Portré

Lucanus – regényrészlet 17.

Munkácsy Mihály: Golgota

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

MŰKÖDIK A KEGYELEM 

Utolsó látogatásod után, jó Lucanus – nyöszörgött az idős ember –, hosszú hetekig nyugalmam volt, és már arra gondoltam, hogy meggyógyultam. De nem jössz elég gyakran – folytatta a vén uzsorás ingerülten. – Vettem magamhoz egy új háziorvost; de az sem jobb, mint a többiek. Kénytelen voltam többször megkorbácsoltatni. Amikor megvizsgált, csak annyit mondott –, merészelt mondani az a kutya! –, hogy nem a testemmel van baj, hanem a lelkemmel!
Szánalom ébredt fel Lucanusban. – Szeretnék beszélni az új háziorvosoddal. Mi is a neve?
–  Számosz, mert állítólag azon a szigeten született – sziszegte az uzsorás.
… – Az a nézetem, Számosz –, kezdte Lucanus, hogy az uraddal kapcsolatos diagnózisod nagyon pontos. – Volna kedved mellettem dolgozni? Akarod, hogy megvásároljalak és ha sikerül, felszabadítalak? Csak annyit kérek, hogy a kísérőm légy, mert magányos vagyok, és nincsenek barátaim…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 16.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

LEVELEK

Miután Lucanus elköszönés nélkül magára hagyta a római centuriot a fedélzeten, leindult a kabinjához, hogy ott fogyassza el szerény vacsoráját. Letört egy darab kenyeret, közömbösen rámeredt, majd letette. Rossz közérzete támadt, de nem tudta az okát. A feje fájt, izzadságcseppek, mint jeges víz gördültek végig a bőrén; ízületei fájtak. Elvégzett néhány rövid vizsgálatot magán, de mind negatív eredményt adott. Mégis határozottan betegnek érezte magát. Elgondolkodott: – Nem kételkedem a százados jószándékában és elbeszélésében, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan elmondta. De nekem, mint orvosnak megvan a saját magyarázatom ezekről a dolgokról. Valami oknál foga ez a kafarnaumi százados mégis teljesen felkavart.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 15.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

NEM VAGYOK MÉLTÓ

Midőn Lucanus egy kisebb, gyorsjárású római vitorláson utasként a húga esküvőjére igyekezett Rómába, még napnyugta előtt egy római százados és családja csatlakozott a hajó utasaihoz valamelyik kevésbé ismert afrikai kikötőben. Miután a százados a családját a belső utastérben elhelyezte, visszajött a fedélzetre, levette sisakját, és izzadt homlokát törölgette. Amikor a görögöt megpillantotta, arca barátságos kifejezést vett fel. Nyilvánvaló volt, hogy társaságra vágyik. Lucanus ekkor felállt, és udvariasan meghívta magához egy pohár borra. Bemutatkoztak, és egymáshoz húzták a fedélzeti nyugszékeiket.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 14.

Akropolisz

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A HONTALANSÁG ÉS LELKI VÁLSÁG ÖRVÉNYEIBEN

Lucanus ugyan Antochiában született, de Szíria nem volt a hazája. Kezdetben úgy vélte, hogy ősei földjén, Görögországban fogja megtalálni állandó otthonát. Azonban hamarosan arra a keserű felismerésre jutott, hogy ott is csak egy idegen, és valójában sehol sem érzi otthonosan magát. Hajóorvosként később bejárta a Nagy Tenger minden kikötőjét és városát, és többfelé kisebb házai voltak, azokban élt, amikor nem volt tengeren. Otthonra azonban, ahol barátai lehettek volna, vagy nyugalmat élvezhetett volna, sehol sem lelt. A nehéz sorsúak, a nélkülözők, az elhagyatottak és a rabszolgák, a kis bazárok és apró üzletek nyomorúságos kereskedői és kézművesei mind áldották a nevét és csókolgatták kezét-lábát. Mégis idegen maradt, örökös kívülálló egy idegen országban. Jóllehet több nyelvet bírt, továbbra is csak a helyi nyelven beszélő külföldi volt.

Olvassa tovább! →

Mosolygós szolgálat

MAKKAI LÁSZLÓ pasztorálpszichológus atyával hosszú évek óta készítjük az Új Misszió katolikus folyóiratban a Kézen fogva Isten országá felé c. sorozatot. Ötvenedik születésnapja alkalmából lakhelyén, Tapolcán beszélgettünk vele. Az első részben többek között a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadról beszél…, kiderül, nem lenne színigazgató, mindig is papnak készült…, s beszél arról is, milyen nehéz ma – a nem odaillő emberek botrányai miatt is – a papi szolgálat.

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot.

Lucanus – regényrészlet 1.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

1. A NAGYÚR, DIODORUS CYRINUS, SZÍRIA HELYTARTÓJA

Az ügyek ma különösen bosszantóak és undorítóak voltak. Tisztjei társaságában Diodorus azt szemlélte, miként rakodják fel a rabszolgák Szíria termékeit – mézet, olajbogyót, olívaolajat, gyapjút – és sok más egyebet egy római hajóra. Jóllehet december volt, és már közeledett a Szaturnália ünnepe, a Nap az évszakhoz képest tüzesen sütött; a levegő megtelt párával, a szennyes víz mintha vékony zsírtól csillogott volna. A munkafelügyelők rikoltozása rendkívül idegesítő volt, és az ostorszíjak csattogása megállás nélkül verődött vissza a levegő páradús faláról. Ám az erősen izzadó rabszolgák mégis lassúak voltak. Akkor Diodorus heves káromkodással felpattant, otthagyta a parton asztalát, és megragadott egy különösen nagy ládát, könnyedén a vállára hajította, mintha az csak egy fiatal bárány lenne. Fellépdelt a hajó fedélzetére, és egy gyors, pontos dobással ráhajította a többi láda tetejére. Ekkor megállt, és elégedetten mosolygott.
A tisztek szájtátva álltak. A munkafelügyelők és a rabszolgák sóbálvánnyá dermedtek. Diodorus akkor meglazította izmait, majd mélyet lélegzett és odaszólt:

Olvassa tovább! →

Szent Lukács, a bestseller-hős

A nagy nyugati nyelveken évtizedekig bestsellerként emlegetett, szent Lukács evangélista életét feldolgozó regény
nemrég magyarul is megjelent, a Szülőföld kiadó gondozásában,
Csepregi Tibor fordításában,
LUCANUS –, Szent Lukács evangélista küzdelmes élete
címmel.

Taylor Caldwell amerikai írónő műve szenzációs fogadtatást ért meg a 20. század utolsó évtizedeiben az Atlanti-óceán mindkét partján, még Dél-Amerikában is.
Manapság Szent Lukácsot, mint az Újszövetség harmadik könyvének szerzőjét tartjuk számon. De kétezer évvel ezelőtt ő Lucanus volt, görög, szerető ember, korának kiváló orvosa, a szegények és a rabszolgák elkötelezett gyógyítója. A keresztre feszítés után beutazza Júdea hegyeit és pusztaságát, és igyekszik minél többet megtudni Jézus életéről és tanításáról. Kikérdez mindenkit – Máriát, Jézus anyját is beleértve –, aki ismerte és hallotta prédikálni. A beszámolókat összegyűjti, írásba foglalja, és ez az a mű, amit ma Szent Lukács Evangéliumaként ismerünk.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Jóságéletút a mártíromságig

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes pap tragikus halálának 34. évfordulójára

 „Mindenkivel mindig jót tégy” – ez volt dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes atya életének zászlajára tűzve. Ő eszerint is élte földi léte minden egyes pillanatát és ezt tanította híveinek is. Nem több, mint harmincnégy évvel ezelőtt, 1989. december 26-án, karácsony második napján szolgálati helyén, Marosfőn a házikápolnájában, ahol mindennap misézett, rablógyilkosok brutális kegyetlenséggel kioltották az életét. Nyolcvankét éves volt.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Orosz Péter Pál vértanúsága

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

A kárpátaljai görögkatolikus lelkipásztor a rászorulók iránti elkötelezettség és a szilárd hit jegyében élte életét
– harminchat éves volt, amikor meggyilkolták

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Biri községben, mélyen vallásos keresztény családban. Két év múlva Kárpátaljára költöztek. Péter kétéves volt, amikor görögkatolikus pap édesapja meghalt, majd kilencévesen édesanyját is elveszítette. A huszti gimnáziumban érettségizett, 1937-ben pedig felvételt nyert az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942. július 28-án a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Régmúlt karácsony-emlékfoszlányok

Gyuri mindig visszavárta édesapját

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből 

A kisgyermek Telch György év végi ünnepei
az 1940-es évek elején Zomborban

1941-ben, tavasszal Délvidéket megint Magyarországhoz csatolták. Ettől kezdve a mindennapjaink megváltoztak, az életünk normális körülmények között folyt. Apám és a testvére, Feri bácsi hazajöttek a háborúból, ahol a jugoszláv királyi hadsereg katonáiként szolgáltak, és folytatták a bevonulásuk előtti munkát a műhelyben. A magyar hatóságok elismerték apám szakmai képesítését. Volt, mit ennünk, volt ruhánk, megszűnt a háborús időszak alatti nélkülözés.

Olvassa tovább! →