Portré

Lucanus – regényrészlet 1.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

1. A NAGYÚR, DIODORUS CYRINUS, SZÍRIA HELYTARTÓJA

Az ügyek ma különösen bosszantóak és undorítóak voltak. Tisztjei társaságában Diodorus azt szemlélte, miként rakodják fel a rabszolgák Szíria termékeit – mézet, olajbogyót, olívaolajat, gyapjút – és sok más egyebet egy római hajóra. Jóllehet december volt, és már közeledett a Szaturnália ünnepe, a Nap az évszakhoz képest tüzesen sütött; a levegő megtelt párával, a szennyes víz mintha vékony zsírtól csillogott volna. A munkafelügyelők rikoltozása rendkívül idegesítő volt, és az ostorszíjak csattogása megállás nélkül verődött vissza a levegő páradús faláról. Ám az erősen izzadó rabszolgák mégis lassúak voltak. Akkor Diodorus heves káromkodással felpattant, otthagyta a parton asztalát, és megragadott egy különösen nagy ládát, könnyedén a vállára hajította, mintha az csak egy fiatal bárány lenne. Fellépdelt a hajó fedélzetére, és egy gyors, pontos dobással ráhajította a többi láda tetejére. Ekkor megállt, és elégedetten mosolygott.
A tisztek szájtátva álltak. A munkafelügyelők és a rabszolgák sóbálvánnyá dermedtek. Diodorus akkor meglazította izmait, majd mélyet lélegzett és odaszólt:

Olvassa tovább! →

Szent Lukács, a bestseller-hős

A nagy nyugati nyelveken évtizedekig bestsellerként emlegetett, szent Lukács evangélista életét feldolgozó regény
nemrég magyarul is megjelent, a Szülőföld kiadó gondozásában,
Csepregi Tibor fordításában,
LUCANUS –, Szent Lukács evangélista küzdelmes élete
címmel.

Taylor Caldwell amerikai írónő műve szenzációs fogadtatást ért meg a 20. század utolsó évtizedeiben az Atlanti-óceán mindkét partján, még Dél-Amerikában is.
Manapság Szent Lukácsot, mint az Újszövetség harmadik könyvének szerzőjét tartjuk számon. De kétezer évvel ezelőtt ő Lucanus volt, görög, szerető ember, korának kiváló orvosa, a szegények és a rabszolgák elkötelezett gyógyítója. A keresztre feszítés után beutazza Júdea hegyeit és pusztaságát, és igyekszik minél többet megtudni Jézus életéről és tanításáról. Kikérdez mindenkit – Máriát, Jézus anyját is beleértve –, aki ismerte és hallotta prédikálni. A beszámolókat összegyűjti, írásba foglalja, és ez az a mű, amit ma Szent Lukács Evangéliumaként ismerünk.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Jóságéletút a mártíromságig

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes pap tragikus halálának 34. évfordulójára

 „Mindenkivel mindig jót tégy” – ez volt dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes atya életének zászlajára tűzve. Ő eszerint is élte földi léte minden egyes pillanatát és ezt tanította híveinek is. Nem több, mint harmincnégy évvel ezelőtt, 1989. december 26-án, karácsony második napján szolgálati helyén, Marosfőn a házikápolnájában, ahol mindennap misézett, rablógyilkosok brutális kegyetlenséggel kioltották az életét. Nyolcvankét éves volt.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Orosz Péter Pál vértanúsága

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

A kárpátaljai görögkatolikus lelkipásztor a rászorulók iránti elkötelezettség és a szilárd hit jegyében élte életét
– harminchat éves volt, amikor meggyilkolták

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Biri községben, mélyen vallásos keresztény családban. Két év múlva Kárpátaljára költöztek. Péter kétéves volt, amikor görögkatolikus pap édesapja meghalt, majd kilencévesen édesanyját is elveszítette. A huszti gimnáziumban érettségizett, 1937-ben pedig felvételt nyert az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942. július 28-án a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Régmúlt karácsony-emlékfoszlányok

Gyuri mindig visszavárta édesapját

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből 

A kisgyermek Telch György év végi ünnepei
az 1940-es évek elején Zomborban

1941-ben, tavasszal Délvidéket megint Magyarországhoz csatolták. Ettől kezdve a mindennapjaink megváltoztak, az életünk normális körülmények között folyt. Apám és a testvére, Feri bácsi hazajöttek a háborúból, ahol a jugoszláv királyi hadsereg katonáiként szolgáltak, és folytatták a bevonulásuk előtti munkát a műhelyben. A magyar hatóságok elismerték apám szakmai képesítését. Volt, mit ennünk, volt ruhánk, megszűnt a háborús időszak alatti nélkülözés.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – A remény forrása

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Tizenhárom évvel ezelőtt avatták boldoggá a hetven éve halálba kergetett Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök-vértanút

Boldog Bogdánffy Szilárd erdélyi örmény eredetű család leszármazottja, 1911. február 21-én született az akkor Torontál vármegyéhez, ma a szerbiai Vajdasághoz tartozó Feketetón (Crna Bara). Édesapja, Bogdánffy Ignác a falu kántortanítója volt, édesanyja Welebny Aranka. Elemi iskoláit a ma Romániához tartozó Torontálkeresztesen (Cruceni), édesapja új állomáshelyén kezdte meg, majd a Temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta, ahol 1929-ben érettségizett.
Még 1929 nyarán sikeresen jelentkezett a nagyváradi Teológiai Akadémiára, és már tanulmányai első két évében kivívta a szeminárium tanári karának osztatlan elismerését.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Egészen elégő áldozat

Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Százharminchat éve született Boldog Scheffler János szatmári püspök és vértanú

Boldog Scheffler János szatmári római katolikus megyéspüspök, vértanú 1887. október 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon tízgyermekes földművescsaládban. Szülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó szerepet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és életre szóló lelki útmutatást adott számára.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – „Az Úr az én erősségem”

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Hetvenkilenc éve szentelték püspökké a görögkatolikus Romzsa Tódort

A huszonkét éve boldoggá avatott munkácsi vértanú, Romzsa Tódor püspök 1911. április 14-én született Kárpátalján, Máramaros vármegye rahói járásában, Nagybocskón, görögkatolikus, szerény körülmények között élő család kilencedik gyermekeként.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Akin átsütött az Isten Lelke

Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

139 éve született Slachta Margit

Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. A Szociális Testvérek Társaságának megalapítója, keresztény feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő emlékét 89 esztendőn végighúzódó életútja és két évvel ezelőtti budapesti újratemetése eseményének felelevenítésével, valamint Józsa Judit alkotásának bemutatásával idézzük fel. Az említett kompozíció törékeny, pici, jóságos tekintetű nagyasszonya a Szociális Testvérek apátnőjeként a rájuk jellemző viseletben, szerényen mosolyog ránk. Teljes alakját szinte magába öleli az a pad, amelynek hátlapja magyar tulipánmotívumokból font, keresztet formázó életfa. „Rendkívül fontos ez a szimbólum, hiszen Slachta Margit egész életét meghatározta a három sarkalatos erény: a hit, a remény és a szeretet. Valóban a szeretet, az igazságosság, a béke eszköze, a remény hordozója, a szegények és az elnyomottak szolgálója volt” – fogalmaz alkotásáról és portréja alanyáról Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – „Itt vagyok, engem küldj!

Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Tizenhét éve, 2006. szeptember 17-én avatták boldoggá Budapesten Salkaházi Sára szociális nővért

Boldog Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társasága apácanővére közel száz magyarországi zsidót mentett meg a nyilas rémuralom idején, ezért kellett mártírhalált halnia. Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, ünnepélyesen pedig szeptember 17-én hirdették ki Budapesten a Szent István-bazilika előtti téren. Magyar nagyasszonyok sorozatában Józsa Judit kerámiaszobrász is megmintázta a szűz és vértanú alakját. A kompozíció talapzatának első részén a Duna hullámait látjuk, Salkaházi Sára térdeplő alakja előtt jobbra a levetett cipőit az örökkévalóság és az áldozat tölgy- és babérlevelei borítják. A Szociális Testvérek viseletében, imára kulcsolt kézzel, mezítláb, szemüvege alatt égre emelt tekintettel adta vissza lelkét Teremtőjének.

Olvassa tovább! →