Lucanus

Lucanus – regényrészlet 14.

Akropolisz

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A HONTALANSÁG ÉS LELKI VÁLSÁG ÖRVÉNYEIBEN

Lucanus ugyan Antochiában született, de Szíria nem volt a hazája. Kezdetben úgy vélte, hogy ősei földjén, Görögországban fogja megtalálni állandó otthonát. Azonban hamarosan arra a keserű felismerésre jutott, hogy ott is csak egy idegen, és valójában sehol sem érzi otthonosan magát. Hajóorvosként később bejárta a Nagy Tenger minden kikötőjét és városát, és többfelé kisebb házai voltak, azokban élt, amikor nem volt tengeren. Otthonra azonban, ahol barátai lehettek volna, vagy nyugalmat élvezhetett volna, sehol sem lelt. A nehéz sorsúak, a nélkülözők, az elhagyatottak és a rabszolgák, a kis bazárok és apró üzletek nyomorúságos kereskedői és kézművesei mind áldották a nevét és csókolgatták kezét-lábát. Mégis idegen maradt, örökös kívülálló egy idegen országban. Jóllehet több nyelvet bírt, továbbra is csak a helyi nyelven beszélő külföldi volt.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 13.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A NAGY FIASKÓ

Miközben Plotius a fiatal orvost a kiterjedt palota-rendszerben szálláshelyére vezette, megszólalt: – Csak merő kíváncsiságból, megkérdezhetem, hogy mit mondtál cézárnak? – Lucanus meglepődve nézett rá.
– Hogy mit mondtam? Nos, különböző dolgokról beszélgettünk, és cézár nagyon megértőnek mutatkozott. Még orvosi tanácsot is adtam neki.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 12.

Tiberius egyik palotájának lehetséges rekonstrukciója

 LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
AUDIENCIA

…Plotius a császári testőrség kapitánya különleges, válogatott gárdisták kíséretében érkezett Diodorus házához. Keptá egy frissítő italra invitálta, de a centurio visszautasította.
– Ma nem a szokásos érdekfeszítő beszélgetésre jöttem, kedves Keptá, hanem cézár parancsára. Lucanust, Diodorus fiát óhajtja látni. – Keptá nyugtalanságot mutatott, de Plotius csak mosolygott, és kifejtette.
– Úgy tudom, Lucanus küldött neki egy levelet tegnap, és annak tartalmáról kíván vele elbeszélgetni. – Sejtem, hogy miről lehet szó – közölte a háziorvos rosszat sejtve –, és Lucanushoz vezette a tisztet.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 11.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE           

CSALÁDI KÖRBEN, RÓMÁBAN

Lucanus szakszerű orvosi beavatkozása megtörte a pestises halálesetek sorozatát a hajón. A még beteg evezősök is gyors – szinte csodaszámba menő – gyógyulást mutattak. Ekkor a kapitány lelkendezve állapította meg: nem is pestis volt a kór, a fiatal és kevésbé tapasztalt orvos talán melléfogott a diagnózisával.
Lucanus nem vitatkozott, némán tűrte ezt a megaláztatást, és még jobban magába fordult. Azonban hamarosan újabb kihívás érte. Egyik kikötőben levél várt rá. Keptától jött. Elolvasása után Lucanus fájdalmas kiáltást hallatott, majd az odasiető Kusa karjaiba vetette magát, és önfeledten zokogni kezdett. A levél Diodorus halálhírét hozta…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 10.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

,,– Ha nem fékezem meg a betegséget, Gallo, akkor az átterjed az utasokra és a legénységre. És akkor lehet, hogy csupa hullával fog a hajó a partra sodródni…”

,,BETEGES” KUTYASZORÍTÓ

Amikor az alexandriai kikötőben már a hajó fedélzetén állt, és a tarka, zajos várost nézte, Lucanus csak akkor érzett  váratlan nyilallást a szívében. Szép búcsúajándékokat adott tanárainak; most azonban érezte, hogy azokat teljesen érzelemmentesen adta át, és emiatt szégyenérzete támadt. A méretes kereskedelmi hajó lustán himbálódzott horgonyán.
– Uram –, lépett mellé a személyes védelmére kirendelt két fiatal római centurio egyike –, szolgálatodra megjelentünk.
– Nincs szükségem semmire – jelentette ki Lucanus kelletlenül.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 9.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

EGY LEHETETLEN SZÉPLÉLEK

A hamarosan esedékessé váló római visszatérésük előtt felgyorsultak a teendők mind Lucanus, mind a háztartását ellátó Kusa és felesége számára.
– Amikor négy hét múlva visszatérünk Rómába, Calliope, majd viszontláthatod a barátnőidet, kedvedre pletykálhatsz és szórakozhatsz – szólalt meg Kusa a konyhában. – Akkor már nekünk is lesz lehetőségünk kisebb baráti összejövetelekre. Az adoptált fiának Diodorus már biztosított egy tisztiorvosi állást Rómában ragyogó fizetéssel. Nem Lucanus hibája, hogy itt nincs társaságunk. Idegenek vagyunk ebben a rengetegben.
– De ő is teljesen magányosan él abban a hideg, márvány némaságban – jegyezte meg Calliope. – Csak Rubriára gondol; soha nem felejtette el. Az a lány egy istenség számára.  A börtönöket persze látogatja, és gyógyítja a betörőket, rabszolgákat, és vigaszt nyújt nekik. Egy lehetetlen széplélek! Szerintem azt a római állást vissza fogja utasítani. 

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 8.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

– Ó, egyetlenem – panaszkodott Asah –, bár sose fogtál volna bele azoknak a leprásoknak kezelésébe! De te olyan önzetlen, emberszerető orvos vagy, nem tudtál mást tenni, mint gyógyítani őket. Az istenek és az emberek látod kegyetlenek, igazságtalanok, ezért jutalmul e rettenetes kór átszállt rád a védenceidről, és elűznek asszonyod ölelésétől és gyermekeid csókjaitól. 

GYÓGYÍTÓ KEGYELEM!

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 7.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

ALEXANDRIA

A ház, amelyben Lucanus  orvosi tanulmányai alatt lakott, sem nagy, sem kicsi nem volt. Fehér kőből épült, csinos, tengerre néző előcsarnokkal, egyszerű fehér oszlopokkal. Mögötte feküdt a forró, nyüzsgő város.
Négy éven át reggelenként innét indult az egyetemre, és tért haza alkonyatkor a kis házhoz, ahol együtt élt Kusával és annak feleségével, Kalliopéval. Őket rendelte Diodorus fogadott fia szolgálatára, és háztartásának vezetésére alexandriai tanulmányai idejére.
Alexandriában Antiochiánál is többféle nemzetiségű ember fordult elő, és a város is sokkal nagyobb, ragyogóbb és romlottabb volt. Az utcákon számtalan nyelv kavargott, karattyolt, visított és rikácsolt. A közlekedés fő ütőerein fekete, barna és fehér arcú emberek és idegen öltözékek szüntelen áradata lüktetett. A hőségtől fullasztó, kanyargós utcák hemzsegtek az áthaladó tevék, lovak és szamarak által húzott kocsik karavánjaitól. A külső városrészekben egész éjjel hallani lehetett a környék sakáljainak vonyítását. A város elöljárója sohasem tudta pontosan, hogy emberei közül hányan fognak este visszatérni a kaszárnyáikba; a gyilkosságok mindennaposak voltak.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 6.

Fotó: világháló

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

ÉLETMENTŐ ISZONYAT

Lucanus visszatérése a tanulmányaihoz és a Diodorus-ház napi rutinjához nem eredményezte felzaklatott lelkének megnyugvását. Magányos bolyongásai alkalmával az erdőben, vagy Keptának szüléseknél való asszisztálásakor gondolatait csak egyetlen súlyos kérdés foglalkoztatta: Hol van Rubria?
Nem vett tudomást a külvilág szépségeiről, fülével nem hallott egyebet, mint a fájdalom hangját. Minden cselekedete bosszúesküjének teljesítését szolgálta.
A harag és szívgyötrelem sok nap elteltével sem oldódott lelkében. Ha halandók vagyunk, mi értelme, hogy erre a világra megszülessünk? – rágódott magában.
Amikor meghalt egy rabszolga, egy férj, feleség vagy gyermek, napokig vigasztalhatatlan volt. A hátramaradottak megfogták a kezét, és vigaszt kértek tőle; attól, aki maga is vigasztalan volt. Ő csak könnyeket tudott adni nekik; és látván azokat a könnyeket, a gyászolók megvigasztalódtak.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 5.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

AZ ÁTKOZOTT DAGANAT

Rubria békés elhunyta mély sebet ütött Lucanus lelkén. Hetekig bezárkózott szobájába. Bosszúval vegyes gyászában sértődötten visszavonult a külvilágtól. Még szeretett anyjától, Írisz elől is elzárkózott. Sötét, kínzó gondolatok gyötörték: – Mi végre születik hát az ember? Csak azért jön a világra, hogy kínok közt vergődjön, majd pedig ugyanolyan gyalázatosan és kilátástalanul haljon meg, mint ahogyan élt. Az ember Istenhez kiált, és nem kap választ. Egy nap sem mentes a gondoktól és a gyötrelemtől. Az ember végül leszáll a sírba, és a létezés titka továbbra is megoldatlan. Visszatért már egy ember is a sírból valami vigasztaló hírrel? Mondta már egy isten is: „Kelj fel, megszabadítalak a terheidtől, és elvezetlek az életre?” Bizony nem. Ilyen isten még sohasem volt, és soha nem is lesz. Isten az ember ellensége.
– Az öklét bámulta.  Arckifejezése merev és fenyegető volt a haragtól. – Én megmutatom, hogy le fogom győzni! – motyogta. – Elragadom kezéből az áldozatait. Megszabadítom a tehetetlen szenvedőket a rájuk rótt kínoktól. Ahol Ő halált rendel el, én ott életet fogok fakasztani. Így fogom magam Őrajta megbosszulni…

Olvassa tovább! →