Katolikus folyóirat
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A NAGY FIASKÓ
Miközben Plotius a fiatal orvost a kiterjedt palota-rendszerben szálláshelyére vezette, megszólalt: – Csak merő kíváncsiságból, megkérdezhetem, hogy mit mondtál cézárnak? – Lucanus meglepődve nézett rá.
– Hogy mit mondtam? Nos, különböző dolgokról beszélgettünk, és cézár nagyon megértőnek mutatkozott. Még orvosi tanácsot is adtam neki.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
AUDIENCIA
…Plotius a császári testőrség kapitánya különleges, válogatott gárdisták kíséretében érkezett Diodorus házához. Keptá egy frissítő italra invitálta, de a centurio visszautasította.
– Ma nem a szokásos érdekfeszítő beszélgetésre jöttem, kedves Keptá, hanem cézár parancsára. Lucanust, Diodorus fiát óhajtja látni. – Keptá nyugtalanságot mutatott, de Plotius csak mosolygott, és kifejtette.
– Úgy tudom, Lucanus küldött neki egy levelet tegnap, és annak tartalmáról kíván vele elbeszélgetni. – Sejtem, hogy miről lehet szó – közölte a háziorvos rosszat sejtve –, és Lucanushoz vezette a tisztet.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
CSALÁDI KÖRBEN, RÓMÁBAN
Lucanus szakszerű orvosi beavatkozása megtörte a pestises halálesetek sorozatát a hajón. A még beteg evezősök is gyors – szinte csodaszámba menő – gyógyulást mutattak. Ekkor a kapitány lelkendezve állapította meg: nem is pestis volt a kór, a fiatal és kevésbé tapasztalt orvos talán melléfogott a diagnózisával.
Lucanus nem vitatkozott, némán tűrte ezt a megaláztatást, és még jobban magába fordult. Azonban hamarosan újabb kihívás érte. Egyik kikötőben levél várt rá. Keptától jött. Elolvasása után Lucanus fájdalmas kiáltást hallatott, majd az odasiető Kusa karjaiba vetette magát, és önfeledten zokogni kezdett. A levél Diodorus halálhírét hozta…
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA 
KÜZDELMES ÉLETE
EGY LEHETETLEN SZÉPLÉLEK
A hamarosan esedékessé váló római visszatérésük előtt felgyorsultak a teendők mind Lucanus, mind a háztartását ellátó Kusa és felesége számára.
– Amikor négy hét múlva visszatérünk Rómába, Calliope, majd viszontláthatod a barátnőidet, kedvedre pletykálhatsz és szórakozhatsz – szólalt meg Kusa a konyhában. – Akkor már nekünk is lesz lehetőségünk kisebb baráti összejövetelekre. Az adoptált fiának Diodorus már biztosított egy tisztiorvosi állást Rómában ragyogó fizetéssel. Nem Lucanus hibája, hogy itt nincs társaságunk. Idegenek vagyunk ebben a rengetegben.
– De ő is teljesen magányosan él abban a hideg, márvány némaságban – jegyezte meg Calliope. – Csak Rubriára gondol; soha nem felejtette el. Az a lány egy istenség számára. A börtönöket persze látogatja, és gyógyítja a betörőket, rabszolgákat, és vigaszt nyújt nekik. Egy lehetetlen széplélek! Szerintem azt a római állást vissza fogja utasítani.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
ALEXANDRIA
A ház, amelyben Lucanus orvosi tanulmányai alatt lakott, sem nagy, sem kicsi nem volt. Fehér kőből épült, csinos, tengerre néző előcsarnokkal, egyszerű fehér oszlopokkal. Mögötte feküdt a forró, nyüzsgő város.
Négy éven át reggelenként innét indult az egyetemre, és tért haza alkonyatkor a kis házhoz, ahol együtt élt Kusával és annak feleségével, Kalliopéval. Őket rendelte Diodorus fogadott fia szolgálatára, és háztartásának vezetésére alexandriai tanulmányai idejére.
Alexandriában Antiochiánál is többféle nemzetiségű ember fordult elő, és a város is sokkal nagyobb, ragyogóbb és romlottabb volt. Az utcákon számtalan nyelv kavargott, karattyolt, visított és rikácsolt. A közlekedés fő ütőerein fekete, barna és fehér arcú emberek és idegen öltözékek szüntelen áradata lüktetett. A hőségtől fullasztó, kanyargós utcák hemzsegtek az áthaladó tevék, lovak és szamarak által húzott kocsik karavánjaitól. A külső városrészekben egész éjjel hallani lehetett a környék sakáljainak vonyítását. A város elöljárója sohasem tudta pontosan, hogy emberei közül hányan fognak este visszatérni a kaszárnyáikba; a gyilkosságok mindennaposak voltak.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
ÉLETMENTŐ ISZONYAT
Lucanus visszatérése a tanulmányaihoz és a Diodorus-ház napi rutinjához nem eredményezte felzaklatott lelkének megnyugvását. Magányos bolyongásai alkalmával az erdőben, vagy Keptának szüléseknél való asszisztálásakor gondolatait csak egyetlen súlyos kérdés foglalkoztatta: Hol van Rubria?
Nem vett tudomást a külvilág szépségeiről, fülével nem hallott egyebet, mint a fájdalom hangját. Minden cselekedete bosszúesküjének teljesítését szolgálta.
A harag és szívgyötrelem sok nap elteltével sem oldódott lelkében. Ha halandók vagyunk, mi értelme, hogy erre a világra megszülessünk? – rágódott magában.
Amikor meghalt egy rabszolga, egy férj, feleség vagy gyermek, napokig vigasztalhatatlan volt. A hátramaradottak megfogták a kezét, és vigaszt kértek tőle; attól, aki maga is vigasztalan volt. Ő csak könnyeket tudott adni nekik; és látván azokat a könnyeket, a gyászolók megvigasztalódtak.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
AZ ÁTKOZOTT DAGANAT
Rubria békés elhunyta mély sebet ütött Lucanus lelkén. Hetekig bezárkózott szobájába. Bosszúval vegyes gyászában sértődötten visszavonult a külvilágtól. Még szeretett anyjától, Írisz elől is elzárkózott. Sötét, kínzó gondolatok gyötörték: – Mi végre születik hát az ember? Csak azért jön a világra, hogy kínok közt vergődjön, majd pedig ugyanolyan gyalázatosan és kilátástalanul haljon meg, mint ahogyan élt. Az ember Istenhez kiált, és nem kap választ. Egy nap sem mentes a gondoktól és a gyötrelemtől. Az ember végül leszáll a sírba, és a létezés titka továbbra is megoldatlan. Visszatért már egy ember is a sírból valami vigasztaló hírrel? Mondta már egy isten is: „Kelj fel, megszabadítalak a terheidtől, és elvezetlek az életre?” Bizony nem. Ilyen isten még sohasem volt, és soha nem is lesz. Isten az ember ellensége.
– Az öklét bámulta. Arckifejezése merev és fenyegető volt a haragtól. – Én megmutatom, hogy le fogom győzni! – motyogta. – Elragadom kezéből az áldozatait. Megszabadítom a tehetetlen szenvedőket a rájuk rótt kínoktól. Ahol Ő halált rendel el, én ott életet fogok fakasztani. Így fogom magam Őrajta megbosszulni…
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
KERESS ÖRÖMET APRÓCSKA JÓCSELEKEDETEKBEN
Lucanus nemigen tudta eldönteni, hogy szereti-e vagy sem az apját. Valamiféle szimpátiát azonban bizonyosan érzett iránta. Amikor az apját, Aeneast egy végzetes árvízi balesetben elveszítette, Diodorusnál keresett lelki támaszt. Az ifjú térdelt a férfi mellett a könyvtárszobában, és úgy fordította a fejét, hogy az jótevője kezén pihenjen.
Akkor megeredt a nyelve. – Nézz rám, nemes tribunus. Én olyan fiú voltam, aki ugyan nem utálta az apját, de kicsit megvetette, mint olyan férfit, aki alacsony képzettségű és gőgös. Fennhéjázó, türelmetlen és fölényes voltam.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
CSILLAG ANTIOCHIA FELETT
Keptá a Diodorus-ház orvosa, aki egyben a babilóniai papok, azaz a kaldeusok, titkos Testvériségének tagja volt, most a ház labirintusszerű kertjében bolyongott, már nagyon messze a háztól. Ismét felfigyelt arra, hogy minden levél, minden fűszál finom, földöntúli ezüstös fénnyel remeg. Ebben valami égi visszatükröződést vélt felfedezni, és feltekintett a nyitott égboltra. Ruhája és titokzatos arca sugárzóan ragyogott. Felette állt a Nagy Csillag az égen naphoz hasonlítható fényességgel.
Azok a csillagászok, akik nem kaldeusok voltak, mint ő, most bizonnyal az üstökösökről vitatkoznak riadtan, mert üstökös mostanra nem volt várható. Azonban a Testvériség tájékozott volt, és a Csillag megmutatkozott. Éjszakai megfigyeléseket a kaldeusok már időtlen idők óta végeznek, és annak kezdete az idő homályába veszett. A Nagy Csillag az égen most naphoz hasonlítható hidegen izzó fényességet ontott a környező sötétségre. Hát megérkezett! – mondotta magában.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
1. A NAGYÚR, DIODORUS CYRINUS, SZÍRIA HELYTARTÓJA
Az ügyek ma különösen bosszantóak és undorítóak voltak. Tisztjei társaságában Diodorus azt szemlélte, miként rakodják fel a rabszolgák Szíria termékeit – mézet, olajbogyót, olívaolajat, gyapjút – és sok más egyebet egy római hajóra. Jóllehet december volt, és már közeledett a Szaturnália ünnepe, a Nap az évszakhoz képest tüzesen sütött; a levegő megtelt párával, a szennyes víz mintha vékony zsírtól csillogott volna. A munkafelügyelők rikoltozása rendkívül idegesítő volt, és az ostorszíjak csattogása megállás nélkül verődött vissza a levegő páradús faláról. Ám az erősen izzadó rabszolgák mégis lassúak voltak. Akkor Diodorus heves káromkodással felpattant, otthagyta a parton asztalát, és megragadott egy különösen nagy ládát, könnyedén a vállára hajította, mintha az csak egy fiatal bárány lenne. Fellépdelt a hajó fedélzetére, és egy gyors, pontos dobással ráhajította a többi láda tetejére. Ekkor megállt, és elégedetten mosolygott.
A tisztek szájtátva álltak. A munkafelügyelők és a rabszolgák sóbálvánnyá dermedtek. Diodorus akkor meglazította izmait, majd mélyet lélegzett és odaszólt: