LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

ALEXANDRIA

A ház, amelyben Lucanus  orvosi tanulmányai alatt lakott, sem nagy, sem kicsi nem volt. Fehér kőből épült, csinos, tengerre néző előcsarnokkal, egyszerű fehér oszlopokkal. Mögötte feküdt a forró, nyüzsgő város.
Négy éven át reggelenként innét indult az egyetemre, és tért haza alkonyatkor a kis házhoz, ahol együtt élt Kusával és annak feleségével, Kalliopéval. Őket rendelte Diodorus fogadott fia szolgálatára, és háztartásának vezetésére alexandriai tanulmányai idejére.
Alexandriában Antiochiánál is többféle nemzetiségű ember fordult elő, és a város is sokkal nagyobb, ragyogóbb és romlottabb volt. Az utcákon számtalan nyelv kavargott, karattyolt, visított és rikácsolt. A közlekedés fő ütőerein fekete, barna és fehér arcú emberek és idegen öltözékek szüntelen áradata lüktetett. A hőségtől fullasztó, kanyargós utcák hemzsegtek az áthaladó tevék, lovak és szamarak által húzott kocsik karavánjaitól. A külső városrészekben egész éjjel hallani lehetett a környék sakáljainak vonyítását. A város elöljárója sohasem tudta pontosan, hogy emberei közül hányan fognak este visszatérni a kaszárnyáikba; a gyilkosságok mindennaposak voltak.

Itt még a római légiók sem tudták mindig fenntartani a rendet. Adószedők tűntek el, ha nem kísérték őket katonák; testüket gyakran a Nílusban vagy a hatalmas, tarka kikötőben találták meg. A város éjjel-nappal, reggel-este mintegy belső tűztől izzott. Ez a sokszínűség nyújtotta Kusa számára az egyetlen érdekességet.
A keskeny, fülledt utcákon, a nap bármely órájában kellették magukat az összes fajtájú és színű örömlányok. Minden magára valamit is adó háztartásnak volt egy saját fegyveres őrsége a kapuknál; mégis, a rablások olyan gyakoriak voltak, hogy az érintetteken kívül senki sem vesztegetett rájuk felesleges szavakat. Forró, sárga porfelhők olyan mértékben terjengtek a város felett, hogy a házfalakra éjjelente kitűzött fáklyák a füstös eget egészen vörösre festették. Az éj közepén csetepaték folytak ellenséges alvilági bandák között. Mindig akadtak olyan fiatal zsidó és egyiptomi csoportok, amelyek konfliktusban álltak egymással, szidták egymást, és botokkal verekedtek, de még villogó késeket is használtak. A mellékutcák minden reggel tele voltak hullákkal, újabb csoportok újabb összecsapásának jeleként.
Annak ellenére, hogy a rómaiak kiépítettek egy nagyon hatékony csatornarendszert, amely a szennyvizet a kikötőbe vezette, az emberek éjjel az utcákat latrinának használták, mert méltóságon alulinak találták, hogy néhány lépést megtegyenek a legközelebbi nyilvános illemhelyig. Ennek következtében Alexandria bűzlött még a legnaposabb, legszárazabb időben is. Ehhez képest Antiochiában olyan tisztaság uralkodott, mint egy magánkórházban. Az utak macskakő burkolatán szétszóródva mindenütt állati és emberi ürülék, annak ellenére, hogy rabszolgák hadait hajtották ki napi úttakarításra. Veszélyes és szenvedélyesen nyüzsgő város volt ez, mindig lármás, fullasztó és erőszakos, amely visszhangzott a hajszák és menekülések zajától. A börtönök állandóan zsúfoltak voltak, járványok dühöngtek a házaknál. Folyvást kocsik zörögtek; az ember nem tudta távol tartani magát csattogásuktól és dübörgésüktől.
De Lucanus háza többé-kevésbé elszigetelt helyen volt, nem messze az egyetemtől. Meredek kertek vették körül, és egy megnyugtatóan magas kőfal, amelynek tetején éles vastüskék futottak körbe. Kusa gondosan elhintette a szóbeszédet a környéken, hogy Lucanusnak egyáltalán nincs pénze, és hogy a ház spártai módon szerény, nem található benne semmi ezüst vagy arany. Ennek köszönhetően az elmúlt négy év során csak alig tucatnyi betörési kísérlet fordult elő.
Az egyetem, egy nagyjából négyzet formájú agora, egy kiterjedt trópusi parkrendszer közepén; mind a négy oldalról egy-egy oszlopcsarnok határolta. Az egyes tudományterületeknek volt egy saját, külön bejáratú épülete, sztoája,. Úgymint a demokrácia, a filozófia, az orvoslás, a matematika, a művészetek, az építészet, a dráma, a természettudományok, az epikus-, oktató- és elégikus költészet, a nyelvtan, a nyelv és nyelvészet, a jog, a csillagászat és a történelem szentélye. Volt közigazgatási iskola is, az olyan fiatal rómaiak számára, akik az állam szolgálatára készültek. Az egyetem rendelkezett továbbá saját múzeummal, amelyet éber egyiptomi tanárok felügyeltek, valamint a világ leghíresebb könyvtára is ott volt található, azután egy odeon, azaz zenecsarnok, és az agorán túl színház a tehetséges ifjú drámaszerzők számára, továbbá egy panteon is.
Minden tanár a saját sztoáját a legmagasabb ismeretek szentélyének tekintette. A hatalmas parkban csilingelő szökőkutak, gazdag, színes virágágyak, susogó pálmák és lugasok mentén istenek és istennők, tudósok és filozófusok hatalmas, ünnepélyes, fehér szobrai emelkedtek.
Az összes tanárnak, diáknak és rabszolgának feltűnt az ifjú görög megnyerő külseje és előkelő modora, és titokban mindenki csodálta. A diákok számára előírt sportokban: a kocsihajtásban, diszkoszvetésben, birkózásban, ökölvívásban, ugrásban, dárdavetésben, úszásban, valamint a műugrásban  lucanus ugyancsak jeleskedet.
Minden tanár a saját tárgyát tartotta a legfontosabbnak, és az összes többit másodrangúnak.
– A matematika valóban isteni művészet – sípolta a matematika tanára a körülötte állóknak, miközben a parkban távolabb álló Lucanus felé nézett. – Aki lenézi, elhanyagolja, vagy másodrendűnek tekinti ezt a tudományt, az egy megátalkodott fajankó. Itt van ez a legény, aki kapott tehetséget az isteni művészethez, és mégis szívesebben turkál hullák testében, vérrel koszolja be a ruháját, és szagolja a halottasházak vagy kórházak förtelmes bűzét. Pfuj! – Gyűlölte Lucanust ezért a tehetségpocsékolásért.
– Nagy kár, kedves Lucanusom – mondta a művészetek tanára, Rastramdzsi –, hogy mindenképpen orvos akarsz lenni, mert istenadta tehetségű művész vagy.
Rastramdzsi Indiából származó, magasan képzett ember volt. Az alexandriai egyetem művészeti gyűjteményét is ő felügyelte. Alacsony termetű ember volt, könnyed, kifinomult mozgása furcsa módon egy megnőtt törpe benyomását keltette. A művészetekben nem tehetséges diákokat alig vette emberszámba. Mint a legtöbb indus, ő sem tudta elválasztani a művészetet a vallástól. Lucanust szanszkrit nyelvre is tanította.
Egy alkalommal a mester megkérte Lucanust, hogy a többi diák távozása után ő még maradjon. Egy pillanatig méltóságteljesen nézett Lucanusra, majd kezébe vett két kisebb fatáblát, amelyeken Lucanus festette arcképek voltak. Kissé összehúzta szemöldökét, majd mély sóhajtással bólintott. – Hát igen, ezek már igazi arcképek! Olyan emberarcok, amelyeket a kórházban vagy a börtönben festettél; haldokló arcok. És micsoda rendkívül szenvedélyes színek! Mondd csak, valóban nem érzel belső indíttatást arra, hogy művész legyél az orvoslás helyett?
Az ifjú sajnálkozással vegyes dicsekvéssel válaszolta: – Nem uram, én orvos vagyok, orvosnak születtem. A gyógyításon kívül semmilyen más tevékenységet nem tudok elképzelni magamnak.
Lucanus a kötelező, napi kétórás kórházi szolgálatot gyakran túlteljesítette. Nagy felismerés volt számára, hogy Alexandriában az orvosok és a tanárok nem ismernek faji, vallási, vagy származási előítéleteket. Az egyiptomi orvosok pedig titokban felfigyeltek Lucanus különös gyógyító erejére. Ő is ugyanúgy, mint Keptá a betegség mögött az embert látta. Öncélú kísérletezést sohasem végzett a betegen, inkább önmagán tett orvosi megfigyeléseket.
A végzős orvos elismerést élvezett a többiek körében, és elfogadták tőle az intést, amikor Hippokratész tanítására hivatkozva figyelmeztette őket: – A testtel együtt a lélek betegségét is gyógyítani kell.

– Az előző rész ITT
– Taylor Coldwell könyvéről ITT olvashatnak

Honlapunkon időről időre részleteket adunk közre a műből: a 12 rész alapján az érdeklődő átfogó képet nyerhet a regényről, amelyet természetesen teljes egészében is szeretettel ajánlunk  elolvasásra.  A Szent Lukács evangélista küzdelmes életéről és Evangéliuma keletkezéstörténetéről szóló regény kapható a Libri és a Líra könyvesboltok országos hálózatában és webáruházaiban. 

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot