Katolikus folyóirat
Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Hetvenkilenc éve szentelték püspökké a görögkatolikus Romzsa Tódort
A huszonkét éve boldoggá avatott munkácsi vértanú, Romzsa Tódor püspök 1911. április 14-én született Kárpátalján, Máramaros vármegye rahói járásában, Nagybocskón, görögkatolikus, szerény körülmények között élő család kilencedik gyermekeként.
Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
139 éve született Slachta Margit
Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. A Szociális Testvérek Társaságának megalapítója, keresztény feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő emlékét 89 esztendőn végighúzódó életútja és két évvel ezelőtti budapesti újratemetése eseményének felelevenítésével, valamint Józsa Judit alkotásának bemutatásával idézzük fel. Az említett kompozíció törékeny, pici, jóságos tekintetű nagyasszonya a Szociális Testvérek apátnőjeként a rájuk jellemző viseletben, szerényen mosolyog ránk. Teljes alakját szinte magába öleli az a pad, amelynek hátlapja magyar tulipánmotívumokból font, keresztet formázó életfa. „Rendkívül fontos ez a szimbólum, hiszen Slachta Margit egész életét meghatározta a három sarkalatos erény: a hit, a remény és a szeretet. Valóban a szeretet, az igazságosság, a béke eszköze, a remény hordozója, a szegények és az elnyomottak szolgálója volt” – fogalmaz alkotásáról és portréja alanyáról Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész.
Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Tizenhét éve, 2006. szeptember 17-én avatták boldoggá Budapesten Salkaházi Sára szociális nővért
Boldog Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társasága apácanővére közel száz magyarországi zsidót mentett meg a nyilas rémuralom idején, ezért kellett mártírhalált halnia. Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, ünnepélyesen pedig szeptember 17-én hirdették ki Budapesten a Szent István-bazilika előtti téren. Magyar nagyasszonyok sorozatában Józsa Judit kerámiaszobrász is megmintázta a szűz és vértanú alakját. A kompozíció talapzatának első részén a Duna hullámait látjuk, Salkaházi Sára térdeplő alakja előtt jobbra a levetett cipőit az örökkévalóság és az áldozat tölgy- és babérlevelei borítják. A Szociális Testvérek viseletében, imára kulcsolt kézzel, mezítláb, szemüvege alatt égre emelt tekintettel adta vissza lelkét Teremtőjének.
Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének
elmúlt százhárom évéből
Küzdelem a létszámkorlátozás ellen a gyulafehérvári teológián
– Néhai Hajdú Gyula rektor leírása –
Tudjuk, hogy minél nagyobb feladatot kap valaki, annál nagyobb a felelőssége annak teljesítésében. A megvalósítás súlyos keresztet jelent, különösen, ha külső, ellenséges körülményeket, akadályokat gördítenek elé. Jakab Antal püspök úr számára, aki 1980-tól 1990-ig az egyházmegye főpásztora volt, a nehéz időkben való vezetés mellett a legnagyobb gondot s egyben a legnehezebb keresztet a papi utánpótlás biztosítása jelentette, annál is inkább, mivel azt saját egyházmegyéjén kívül még három egyházmegye (Nagyvárad, Temesvár, Szatmár) számára is biztosítani kellett, ezen egyházmegyék papságra készülői is a gyulafehérvári teológián folytatták ugyanis tanulmányaikat.
Ismert, hogy a kommunista rendszer mindent megtett, hogy lerombolja az emberek hitét és megakadályozza a kisebbségi népek (nemzetek) fennmaradását.
Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének
elmúlt százhárom évéből
Hajdú Gyula atya hatvanöt papi éve három nagy fejezetben
Hajdú Gyula pápai prelátus, kanonok, teológiai rektor a Kovászna megyei Székelypetőfalván született 1927. július 7-én. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Kézdivásárhelyen, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. Utóbbiról így mesélt:
– A teológián 1947 szeptember közepén már megkezdődött a tanév, csakhogy az én irataimat a plébánosom tévesen állította ki, így hiába vártam a felvételemről szóló értesítést.
Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének
elmúlt százhárom évéből
Aki lelkiekben „előszedte” és megtartotta magát:
Veress László esperes, plébános
Ft. Veress László esperes, plébános 1926. május 14-én született Csatószegen, székely gazdálkodó családban. 1947-ben érettségizett a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban, 1947. szeptember 9-től pedig a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola növendéke volt 1951-ig. 1951. június 30-án, mint a hatalom szemében megbízhatatlan elemet, munkaszolgálatra vitték őt is a Brassó megyei Ótohánba. 1953. december 31-én szabadult. 1954. január 1-jétől tisztviselőként dolgozott Ótohánban az 5-ös számú építkezési tröszt 203. számú vállalatánál. 1955. január 3-án beadta felmondását (az alábbiakban megtudjuk, hogy miért) és hazatért szülőfalujába. A csatószegi egyháztanács kántornak választotta. Ezt a szolgálatot 1955. március 25-ig látta el, ekkor a börtönből röviddel azelőtt kiszabadult Márton Áron püspök visszahívta a gyulafehérvári teológiára. Itt végezte el 1955 nyarán a teológia ötödik évfolyamát, a hatodévet 1955–1956-ban fejezte be. 1956. június 29-én szentelte pappá Márton Áron püspök a gyulafehérvári székesegyházban.
FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
A néhai Bodó Péter atya visszapillantásai közel fél évszázadra
Bodó Péter pápai káplán, címzetes esperes, nyugdíjas plébános Csíkszentdomokoson született 1928. január 26-án. Az elemi iskola elvégzése után Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, majd Gyulafehérváron folytatta tanulmányait. 1957. április 28-án szentelte pappá Márton Áron püspök. Papi pályáját mint segédlelkész 1958-ban Gyergyószentmiklóson kezdte, majd plébánosként Borszékon, Csíkkarcfalván, Harasztoson és Nyikómalomfalván folytatta. Nyugdíjas éveiben ismét visszatért Gyergyószentmiklósra, ahol szívesen besegített a lelkipásztori munkába. Jószívű, adakozó, segítőkész, imádságos lelkület jellemezte. Végrendeletében úgy fogalmazott: „Uram, hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek. Engedd meg, hogy végórámban legyenek e szavak számban és szívemben feljegyezve.” Méltóságteljesen megélt idős papi évek után, életének 94., papságának 65. évében, 2021. június 5-én tért haza a Mennyei Atya házába. Az alábbi emlékszemelvényeket e sorok írójának élőszóban adott interjúi, valamint írásban rögzített feljegyzéseiből szerkesztettük. Az elkövetkezőkben tehát Bodó Péter atya szavait olvassuk.
FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
Augusztus 20.: hatvan éve szabadult a börtönből és tizennyolc éve hunyt el Lénár Károly esperes-plébános, pápai káplán, hányatott sorsú felvidéki magyar teológus
Az 1963. esztendőben augusztus huszadika fontos nap volt Lénár Károly atya életében: tizenkét év után – amnesztia nyomán – kiszabadult a kínzó börtönökből, amelyeknek a celláiba ártatlanul zárta be őt a kommunista hatalom. De nem ez az egyetlen életesemény, amely Károly atya sorstörténetében augusztus huszadikához kapcsolódik: Krisztus bátor hitvallója 2005-ben ezen a napon tért haza a Mennyei Atyához. A kettős évforduló nélkül is illenék megemlékeznünk róla Trianon 103 sorozatunkban – és ezt most a Ma7 cikke, valamint más források alapján, tisztelet- és kegyeletteljes főhajtással meg is tesszük.
FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
Valentiny Géza pápai prelátus példát ad mindannyiunk számára
„Szerette az életet, nagyra becsülte a barátságot és elfogadta a szenvedést. Soha nem engedte, hogy a mindennapi gondok megbontsák egyéniségének harmóniáját.” „Soha nem sietett, de nem is késett el. Nem kapkodott, de elmaradt munkája nem volt, mert átsugárzott rajta az emberségnek, az Istentől kapott méltóságnak az a jele, amire életében csak apránként jöttünk rá, amire most az emlékezés nyitja meg talán az ajtót.” Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus püspök fogalmazott így Valentiny Géza pápai prelátusról egy bécsi megemlékezésen. Ezt az ajtót akarjuk nyitogatni mi is Trianon 103 című sorozatunk 53. részében.
FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
Jakab Antal püspök Rómában a Lateráni Egyetem hallgatójaként 1939 és 1942 között
Püspökké szentelése (1939. február 12.) után Márton Áron azonnal Rómába küldte továbbtanulni tehetséges, fiatal papját, Jakab Antalt, akiben nagy jövőt látott. Annak a tudományos fokozatnak a megszerzésére, amely négy évet igényelt volna, Jakab Antal három évet kapott. „Három évet kap. Amit ez alatt elér, azzal tér vissza!” – e szavakkal bocsátotta őt útjára Márton Áron.
