LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
1. A NAGYÚR, DIODORUS CYRINUS, SZÍRIA HELYTARTÓJA
Az ügyek ma különösen bosszantóak és undorítóak voltak. Tisztjei társaságában Diodorus azt szemlélte, miként rakodják fel a rabszolgák Szíria termékeit – mézet, olajbogyót, olívaolajat, gyapjút – és sok más egyebet egy római hajóra. Jóllehet december volt, és már közeledett a Szaturnália ünnepe, a Nap az évszakhoz képest tüzesen sütött; a levegő megtelt párával, a szennyes víz mintha vékony zsírtól csillogott volna. A munkafelügyelők rikoltozása rendkívül idegesítő volt, és az ostorszíjak csattogása megállás nélkül verődött vissza a levegő páradús faláról. Ám az erősen izzadó rabszolgák mégis lassúak voltak. Akkor Diodorus heves káromkodással felpattant, otthagyta a parton asztalát, és megragadott egy különösen nagy ládát, könnyedén a vállára hajította, mintha az csak egy fiatal bárány lenne. Fellépdelt a hajó fedélzetére, és egy gyors, pontos dobással ráhajította a többi láda tetejére. Ekkor megállt, és elégedetten mosolygott.
A tisztek szájtátva álltak. A munkafelügyelők és a rabszolgák sóbálvánnyá dermedtek. Diodorus akkor meglazította izmait, majd mélyet lélegzett és odaszólt:
– Ejha! Ez aztán jót tesz a férfiléleknek!
Majd a rabszolgák felé kiáltott:
– Férfiak vagytok, vagy felmosórongyok? Ez mind legyen felhordva még napnyugta előtt, különben sötétben, fáklyafénynél fogtok dolgozni. Rajta hát, fogjuk meg, mint célratörő férfiak, hordjuk fel, és legyünk túl rajta!
Ismét lehajolt, megragadott egy hordót, és felgurította a pallón; váll-, láb- és karizmai mind megfeszültek. Nyilvánvaló volt, hogy élvezi a dolgot. A Diodorus példájától lelkesített és az ostoroktól ösztökélt rabszolgák visszasiettek munkájukhoz, megszaporázták mozdulataikat. Ő pedig rekedt hangon, mulatós kedvvel énekelni kezdett, és a rabszolgák nevetve bekapcsolódtak az énekbe. A hajó jóval napnyugta előtt be lett tárazva. Egyetlenegy tiszt vagy katona sem működött közre, mivel Diodorus metsző pillantással értésükre adta, hogy visszautasítja a segítségüket.
A hajókapitány riadt tisztelettel közeledett feléje, mire a tribunus odakiáltott:
– Meséld el a vézna puhányoknak Rómában, hogy Diodorus Cyrinus, Priscus fia saját kezűleg maga segített e hajó megrakodásában! Mondd csak el a ficsúroknak, hogy amíg ők nárdus- és rózsaolajjal illatosítják magukat, és fülemü-lenyelvet tunkolnak mézbe lantmuzsika mellett, addig te ma itt láttál egy rómait úgy dolgozni, ahogyan a rómaiak egykoron dolgoztak, és úgy, ahogyan nekik is újra kellene ahhoz, hogy Róma fennmaradjon, és nehogy végleg elpusztuljon vázák, virágok, éneklő lánykák, bor és pompa közepette.
Ekkor a miatta szégyenkező, elvörösödött tisztjei felé fordult, hangosan káromkodott, és ismét üvöltött:
– Hol vannak a sebhelyeitek, a bőrkeményedéseitek, izmaitok és lebarnult vállatok, ti piperkőcök? Egyáltalán tudjátok, hogy mi a háború és mi a munka? És hogy micsoda testi erőt tud létrehozni a kitartással párosult szerénység? A po- kolra veletek! Merkúrra mondom, ti kevésbé vagytok férfiak, mint ezek a nyomorult rabszolgák!
Ez megbocsáthatatlan volt! Ekkor hirtelen elfordult tőlük, a kikötő partján súlyosan lépkedve a lovához ment, és haza galoppozott.
Diodorus dühös hangulata egész vacsora alatt kitartott. Kilépett a kertbe. A frissítő tengeri légáramlattól imbolygó lombok között megpillantotta a kis Lucanust, gazdasági tiszttartójának fiát.
– Ó, te vagy az Lucanus?
– Rubriáért imádkoztam – mondta a fiú.
– Szegény beteg kislányomnak bizony nagyon kell az imád. És melyik istenhez imádkozol? – firtatta a tribunus. Ez a titulus hadvezéri érdemeiért járt neki.
Az Ismeretlen Istenhez. Apám azt tanította nekem, hogy Ő mindenhol és mindenben jelen van. – Egyszerű mozdulattal Diodorus felé mutatott egy furcsa követ. – Ezt ma találtam. Nagyon szép. Hiszed, uram, hogy Ő most itt van, és hall engem?
A tribunus azt gondolta, ha egy felnőtt férfi beszélne így, biztosan bolondnak tartaná.
– Te még nagyon fiatal vagy, fiam – mondta –, de biztos gondolkodtál már a jövődről, mint felnőtt férfi. Mik a vágyaid?
– Hogy megtaláljam az Ismeretlen Istent, uram, és hogy Őt szolgáljam, és az Ő nevében az embereket – válaszolta Lucanus. – Legjobban orvosként tudnám őket szolgálni, és ez az én legfőbb vágyam.
Diodorus mélyen megdöbbent. Megszorította Lucanus kezét, és elgondolkodva mondta: – Van egy kiváló orvosi iskola Alexandriában, már sokat hallottam róla.
– Oda szándékozom menni – közölte Lucanus könnyedén. – Sokba fog kerülni nekem, de Isten majd gondoskodik róla.
– Nos, hát nekünk van egy istenünk, akinek nemcsak hogy neve, érthető jelvénye, arca vagy alakja nincsen, de aki egy időben mindenütt jelen van, és aki mindezeken túl bankárként is működik! – gúnyolódott Diodorus fanyar mosollyal. – Gondolod, hogy kamatot is fog szedni, fiú?
– Egészen biztosan. – Lucanus komoly és határozott volt. – Éspedig egész életemet, teljes odaadásomat.
Micsoda különleges fiú!… Diodorus közben már az alexandriai orvosi iskoláról kezdett gondolkodni. Majd így szólt:
– Azt hiszem az Ismeretlen Isten már gondoskodott egy lehetőségről számodra, hogy orvostudományt tanulhass, Lucanus – és ismét elmerengve mosolygott. Igazságos és néha adakozó szívű ember volt, de mint igazi, régi római, oko- san bánt a pénzzel.
– Sok pénzbe fog kerülni – szólt Diodorus, és a csillagok és a felkelő hold gyenge fényében óvatosan fürkészte a fiú arckifejezését. – Nem vagyok gazdag ember, Lucanus. A tanulmányi költségeid fedezve lesznek, de neked magadnak is beosztóan kell majd élned.
Lucanus elnyomott egy mosolyt.
– Uram – mondta –, én boldogan megelégszem egy szalmazsákkal egy istálló padlóján, és igényeim szerények lesznek. Viszonzásul, kérlek, engedd meg, hogy téged szolgálhassalak. Vagy ha ezt nem akarod, akkor a költségeidet visszafizetem orvosi honoráriumomból.
Ez a szerénység tetszett a nagyúrnak. Megragadta a fiú kezét, és megszorította.
– Butaság – mondta pátosszal. – Csak annyit kívánok, hogy tudd értékelni ezt a lehetőségedet.
(Folytatjuk)
– Taylor Coldwell könyvéről ITT olvashatnak
Honlapunkon időről időre részleteket adunk közre a műből: a 12 rész alapján az érdeklődő átfogó képet nyerhet a regényről, amelyet természetesen teljes egészében is szeretettel ajánlunk elolvasásra. 🙂 A Szent Lukács evangélista küzdelmes életéről és Evangéliuma keletkezéstörténetéről szóló regény kapható a Libri és a Líra könyvesboltok országos hálózatában és webáruházaiban.
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot