HÁRMAS HARMÓNIÁBAN
A TEREMTŐVEL
KÉP 1. – Az ablak alatti kerek asztalon gyertya ég, mellette a láthatóan sokat forgatott nagy Biblián kis imafüzet… Az ablakon túl a bokrokon vastag, tiszta hótakaró, melyet a kép jobb oldalán pirosas fényjáték tesz még hangulatosabbá: tükröződő kályhaláng.
Már a bekötőúton ,,lelassul” az idő. Most még lassítanak a kátyuk is, az autót vissza kell fogni, nehogy ,,rosszul lépjen”… A pár száz méteres földút napról napra más arcot mutat, a fákon-bokrokon mindig másféle madarak köszöntenek. Tavaly nyáron a szomszéd gazda jóvoltából napraforgó mezőt csodált az utat használó. S a megérkezés misztikuma: ködből előtűnve, hóban fehérülve, napsütésben csillogva léphetünk be az időtlen Tanyaidőbe. – Itt a tanyán megváltozik az idő fogalma: mindenre – és mindenkire – van idő. Amint megérkezem, érzem, hogy megszűnik az a fajta rohanás, ami ,,kint” van. Megszűnik a kinti idő. Számomra ez egy másik világ, s azt szeretném, hogy idővel másoknak is az legyen! – mondja Zsekov Éva Mónika hegedűművész tanyatulajdonos, akinek már az alaptermészetében is megvan ez a példaértékű békés ,,időtlenség”. Ha egyszerre három helyen kell lennie, valahogy képes úgy alakítani, hogy mindenütt ott is van… És ,,kint” is nagyon tud figyelni mindenkire…
– Úgy érzem barátságunk okán, hogy ha csak csendben sétálgatnánk a tanya ,,ösvényein”, az is ,,mélyinterjú” lenne… Az egész helyet gyönyörű, harmonikus hármas egység jellemzi, ami természetesen belőled fakad, a te mindenben Istent kereső – és találó – személyiséged: a zene, a természet, az imádság…
– Tényleg bennem van mindhárom… Negyven éves koromig tulajdonképpen a zene töltötte ki az életemet… Gyerekkoromban bérházban nem lehetett állatom, de nyaranta nagymamámnál, aki a tanyán élt, mindig sokféle jószágot etettem, simogattam… Az ima pedig kettős vonal: anyukám által római katolikusnak lettem nevelve, pár hónapos koromtól vitt templomba. Sokat imádkoztunk együtt otthon: ha baj volt bárkivel a családban, vagy jött egy megoldhatatlannak látszó probléma, kettesben leültünk rózsafüzért imádkozni. Nekem azóta is mentőöv az ima…
Az apai ágam görögkeleti, bár édesapám nem gyakorolta a vallását. Volt időszak, amikor eljött velünk római katolikus misékre. A nagyapámnak volt indíttatása a mélyebb, szerzetesi imaélet felé: ő a rilai kolostorban tanult, elvégezte az ortodox teológiát, de aztán nem szenteltette fel magát. Viszont az egyházban szolgált pénzügyi tanácsosként a szófiai Alekszander Nevszki székesegyházban és a Szent Szinódusban, míg el nem jött Magyarországra. Édesapám 10 éves volt, mikor nagyapám meghalt, ha nem így történik, egészen biztos apukám is jobban megélte volna a hitét.
– Érdekesen körvonalazódik a tanya kapcsán a te életedben is egyfajta szerzetesi irányvonal: mégpedig a ferencesség.
– Hogy ez a megközelítés, s ezzel az Isten felé mélyülő hit hogyan jött, azt a mai napig nem tudom másnak gondolni, mint a Szentlélek vezetésének –, mert nem tőlem származik! Már az különleges, hogy Böjte Csaba ferences atya szentelte meg tavaly a tanyát. Előtte ismerkedtem meg vele egy Szent Ferenc nyomát követő Assisi út kapcsán…, ott hívott meg zenei szolgálatot teljesíteni Erdélybe egy Máriás zarándoklatra, melynek során a házaiba vittük a csíksomlyói Mária szobormásolatát… Épp a zarándoklat előtt utazott át Miskolcon, és egy isteni sugallat hatására meghívtam a ta- nyámra, hiszen ő nagy otthonteremtő, házfelújító, épületeket, közkincseket is ment. Első szóra jött, szétnézett, szentelt…
– A bejáratnál ferences Tau-kereszt, ha szerencsénk van, mellette akár róka vagy épp’ fácánok –, de macskák mindenképp…
– Ahogy a kerítést csináltattam, a munkások egymásra górták a köveket, ezeken sziklakert lesz. Két faoszlop úgy feküdt a földön, hogy egyből arra gondoltam: ez olyan, mint egy Tau kereszt. Felállítottuk – s olyan, mintha eleve így lett volna kitalálva… De az Assisiből hozott, a remény és béke szimbólumaként ismert olajfacsemete is ebbe a szellemiségbe illik. Egy tábornapon ültettük el gyerekekkel, Juhász Ferenc pasztorális helynök atya meg is szentelte…
– Ezek egyenesen mutatnak a ferences szellemiség felé… Vajon miért pont ilyen irányba visz a Jóisten? Mi az, ami igazán megfog benne, miben jelenik meg ,,gyakorlatban” az életedben?
– Az egyszerűség nagyon igaz a tanyán mindenre, a berendezéstől a gazdálkodásig. Szerintem a természet mint az Istennek a rendje, a harmóniája a szellemiség középpontja. Meg az istenkapcsolat –, mert úgy tudok rácsodálkozni az Istenre, hogy látom az alkotásait nap mint nap. Kulcsszó a csend, melyben meghalljuk az Ő szavát. A világ talán ettől menekül, fél, hogy a belső hangot, a Felső Hangot, az isteni útmutatást meghallja.
KÉP 2. – A kis kerek asztal most a ház előtt. A télies, kemény fényben korábban ,,ezerrel” sütő Nap immár leme- nőben. Az asztalon társasjáték, a lenyugvó Nap fénye aranykontúrral keretezi az árnyékban maradó mosolygó arcokat. A körben egy kisnővér is…, ,,berámázott” pillanat, ahogy kezéből a kártyalap az asztalra hull…
– Hogyan lettél tanyatulajdonos?
– Nagyon szomorú eseménnyel indult el valami új: meghalt apukám. Nagyon tisztelte bolgár őseit, akik négy generációval ezelőtt jöttek Magyarországra dolgozni: bolgár kertészetet alakítottak ki. A dédnagyapám még csak 16 éves volt, mikor a bulgáriai szegénység elől a kertészeti tudásával nekiindult a világnak. Nyíregyházán telepedtek le magyar feleségével, onnan jöttek Miskolcra. Hatalmas földterületük volt, s ők látták el szinte az egész várost zöldség- gel. A II. világháborúban lebombázták a kertészetet, amit a dédnagyapám épített fel a semmiből. Újraépítette a házrészt, ám jött a második krízis, az államosítás, amikor szinte mindent elvettek, amire szükségük lett volna a munkához. Ekkorra már meghalt a dédnagyapám, s a nagyapám áldozta erre az életét. Így ebben a területben nagyon sok áldozat van, rengeteg verejték –, sokat szenvedtek miatta, érte, általa… Viszont teljesen önellátók voltak, ami számomra követendő példa. Apukám volt a harmadik generáció, őt kevésbé érdekelte a kertészet. A maga képére formálta a helyet az állatokkal (juhok, különleges baromfik), ami gyerekkori álma volt. Bolgár skanzenné szerette volna alakítani ezt a területet, közösségi célra fordítani a rajta lévő épületeket, emléket állítani az ősöknek, munkásságuknak. Ragaszkodott a tanyához, de amit kigondolt, már nem tudta befejezni… Itt jövök én a képbe, mint egy szem gyermeke. Úgy éreztem, nekem kell továbbvinni, amit a korábbi generációk felépítettek. Viszont én is a saját képemre szeretném formálni… Érzem, hogy nagyon jó (multi)funkciót lehetne találni a tanyának. Én is szeretném közösségi térré tenni. De azt gondolom, a lelki feltöltődés a legfontosabb – egyelőre kicsit még a sajátom. Nekem a gyászban is rengeteget segített a csendes elvonulás. Igazán adni talán csak akkor tudok, ha én teljesen helyrejövök. És ha nekem beválik a fizikai munka meg az Istenhez kapcsolódás a szabad ég alatt, legyen csillagos vagy napsütéses, hátha lesznek olyanok, akiknek hozzám hasonlóan szintén segíthetnek.
– Azért hegedűművészként beleállni nagy ,,férfimunkákba” nem biztos, hogy igazán praktikus…
– Tény, hogy a kezemre kicsit másként kell tekinteni, hogy ne tegyem tönkre, de nagyon megszerettem a kétkezi munkát, a kintlétet, a gazdálkodást. Elvégeztem egy aranykalászos gazda tanfolyamot, hogy némi tudásom is legyen. A gyakorlat persze, ahogy lenni szokott, teljesen más!
KÉP 3. – PAX. Felirat téglából. Nem precíz mérnöki munka –, táborozó gyerekek kreativitása. Körbeültetve varjúhájjal –, a lilás virágok sem a katonás rend jegyében színesítik a béke betűit… Háttérben a szépen erősödő, de azért még kicsike olajfa…
– Mindennek szellemében hogyan szeretnéd alakítani ,,közös sorsotokat” a tanyával?
– A tervek között sok minden szerepel: kulturális- és ökoesemények, a legkülönbözőbb zenés, irodalmi, lelki, elcsendesedő, vagy gasztronómiai programok, ami a kertből adódóan szintén elképzelhető. Rengeteg féle Tanyaidő lehetséges, mindenki megtalálhatja a számára legszebbet, leghasznosabbat. A kulcsszavak: csend, nyugalom, közösség…
– A ,,Tanyaidő” széles tartalmú fogalomnak tűnik…
– …igen, teljesen lefedi azt, hogy töltsünk időt az Istennel, töltsünk időt magunkban, töltsünk időt egymással! Gondol- kodunk egy logón a rövidítés kapcsán: ha kiírjuk, hogy ,,Ti”, ez is a fókuszt mutatja. A kifelé nyitást: Tirólatok szól! Elől a világi ferencességet jelképező Tau betű ,,t”-je… Nem gondolnék a vendégfogadásban sem túl modern dolgokra. Azt szeretném, hogy aki idejön, egy kicsit időutazásban ve-hessen részt, visz- szamenjen az őseim egyszerűségéhez – ami nem szegénység! Számomra pont az a gazdagság, mikor minden letisztult körülöttem, és más módon gazdagodhatok… Keressük a célcsoportot. Reméljük, lesznek, akik erre nyitottak. Lényeg, hogy minden a béke jegyében – a többit meg a Jóistenre bízom. Annál is inkább, mert magam sem látom még az isteni tervet, csak azt, hogy egy-egy lépést tudok tenni minden nap –, de azt meg kell tennem! És csak bízni tudok abban, hogy ez azon az úton van, ami egyébként is az én utam… Már eddig is rengeteg segítséget kaptam Fentről, több csodát éltem át a tanya kapcsán, annyi jó embert küldött a Jóisten a semmiből, és olyan átalakuláson megyek én magam is keresztül, hogy hiszem, ez nem véletlen…
– Beszéltük, hogy akár lelkigyakorlatok tartásához is optimális lehet a hely. Ehhez azonban nagy segítség, ha van a közelben kápolna…
– Természetesen ez szintén az alapterveim között van. Egy kis csodát már ennek kapcsán is megtapasztaltam. Pont azon gondolkodtam, hogy Istenem, hova is tegyem a kápolnát, van vagy három ötletem. Felnéztem az égre, s a felhők között láttam egy nem annyira fényes, de jól kivehető ,,nyílszerű” jelet, egészen sokáig. Oda mutatott, ahol van egy összeomlott rész. Ez is annyira ferences kép, hiszen Szent Ferencnek ott volt egy összeomlott kápolna, a ,,szózattal”: „Ferenc menj és építsd újjá!…” Aztán Ferenc persze rájött, hogy ez szimbolikus volt, nem a kövekből kellett volna épít- keznie, hanem a lelkeket meg az egyházat újjáépíteni…
– … a kövek segítették a lelki építkezést, mert rengetegen mentek hozzá együttmunkálkodni…
– Aki ebbe beletesz akár csak egy téglát, részese lesz ennek az egésznek. Minthogy minden ember a világ része, mint egy kis puzzle. Az Isten mindannyiunkat örömében és egyformán szeretve teremtett meg. Valahogy erre kellene rájönnünk, ehhez pedig testvérekként kell egymáshoz viszonyulnunk.
(Még csak elképzelt) KÉPSOROZAT – A tanya ikonikus helyszínein (a szerző kedvence a csipkebokor) a természet csönd-zenéjébe egy kis időre ,,belekap” a harmonikus zene-csönd: a művésznő átszellemült arccal engedi útjukra a hegedűről a dallamokat, szinte látszik, ahogy a zárt térből ,,kiszabadult” muzsika a Legfőbb Zeneszerzőt dicsérve a madarakkal az Ég felé törekszik…
– Hogyan haladsz az utadon a még be nem látható cél felé?
– Sokfelé indulok, nézek pályázatokat, nézem az előttem haladókat. Sosem csináltam ilyet, de itt a tanyán ez mindennapos: az építkezéstől a gépek használatán át a mezőgazdaságig minden új terület nekem. A korábbi egyoldalúságból teljesen más nézőpont, világlátás született úgymond kényszerből, de mindenből tanulok. Nem cserélném vissza a régi életemmel, ebben sokkal több a lehetőség… A nehézségekből tapasztalatot, erőt merítek hosszú távon. Voltak olyan helyzetek, amiket emberileg én nem tudtam megoldani, és ahogy elengedtem a ,,majd én…” hozzáállásomat, végre nem korlátoztam az Istent, s Ő hozzátette a magáét. Mi konkrét dolgokat kérünk: add meg Istenem, ekkor, és így… Én most tanulom a ráhagyatkozást. Ez izgalmas váltás: érdeklődve várom, mit tartogat a mai nap. Ez a hozzáállás nagyon sok félelmemet feloldotta. Az új fajta nyitottság, a Szentlélekre hagyatkozás abból is adódik, hogy a covid alatt elvégeztem a Szentlélek szemináriumot, s ez sokat segített a lelki megerősödésemben. Nem tudom, mi lesz az egésznek a vége, de megyek az úton. S ezt igyekszem Jézussal tenni, aki maga ,,az Út, az igazság és az élet…”
Dobos Klára
(A cikk az Új Misszió folyóirat 2025. márciusi számában jelent meg.)
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981.