LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

AZ ÁTKOZOTT DAGANAT

Rubria békés elhunyta mély sebet ütött Lucanus lelkén. Hetekig bezárkózott szobájába. Bosszúval vegyes gyászában sértődötten visszavonult a külvilágtól. Még szeretett anyjától, Írisz elől is elzárkózott. Sötét, kínzó gondolatok gyötörték: – Mi végre születik hát az ember? Csak azért jön a világra, hogy kínok közt vergődjön, majd pedig ugyanolyan gyalázatosan és kilátástalanul haljon meg, mint ahogyan élt. Az ember Istenhez kiált, és nem kap választ. Egy nap sem mentes a gondoktól és a gyötrelemtől. Az ember végül leszáll a sírba, és a létezés titka továbbra is megoldatlan. Visszatért már egy ember is a sírból valami vigasztaló hírrel? Mondta már egy isten is: „Kelj fel, megszabadítalak a terheidtől, és elvezetlek az életre?” Bizony nem. Ilyen isten még sohasem volt, és soha nem is lesz. Isten az ember ellensége.
– Az öklét bámulta.  Arckifejezése merev és fenyegető volt a haragtól. – Én megmutatom, hogy le fogom győzni! – motyogta. – Elragadom kezéből az áldozatait. Megszabadítom a tehetetlen szenvedőket a rájuk rótt kínoktól. Ahol Ő halált rendel el, én ott életet fogok fakasztani. Így fogom magam Őrajta megbosszulni…

Ma volt az első nap, hogy Lucanus Keptával együtt vizitált a házi rabszolgák számára elkülönített betegházban. Nyöszörgő és nyugtalanul hánykolódó betegek öt ágyat foglaltak el. Három rabszolga követte az orvost és tanítványát bronztálakkal, olajokkal, fehér vászoncsíkokkal és gyógyszeres üvegcsékkel. Keptá és Lucanus megállt egy férfi ágya mellett, aki őrjítő fájdalmában zihálva levegő után kapkodott. Bal arca olyan volt, mintha egy hatalmas féreg rágta volna meg; a szétmarcangolt, nyílt hús és a megdagadt nyelv vérszagtól bűzlött. A beteg felnézett az orvosra, aki szomorúan szemlélte. Lucanus is csak állt, és keserű kétségbeeséssel bámulta.
Akkor odasúgta Keptának:
– Mégiscsak kegyes cselekedet lenne beadni valamit ennek a szerencsétlennek, amitől békében elmúlhatna.
Keptá lassan ingatta a fejét.
– Hippokratész ezt megengedhetetlennek mondta. Ezenkívül az ember nem képes életet adni; ebből következik, hogy a halál kiosztása sem az ő dolga. Ezek egyedül az Ő kezében vannak, és az Ő működését egy számunkra átláthatatlan titok fedi el.
– Ölj meg! – rimánkodott a rabszolga az ágyán feltámaszkodva. Csonttá soványodott kezével megragadta az orvos karját. – Adj oda a halálnak! – Hangja a feltörő vértől bugyborékolásba veszett.
Keptá tanítványához fordult, aki elszörnyedve meredt a szenvedő teremtésre.
– Kész lettél volna – kérdezte az orvos – megrövidíteni Rubria életét akár egyetlen órával is? És most elmondom neked, hogy ő is ennyit szenvedett, mint ez itt, sőt még többet is.
Lucanus összeszorította fogait. Vajon mit követett el ez a nyomorult rabszolga, Niger a kertész az istenek ellen, hogy ezt kell elszenvednie? Csendes, jámbor lélek volt, aki apai szeretettel kezelte a rózsáit.
Keptá nagy gyengédséggel megfogta a rabszolga görcsösen kinyújtott kezét, és erősen tartotta.
A rabszolga nyöszörögni kezdett, szeme kitágult és megszelídült. Vérző ajkakkal suttogta: – Köszönöm, uram.
– A kór már a gégefőt is megtámadta – mormogta az orvos. – Már nem fogja sokáig húzni szegény. – Az egyik ápolóhoz fordult. – Adjatok neki ebből az italból mindig, amikor már nem bírja a fájdalmakat, de ne gyakrabban, mint háromóránként, a vízóra szerint.
A vad düh ecetként marta Lucanust belülről. – És ez minden, amire képes vagy! – kelt ki magából. – Nem, ha eljött volna hozzám, amikor az első, apró, kemény dudor megjelent az arcának belső oldalán, akkor kiégethettem volna egy tüzes eszközzel. De csak akkor jelent meg nálam, amikor már súlyos nyelési nehézségei voltak, és a szájnyálkahártya már vérzett, és szétfoszlott. Jegyezd meg: Nem lehetséges a testet és a lelket egymástól függetlenül kezelni. A lélek a test közvetítésével nyilvánul meg. És mindig az a legjobb, ha a legelején keresünk tanácsot és segítséget.
Egy fiatal rabszolganő ágyához léptek, aki aligha szenvedett kevésbé, mint Niger. A nő ágya hüvelyváladéktól volt bűzös. Keptá feldúltan odafordult az egyik ápoló rabszolgához:
– Nem megmondtam nektek, hogy a lepedőket tartsátok szárazon és tisztán? Ami itt a testből kiválik, az mérgező! Jelenteni foglak a felügyelőnél, jó lesz, ha felkészülsz a korbácsra.
– Lucanushoz szólt: – Saját magán akart magzatelhajtást végezni egy szennyes, primitív eszközzel, úgy, ahogyan a vadonlakók teszik. És itt az eredménye.
– Nem akartam, hogy rabszolgaságba szülessen a gyerekem! – siránkozott az állapota és láza ellenére is csinos és vonzó teremtés.
Keptá komor arckifejezéssel magyarázta:
– A cél helyes volt, a tett nem.  Na, jó. Nézzük meg az állapotodat.
– Meg kell halnom, uram? – kiáltott Julia aggodalmasan.
Keptá nem válaszolt. Megérintette a homlokát, hogy ellenőrizze a testhőmérsékletet, majd megpaskolta a lány nedves kezét, és megitatta valamilyen szerrel. Azután így szólt hozzá:
– Nem fogsz meghalni, kedvesem. Életben maradsz, de attól tartok folytatni fogod a cicázgatást.
Lucanusra nézett.
– Látogasd meg este! Biztosítsd, hogy utasításaimat végrehajtsák!
– Visszatértek egy korábbi ágyhoz. A beteg nő aludt és nyugodtan lélegzett. Fiatal férje könnyező szemekkel mellette guggolt.
– Uram! – szólt. – Ugye, most biztosan gyermeke van, és hamarosan szülni fog?
– Már megmondtam neked Glaucus, ez nem gyerek, hanem egy hatalmas zsír- és nyákdaganat. Asszonyodat meg kell szabadítani tőle, mert különben meghal. – Lucanushoz fordult. – Ez a házaspár már három éve szeretne gyereket, és most a daganatról képzelték, hogy szerelmük gyümölcse. – Az orvos mozgatható válaszfalakat hozatott be, és felállíttatta az ágy körül.
– Itt az ideje, hogy végignézd az első operációdat. Ha rosszul lennél, nyugodtan használd ezt a vödröt, de ne szólalj meg. Lucanus remegni kezdett, de némán engedelmeskedett. Magában pedig háborgott: Miért kell az isteneknek egy fiatal nőt így sújtaniuk, aki csak egy gyerekre vágyott, és egy nyugodt életre a férjével?
Keptá alaposan végigtapogatta a beteg asszony fényes, feszes hasát. Ezután biztos kézzel végighúzta a szikét a fehér bőrön. A kés útját egy vörös vonal mutatta, amely úgy nyílt szét egyre szélesebbre, mint egy éhes száj. Lucanus hányingert érzett, de tovább figyelt.
Feltárultak az inakban végződő, lüktető vérerekkel átszőtt, vörös izmok. Keptá azokat gyakorlott mozdulattal finoman széthúzta, majd megszólalt: – Figyeld meg az ereket, ahogyan együtt lüktetnek a szív verésével. Nem csodálatos szerkezet ez az egész? Ki képes ezt úgy szemlélni, hogy ne érezne tiszteletet Isten iránt?
Miután az átkozott daganat, ami akkora volt, mint egy összegömbölyödött, újszülött baba, a tálba került, az orvos utolsó erőfeszítéssel összevarrta a hasat. Akkor tanítványa felé felszabadultan elnevette magát. – Egészen jól kibírtad. Gratulálok! Majdnem büszke vagyok rád. Most viszont itt rendet csinálhatsz, és néhány óra múlva meglátogatod Hebrát.
Otthagyta Lucanusnak az operáció piszkos, visszataszító nyomainak eltávolítását. „Miért nem végezheti el ezt a munkát egy rabszolga?” – bosszankodott Lucanus magában. Amikor előjött a válaszfalak mögül, megpillantotta Keptát, amint más betegekkel társalog.
– Nem lesz mindig segítséged – fordult Lucanushoz. – A sebésznek nagyon gyakran egyedül kell dolgoznia, és mindent magának kell elintéznie.
Közben gyorsan felkapott egy vödröt, mert látta, hogy az ifjú öklendezéssel küszködik. Lucanus olyan hevesen hányt, hogy úgy érezte, mintha az összes belei, a gyomra, a mája mind kiszakadt volna belőle. Keptá türelmesen várt.
– Ismét gratulálnom kell neked, kedves Lucanus. Jobb, ha a beavatkozás után könnyítünk magunkon, mint alatta. Most feküdj le egy kicsit, amíg úgy érzed, hogy készen állsz Kusa számára.
Lucanus megtörölte savanyú száját.
– Inkább hazamegyek.
– Nem! – ellenkezett Keptá. – Otthon túl sokat gondolkodnál a most átélteken. Kapd össze magad, és folytasd a munkádat!
(Folytatjuk)

– Az előző rész ITT
– A következő rész ITT
– Taylor Coldwell könyvéről ITT olvashatnak
Honlapunkon időről időre részleteket adunk közre a műből: a 12 rész alapján az érdeklődő átfogó képet nyerhet a regényről, amelyet természetesen teljes egészében is szeretettel ajánlunk  elolvasásra.  A Szent Lukács evangélista küzdelmes életéről és Evangéliuma keletkezéstörténetéről szóló regény kapható a Libri és a Líra könyvesboltok országos hálózatában és webáruházaiban. 

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot