TRIANON 103 – Jóságéletút a mártíromságig

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes pap tragikus halálának 34. évfordulójára

 „Mindenkivel mindig jót tégy” – ez volt dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes atya életének zászlajára tűzve. Ő eszerint is élte földi léte minden egyes pillanatát és ezt tanította híveinek is. Nem több, mint harmincnégy évvel ezelőtt, 1989. december 26-án, karácsony második napján szolgálati helyén, Marosfőn a házikápolnájában, ahol mindennap misézett, rablógyilkosok brutális kegyetlenséggel kioltották az életét. Nyolcvankét éves volt.

Ébner Jenő lazarista szerzetes 1907. április 22-én született Budapesten, Ferencvárosban. A budapesti ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Már korábban eldöntötte, hogy belép a lazarista rendbe. Teológiai tanulmányainak első három évét a rend piliscsabai, utolsó évét pedig annak új szobi főiskoláján végezte. 1931-ben Budapesten szentelték pappá. Rövid ideig a fővárosban, azután pedig Piliscsabán teljesített segédlelkészi szolgálatot, majd Budapesten egyházjogi doktorátust szerzett. Ezt követően elöljárói Szobra helyezték teológiai tanárnak. Tanárként nyolc évig tevékenykedett, közben három évig a Szent Vince folyóirat főszerkesztője volt. Észak-Erdély visszacsatolása után a kolozsvári Írisztelep plébánosa lett, ő építtette a kerekdombi templomot és paplakot. A kolozsvári lazarista rendház elöljáróját is tisztelhették személyében. A második világháború után Csíkszeredában volt kórházlelkész, majd Nagyváradon rendfőnök. Szolgált Biharsályiban, Bikácson, Cséffán és a Brassó megyei Türkösön. A lazarista rend romániai feloszlatása után 1953-ban Marosfőt jelölték ki kényszerlakhelyül. Ott töltött harminchat éve alatt rengeteget alkotott. 1960-ban missziós házat épített, titokban Caritas-szervezetet alapított. Összekötő volt Márton Áron püspök és Róma között.
Rózsa Zoltán Márton írja róla: „Mindenkit megajándékozott, aki házába betért. Ezt a házat ő építette, amely az igazi szeretet otthona lett. Házikápolnájában mindennap misézett és szeretetben egybeolvadt a marosfői hívekkel. Különösen szerette a gyermekeket és az elhagyott szegényeket. Nem megosztotta, amit kapott, hanem teljes egészében elosztotta a kapott adományokat. A kóstolót, a liter tejet, a kiló krumplit, ahogy kapta, rögtön tovább is adta a rászorulóknak. Az általa megsegítettek közül voltak, akik meglopták, kirabolták.  Szabadidejében rózsafüzéreket készített, és egy könyörgés kíséretében mindenkinek adott belőle. Külön imádkozott a gépkocsival közlekedőkért a biztonságos megérkezés érdekében. Gyógynövények nagy ismerője és gyűjtője volt, tanácsaival ellátott minden beteget.”
Életének utolsó éveiben nyolcszor törtek be otthonába és forgatták fel azt; az elkövetők személyeiben ő többször felismerte a titkosrendőrség embereit. 1989 szeptemberében tartotta gyémántmiséjét, amelynek egyik résztvevője visszaemlékezésében ezt írta: Ébner atya már akkor tudta, és el is mondta, hogy rövidesen meg fogják ölni, s éppen azok, akiken segített. Utoljára 1989. december 26-án, a Ceaușescu-rendszer bukásának idején törtek rá, amikor a közeli hegyekben bujkálókat rejtegetett plébániáján. Öt férfi kopogott be hozzá, olyanok, akiket jól ismert, szeretett és többször támogatott. Bár nagyon jól tudták, hogy nincs pénze, hisz’ a szentmisékért kapott pénzt, sőt tűzifáját is szétosztotta a szegények között, mégis követelőztek. Hiteles szemtanú visszaemlékezése szerint kihurcolták a szobájából, betuszkolták a házikápolnájába, az oltár előtt a kezeit hátrakötözték, stólájával bekötötték a száját, felfektették egy padra és térdükkel döngölték a mellét, majd lábbal taposták, amíg kilehelte lelkét. Mindez az oltár előtt történt, ahol ő mindennap misézett.
Egyik ünnepi alkalommal Marosfőn Kedves Tibor csernátoni plébános – aki személyesen is ismerte a mártír szerzetest és teológiai diplomamunkáját is róla írta – így fogalmazott: „Ébner atya »Isten bolondja« volt. Nem érdekelte, mit mondanak az emberek, mit akar a nyakukra telepedett rendszer. Ő tette a dolgát. […] Bizonyította […], hogy érdemes jó emberként élni, aki nem ismeri a félelmet, aki tudja és teszi a dolgát.”
„Ismertem személyesen őt és szent embernek tartom! Életében szent volt, halálában a szeretet vértanúja lett! Sokszor kértem alázattal az ő közbenjárását, és meg is tapasztaltam a segítségét a gyermekvédelmi munkámban” – ezt pedig Böjte Csaba ferences testvér írta róla a közösségi oldalán.
A marosfőiek minden karácsony másnapján, Ébner atya halálévfordulója napján az ünnepi szentmisét követően megemlékezést tartanak az általa építtetett missziósház előtt, ahol élt, tevékenykedett és ahol földi élete befejeződött.
Négy évvel a halála után, 1993. szeptember 23-án emléktáblát is állítottak Ébner Jenő atya emlékére az általa emelt haranglábon, majd megörökítették emlékét az 1999. november 13-án, a magyar szentek és boldogok emléknapján felszentelt marosfői Árpád-házi Szent Margit-plébániatemplom szárnyasoltárképén is. Az alkotást néhai Bálint Lajos érsek felkérésére a magyarországi Patay László festőművész készítette, két évvel a templom felszentelése után, 2001-ben fejezte be. A mű nemzetünk szentjei és boldogjai, az erdélyi hitvalló papok és szerzetesek, az elmúlt rendszer üldözöttjei közül huszonkilencet jelenít meg. Középső részén a hivatalosan is szentté és boldoggá avatott magyar papok és szerzetesek láthatók, bal- és jobboldali szárnyán pedig vértanú magyarországi és erdélyi papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket örökített meg a művész. A kép baloldali szárnyán az első helyen P. Dr. Ébner Jenő lazarista szerzetest, marosfői plébánost láthatjuk.
2004. szeptember 18-án Ébner Jenő nevét vette fel a marosfői 4-es számú Általános Iskola, 2009 decemberében, halálának huszadik évfordulójáról pedig kopjafaállítással és -szenteléssel emlékeztek meg róla, amelyet az Erdélyből elszármazott, Szurdokpüspökiben élő Rózsa Zoltán Márton faragott. Emlékkönyv Dr. Ébner Jenő lazarista szerzetes pap halálának 25. évfordulójára címmel Borka Ernő akkori helyi plébános szerkesztésében (társszerzők: Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor, a már említett Rózsa Zoltán Márton, Wielland Ferenc és Borbély Gábor felcsíki főesperes), a Marosfői Római Katolikus Plébánia kiadásában 2014-ben egy kötet is megjelent, amely közel félszáz korabeli fényképpel, a lazarista szerzetes életútjáról készült szakdolgozattal, visszaemlékezésekkel, sírja fölött elmondott búcsúztatóval emlékezik meg a rablógyilkosság áldozatává vált vértanúról.
„Emléket állítottunk egy olyan szerzetes papnak, akit a gondviselés viharvert időkben küldött Marosfőre, akit nagyon megszerettek a helyiek, s aki nagyon szerette a marosfőieket, de minden embert kivétel nélkül. Őrizzük, ápoljuk mindig Ébner atya emlékét, kövessük az ő példáját a jóság és a szeretet gyakorlásában, és legyen mindig szemünk előtt az ő jelmondata: »Mindenkivel mindig jót tégy!«” – fogalmazott a könyv marosfői bemutatóján Borka Ernő.
Ne csak ma (december 26-án) és ne csak Marosfőn hajtsunk fejet a szeretet vértanúja előtt – és ne feledjük sohasem a szavait: „Tanítsunk másokat imádkozni; figyelmeztessük őket az ima erejére; figyelmeztetőül adjunk egy-egy szentképet, keresztecskét vagy olvasót. Mondjuk el másoknak is: »Aki Istenben bízik, az nem csalatkozik.«”
Varga Gabriella

Az előző rész: – Orosz Péter Pál vértanúsága ITT

Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában jelennek meg, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.netérhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot ?