LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A HONTALANSÁG ÉS LELKI VÁLSÁG ÖRVÉNYEIBEN

Lucanus ugyan Antochiában született, de Szíria nem volt a hazája. Kezdetben úgy vélte, hogy ősei földjén, Görögországban fogja megtalálni állandó otthonát. Azonban hamarosan arra a keserű felismerésre jutott, hogy ott is csak egy idegen, és valójában sehol sem érzi otthonosan magát. Hajóorvosként később bejárta a Nagy Tenger minden kikötőjét és városát, és többfelé kisebb házai voltak, azokban élt, amikor nem volt tengeren. Otthonra azonban, ahol barátai lehettek volna, vagy nyugalmat élvezhetett volna, sehol sem lelt. A nehéz sorsúak, a nélkülözők, az elhagyatottak és a rabszolgák, a kis bazárok és apró üzletek nyomorúságos kereskedői és kézművesei mind áldották a nevét és csókolgatták kezét-lábát. Mégis idegen maradt, örökös kívülálló egy idegen országban. Jóllehet több nyelvet bírt, továbbra is csak a helyi nyelven beszélő külföldi volt.

Az athéni, nagynevű honoráriumvadász orvosok pedig saját betegeik elvesztésétől tartva, nem nézték jó szemmel tevékenységét. Eredményes gyógyításai hírére egyesek még a mágia alkalmazásával is meggyanúsították. Örömét egyedül a segítésben, a gyógyításban és a családjától, valamint Judit bas Eleazártól érkező levelekben lelte. Folytonosan kínzó tanácstalanság, nyomasztó félelem és üresség gyötörte, de maga sem értette, miért.
Amikor útjairól Athén külvárosában lévő kis házához megérkezett, nem azt érezte, amit mások, hogy visszatért az elhagyott helyre, ismerős hangokhoz, egy kedvelt kerthez, hanem azt, hogy ő egy megfáradt vándor, aki csak egy éjszakára keres fedelet a feje fölé.
Jóllehet szemét gyönyörködtette a görög táj, a márványba merevedett történelem, a csodálatos Parthenonnak az Akropoliszon méltóságteljesen emelkedő, kecses kőkoronája, Lucanus mégis, mint mindenhol, itt is idegen volt.
Magányosan készítette gyógyfőzeteit, a szegényektől és elhagyatottaktól eltekintve teljesen ismeretlenül. Gondozta a kertjét, ahol virágokat és gyógynövényeket termesztett; magányosan itta borát, saját kezűleg készítette egyszerű ételeit, olvasgatott, elmélkedett, leveleket írt és figyelte a csillagokat, hogyan tűnnek tova a sötét égbolton.
Hajnalonként gyakran elindult, és felkapaszkodott az Akropolisz tetejére, a Parthenonhoz. Ott teljesen egyedül körbejárta az oszlopcsarnokot. Gyönyörködött, és csodálattal adózott a művészet csúcsteljesítményeinek. De közben azon töprengett, hogy miért történhetett meg az, hogy amikor az emberi teljesítmény a dicsőség csúcsára ért, nem tudta azt megtartani, és mindig újra alá kellett hullania a magasból?
Hamarosan megint útra kell indulnia. Orvosi állást fog betölteni egy Alexandria és Kréta között közlekedő hajón, és a szerződése három hónapra szól. Nagyon népszerű volt a kapitányok körében, nemcsak orvosi szaktudása miatt, hanem azért is, mert nem igényelt magas díjazást, ráadásul a szolgálat végeztével azt a kis pénzt is szétosztotta a legénység között.
Egy alkalommal Korinthoszban Lucanus egy nagyon szegény, egyszerű, de finomlelkű pappal társalgott annak nap-szikkasztott kertjében.
– Miért kell, hogy Isten a végtelen erdőség akár csak egyetlen falevelének is gondját viselje? Vagy egy homokszemcsének a tengerparton; miért?  – kérdezte Lucanus cinikusan.
A pap csak mosolygott, és rámutatott egy a kiscsibéivel lépkedő tyúkra. A csibék követték anyjukat, néha kicsit eltávolodtak, majd ismét anyjuk szárnya alá menekültek. – Ők ismerik az anyjuk hangját – mondta a pap. – Sok tyúk és sok kiscsibe van itt, és mindegyik ismeri a saját anyja hangját. Nos, a szegény tyúk nem tud számolni; a csibéi sem tudnak, és sok van belőlük. Ha az egyikük mégis eltéved, akár a legpiszkosabb, a legrútabb, vagy a leggyengébb, az anyjuk utánamegy és megkeresi. Lehet, hogy a kicsi elcsodálkozik, miért bajlódik vele ennyit az anyja, ezzel a kis borzas pihecsomóval, a madárként teljesen értéktelennel, ezzel a szánalmas senkivel. Honnét tudja az anyja, kérdezheti magát a kiscsibe, hogy én merre járok, ő, akinek annyi gyermeke van? És mi vagyok én neki, hogy gondoskodik a táplálékomról, és elhalmoz szeretetével, védelmével?
– Én mondom neked, kedves Lucanus, a szeretet számára semmi sem értéktelen. Semmi sem túl sok, vagy túl kevés, vagy túl kicsi. A szeretet sohasem hagy cserben. Ez a porszem, amin mi emberek élünk, ugyanolyan fontos Istennek, mint a mindenség csillagtengere, ami meghaladja értelmünket. – Hozzáfűzte: – Te az értelmedre hivatkozol, ami azonban csak vak rabszolgája az öt megbízhatatlan érzékszervednek. A legnagyobb görög filozófusoknak, akik az értelmet magasztalták, végül is vissza kellett térniük a titokzatoshoz, a megismerhetetlenhez. De ezt mindig csak vonakodva tették, mert az meghaladja az értelmet, azt a parányi kis lángot, ami egy sötét és ismeretlen barlangban reszket. Istent csak a lélekkel lehet felfogni.
Lucanust azonban továbbra is fásultság és csömör kínozta. Felállt, és elment. Nem kívánt semmiféle kinyilatkoztatást. Néha már csak egyedül a halál után vágyott.
Egyre kevesebbet beszélt az emberekkel. Kivéve, amikor Judit váratlanul felbukkant valamelyik kikötőben; a közömbös arc olyankor felderült, és kék szeme csillogott. De Judittal évente csak egyszer találkozott. Közben mohón várta az otthonról érkező leveleket; de az ő foghíjas válaszai mind kurták voltak. Olyan éhezőhöz hasonlított, aki undorodik minden ételtől. Évente egyszer hazautazott Rómába, ahol a már kétgyermekes Priscussal és az időközben férjhez ment húgával és kisöccsével is együtt volt. Velük való kapcsolata azonban óvatosan tartózkodó volt.
Egy alkalommal kitárulkozott anyjának: – Ne kérdezd, mi bajom van, mert én magam sem tudom. Ha a lelkem mélyére tekintek, nem látok mást, mint szikes pusztaságot; de abban a pusztaságban mindig fájdalom lüktet. Attól félek, hogy még mélyebbre csúszom.
– Mi az, amire vágysz fiam? – kérdezte Írisz mély fájdalommal és együttérzéssel.
– Semmire az égvilágon. Őszintén mondhatom, semmire. És ez a legborzasztóbb gyötrelem. – Terhes volt neki ez a beszélgetés, és az anya megérezte ezt.
Egyik római látogatásakor Juditot is magával vitte, mint vendéget. A háznál mindenki szerette kedvessége miatt. Egy este a lány kilépett a kertbe, és Lucanust egyedül találta. Szótlanul leült mellé, és megfogták egymás kezét. Sokáig nézték a dombokat és az elterülő medencét. Lucanus eltűnődött: Miért is ne vegyem el, és kössem magamhoz ezt a számomra oly kedves hajadont, akit már évek óta szeretek? Keresztül-kasul jártam a világot, mert nem volt otthonom, és mindig menekültem a szerelem elől. Megfosztottam magam mindattól, amit a férfiak mindig is hajhásztak. Régi, heves nyugtalansága hirtelen felbuggyant benne. Judithoz fordult.
– Judit, kedvesem, akarsz-e feleségül jönni hozzám, és itt maradni Rómában, és velem közösen felépíteni egy otthont? – Judit továbbra is csak a tájat nézte mozdulatlanul; arca annyira szenvtelen és merev volt, hogy Lucanus már azt hitte, talán nem hallotta, mert oly mélyen belemerült a gondolataiba.
– Kongok az ürességtől – folytatta Lucanus –, és szájához emelte a lány kezét.
– Azért üresedett ki a lelked, Lucanus – szólalt meg végül Judit –, hogy legyen benne hely egy felfoghatatlanul nagy öröm és béke befogadására. A szeretet súgja ezt nekem. Nem, Lucanus. Nem lehetek a feleséged, mert a házasság gátolna a küldetésed teljesítésében. Isten elhív egyes férfiakat azoktól, akik szeretik; és az Ő hangja előtt nem csukhatja be a fülét az ember.
– Ez badarság! – kiáltott Lucanus. – Azért égtem ki, mert elutasítottam a szeretetet; görcsösen féltem attól, amit a szerelem képes okozni az embernek. Féltem élni az életet, Judit, és most arra kérlek, hogy élj együtt velem, mint a feleségem.
A lány alig észrevehetően, de határozottan ingatta fejét. –  Az nem lehetséges, Lucanus. Akkoriban, amikor elutaztál Alexandriából még elképzelhetőnek tartottam. De az azóta eltelt évek során megértettem, hogy ez lehetetlen, mert te az Isten embere vagy. Roppant mértékben vágyódsz utána, és ez a szomj ki fog elégülni, mert az Övé vagy.

– Az előző rész ITT 
– Taylor Coldwell könyvéről ITT olvashatnak

Honlapunkon időről időre részleteket adunk közre a műből, melyek alapján az érdeklődő átfogó képet nyerhet a regényről, amelyet természetesen teljes egészében is szeretettel ajánlunk  elolvasásra.  A Szent Lukács evangélista küzdelmes életéről és Evangéliuma keletkezéstörténetéről szóló regény kapható a Libri és a Líra könyvesboltok országos hálózatában és webáruházaiban. 

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot