ÉRDEKESSÉG

Időtlen Tanyaidő

HÁRMAS HARMÓNIÁBAN
A TEREMTŐVEL

KÉP 1. – Az ablak alatti kerek asztalon gyertya ég, mellette a láthatóan sokat forgatott nagy Biblián kis imafüzet… Az ablakon túl a bokrokon vastag, tiszta hótakaró, melyet a kép jobb oldalán pirosas fényjáték tesz még hangulatosabbá: tükröződő kályhaláng. 

Már a bekötőúton ,,lelassul” az idő. Most még lassítanak a kátyuk is, az autót vissza kell fogni, nehogy ,,rosszul lépjen”… A pár száz méteres földút napról napra más arcot mutat, a fákon-bokrokon mindig másféle madarak köszöntenek. Tavaly nyáron a szomszéd gazda jóvoltából napraforgó mezőt csodált az utat használó. S a megérkezés misztikuma: ködből előtűnve, hóban fehérülve, napsütésben csillogva léphetünk be az időtlen Tanyaidőbe. – Itt a tanyán megváltozik az idő fogalma: mindenre – és mindenkire – van idő. Amint megérkezem, érzem, hogy megszűnik az a fajta rohanás, ami ,,kint” van. Megszűnik a kinti idő. Számomra ez egy másik világ, s azt szeretném, hogy idővel másoknak is az legyen! – mondja Zsekov Éva Mónika hegedűművész tanyatulajdonos, akinek már az alaptermészetében is megvan ez a példaértékű békés ,,időtlenség”. Ha egyszerre három helyen kell lennie, valahogy képes úgy alakítani, hogy mindenütt ott is van… És ,,kint” is nagyon tud figyelni mindenkire…

– Úgy érzem barátságunk okán, hogy ha csak csendben sétálgatnánk a tanya ,,ösvényein”, az is ,,mélyinterjú” lenne… Az egész helyet gyönyörű, harmonikus hármas egység jellemzi, ami természetesen belőled fakad, a te mindenben Istent kereső – és találó – személyiséged: a zene, a természet, az imádság…
– Tényleg bennem van mindhárom… Negyven éves koromig tulajdonképpen a zene töltötte ki az életemet… Gyerekkoromban bérházban nem lehetett állatom, de nyaranta nagymamámnál, aki a tanyán élt, mindig sokféle jószágot etettem, simogattam… Az ima pedig kettős vonal: anyukám által római katolikusnak lettem nevelve, pár hónapos koromtól vitt templomba. Sokat imádkoztunk együtt otthon: ha baj volt bárkivel a családban, vagy jött egy megoldhatatlannak látszó probléma, kettesben leültünk rózsafüzért imádkozni. Nekem azóta is mentőöv az ima…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 16.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

LEVELEK

Miután Lucanus elköszönés nélkül magára hagyta a római centuriot a fedélzeten, leindult a kabinjához, hogy ott fogyassza el szerény vacsoráját. Letört egy darab kenyeret, közömbösen rámeredt, majd letette. Rossz közérzete támadt, de nem tudta az okát. A feje fájt, izzadságcseppek, mint jeges víz gördültek végig a bőrén; ízületei fájtak. Elvégzett néhány rövid vizsgálatot magán, de mind negatív eredményt adott. Mégis határozottan betegnek érezte magát. Elgondolkodott: – Nem kételkedem a százados jószándékában és elbeszélésében, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan elmondta. De nekem, mint orvosnak megvan a saját magyarázatom ezekről a dolgokról. Valami oknál foga ez a kafarnaumi százados mégis teljesen felkavart.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 15.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

NEM VAGYOK MÉLTÓ

Midőn Lucanus egy kisebb, gyorsjárású római vitorláson utasként a húga esküvőjére igyekezett Rómába, még napnyugta előtt egy római százados és családja csatlakozott a hajó utasaihoz valamelyik kevésbé ismert afrikai kikötőben. Miután a százados a családját a belső utastérben elhelyezte, visszajött a fedélzetre, levette sisakját, és izzadt homlokát törölgette. Amikor a görögöt megpillantotta, arca barátságos kifejezést vett fel. Nyilvánvaló volt, hogy társaságra vágyik. Lucanus ekkor felállt, és udvariasan meghívta magához egy pohár borra. Bemutatkoztak, és egymáshoz húzták a fedélzeti nyugszékeiket.

Olvassa tovább! →

Op. ∞ Dei – Kották a ködből

KÉPMEDITÁCIÓ…
Zene-csönd és csönd-zene hegedűre, faágra

      Az opusszám (rövidítve op.) egy zenemű sorszáma a zeneszerző életművében. Például Hubay Jenő egyik hegedűciklusát, melyben az Ima c. darab is szerepel, Op. 121.-el jelölik. Jó is egy hegedűművész barát, aki ilyenekkel megismertet… Gyönyörű dallam, az Isten ihlette, adta/küldte, Ő száll rajta/vele, s Övé a hálánk, mert rátalált arra, aki elfogadta/lejegyezte…
De az ember zene-csöndjével egyenrangú a természet csönd-zenéje… Mennyi ,,partitúra” van ,,odakint”, mennyi harmónia simítja át meg át a tájakat…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 14.

Akropolisz

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A HONTALANSÁG ÉS LELKI VÁLSÁG ÖRVÉNYEIBEN

Lucanus ugyan Antochiában született, de Szíria nem volt a hazája. Kezdetben úgy vélte, hogy ősei földjén, Görögországban fogja megtalálni állandó otthonát. Azonban hamarosan arra a keserű felismerésre jutott, hogy ott is csak egy idegen, és valójában sehol sem érzi otthonosan magát. Hajóorvosként később bejárta a Nagy Tenger minden kikötőjét és városát, és többfelé kisebb házai voltak, azokban élt, amikor nem volt tengeren. Otthonra azonban, ahol barátai lehettek volna, vagy nyugalmat élvezhetett volna, sehol sem lelt. A nehéz sorsúak, a nélkülözők, az elhagyatottak és a rabszolgák, a kis bazárok és apró üzletek nyomorúságos kereskedői és kézművesei mind áldották a nevét és csókolgatták kezét-lábát. Mégis idegen maradt, örökös kívülálló egy idegen országban. Jóllehet több nyelvet bírt, továbbra is csak a helyi nyelven beszélő külföldi volt.

Olvassa tovább! →

Fényszennyezés fényfüzérekkel?

Az adventhez napjainkra hozzátartozik az ünnepi díszkivilágítás. Kétségtelenül hangulatformáló elem, jó esetben még ez is figyelemfelkeltés: különleges Vendég érkezik közénk! Ám a városok ,,fénybe borítása” – lássuk be – elsősorban mégsem azért történik, hogy Odafentről is látható legyen várakozásunk –, inkább csak a magunk szórakoztatására. Végül is így is, úgy is az ünnephez kapcsolódik a látvány, s ha sikerül elegánsan kialakítani, nem ízlés- (és szem-)rombolóan szétvillódzni az éjszakákat, akkor szép lehet ez… Hiszen vannak azért sokan, akiknek egy a napi rutint ,,kifújó” esti sétán a sok pici izzóból egyesülő fénycsillag úgy ,,vonzza” a lelkét, ahogy a Nagy Fenti kétezer éve a háromkirályokat hívta. Akik persze pontosan tudták, miért/Kiért kell követniük az égi fényt…
Add kérlek, Istenem, hogy földi, városi fényeink is téged világítsanak gyenge reflektorokként –, s burkolózzunk a Te mindent elnyomó Fényedbe, melyet furcsa földi paradoxonként teljességében mégsem enged észlelni a sötétség.
Hála érte, hogy itt-ott azért áthatol…   D. K.

NOÉ BÁRKÁJA – A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS AZ ADVENTI DÍSZKIVILÁGÍTÁS

Az ünnepi kivilágítás tervezésénél ne feledkezzünk meg arról, hogy az eget nem nekünk kell kivilágítanunk, megtette azt a Jóisten a csillagokkal, égitestekkel 🙂 Egyre növekszik a fényszennyezés, s rengeteg környezetkárosító hatása van.

Olvassa tovább! →

Angyalok karjában – megtisztulva

A lelki tisztaság miatt nagyon fontos a gyónás szentsége. A miskolci Herman Ottó Múzeumban a Görögkatolikusok évszázados öröksége címmel megrendezett kiállítás egyik kiemelt tárgya a hajasdi, XVIII. századi Utolsó ítélet-ikon többek között erre hívja fel a figyelmet. A tárgyról Vámosi Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora mesél.
Zenei fuvallat: Szent Efrém Férfikar

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot

Lucanus – regényrészlet 11.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE           

CSALÁDI KÖRBEN, RÓMÁBAN

Lucanus szakszerű orvosi beavatkozása megtörte a pestises halálesetek sorozatát a hajón. A még beteg evezősök is gyors – szinte csodaszámba menő – gyógyulást mutattak. Ekkor a kapitány lelkendezve állapította meg: nem is pestis volt a kór, a fiatal és kevésbé tapasztalt orvos talán melléfogott a diagnózisával.
Lucanus nem vitatkozott, némán tűrte ezt a megaláztatást, és még jobban magába fordult. Azonban hamarosan újabb kihívás érte. Egyik kikötőben levél várt rá. Keptától jött. Elolvasása után Lucanus fájdalmas kiáltást hallatott, majd az odasiető Kusa karjaiba vetette magát, és önfeledten zokogni kezdett. A levél Diodorus halálhírét hozta…

Olvassa tovább! →

Olimpikonok tiltott tanúságtétele

Jegyzetek a párizsi Olimpiához

,,Számomra az aréna olyan, mintha templomban lennék. Nem énekléssel dicsőítek, hanem a lábaimmal, melyek átugorják a lécet.”

Csodaszép eredménnyel zárta a 2024-es olimpiát a magyar csapat, büszkék lehetünk rájuk! A szervező franciák azonban nem annyira lehetnek büszkék nemzetükre a botrányos megnyitó alapján: még a francia katolikus püspöki konferencia is kikérte magának a vallásgyalázást.

Az Utolsó vacsora transzvesztitákkal történt ábrázolása nagy port kavart. Az olimpia szervezői a nagy nyomás hatására bocsánatot kértek. Később a főrendező cáfolta, hogy a Leonardo-festmény lett volna a minta, s ha ez igaz is (bár nem valószínű), lássuk be, azért némi – gyanúsan tudatosan becsúsztatott – áthallás mindenképpen adódott… Hiszen ha nem így lenne, nem háborodott volna fel annyi ember, egyházi – de még világi – szervezet is. (A ,,sima” lmbtq-érzékenyítés, az olimp – vagy bármilyen – prájd már sajnos az egyházat se nagyon készteti megszóla- lásra). A bibliai téma, a kereszténység egyik legszentebb pillanatának megcsúfolása beszennyezte az olimpiai eszményt.
,,FACEBOOK-KATEKÉZIS”
– Ez már a pokol kapuja. Tudatlanságukban azt nyitogatják, feszegetik… – olvashattuk a facebookon.
– Ez nem olimpia, hanem sátánista találkozó.
– A Szajnán úszó végtermékelemek megkoronázták a mindent lehet baljós üres-pompáját, a szabadság szabadosságát, az egyenlőség értelmét vesztettségét, a sunyi vallástiprást…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 10.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

,,– Ha nem fékezem meg a betegséget, Gallo, akkor az átterjed az utasokra és a legénységre. És akkor lehet, hogy csupa hullával fog a hajó a partra sodródni…”

,,BETEGES” KUTYASZORÍTÓ

Amikor az alexandriai kikötőben már a hajó fedélzetén állt, és a tarka, zajos várost nézte, Lucanus csak akkor érzett  váratlan nyilallást a szívében. Szép búcsúajándékokat adott tanárainak; most azonban érezte, hogy azokat teljesen érzelemmentesen adta át, és emiatt szégyenérzete támadt. A méretes kereskedelmi hajó lustán himbálódzott horgonyán.
– Uram –, lépett mellé a személyes védelmére kirendelt két fiatal római centurio egyike –, szolgálatodra megjelentünk.
– Nincs szükségem semmire – jelentette ki Lucanus kelletlenül.

Olvassa tovább! →