Időtlen Tanyaidő

HÁRMAS HARMÓNIÁBAN
A TEREMTŐVEL

KÉP 1. – Az ablak alatti kerek asztalon gyertya ég, mellette a láthatóan sokat forgatott nagy Biblián kis imafüzet… Az ablakon túl a bokrokon vastag, tiszta hótakaró, melyet a kép jobb oldalán pirosas fényjáték tesz még hangulatosabbá: tükröződő kályhaláng. 

Már a bekötőúton ,,lelassul” az idő. Most még lassítanak a kátyuk is, az autót vissza kell fogni, nehogy ,,rosszul lépjen”… A pár száz méteres földút napról napra más arcot mutat, a fákon-bokrokon mindig másféle madarak köszöntenek. Tavaly nyáron a szomszéd gazda jóvoltából napraforgó mezőt csodált az utat használó. S a megérkezés misztikuma: ködből előtűnve, hóban fehérülve, napsütésben csillogva léphetünk be az időtlen Tanyaidőbe. – Itt a tanyán megváltozik az idő fogalma: mindenre – és mindenkire – van idő. Amint megérkezem, érzem, hogy megszűnik az a fajta rohanás, ami ,,kint” van. Megszűnik a kinti idő. Számomra ez egy másik világ, s azt szeretném, hogy idővel másoknak is az legyen! – mondja Zsekov Éva Mónika hegedűművész tanyatulajdonos, akinek már az alaptermészetében is megvan ez a példaértékű békés ,,időtlenség”. Ha egyszerre három helyen kell lennie, valahogy képes úgy alakítani, hogy mindenütt ott is van… És ,,kint” is nagyon tud figyelni mindenkire…

– Úgy érzem barátságunk okán, hogy ha csak csendben sétálgatnánk a tanya ,,ösvényein”, az is ,,mélyinterjú” lenne… Az egész helyet gyönyörű, harmonikus hármas egység jellemzi, ami természetesen belőled fakad, a te mindenben Istent kereső – és találó – személyiséged: a zene, a természet, az imádság…
– Tényleg bennem van mindhárom… Negyven éves koromig tulajdonképpen a zene töltötte ki az életemet… Gyerekkoromban bérházban nem lehetett állatom, de nyaranta nagymamámnál, aki a tanyán élt, mindig sokféle jószágot etettem, simogattam… Az ima pedig kettős vonal: anyukám által római katolikusnak lettem nevelve, pár hónapos koromtól vitt templomba. Sokat imádkoztunk együtt otthon: ha baj volt bárkivel a családban, vagy jött egy megoldhatatlannak látszó probléma, kettesben leültünk rózsafüzért imádkozni. Nekem azóta is mentőöv az ima…

Olvassa tovább!

Zenés útinapló – Szent Ferenc nyomában 6.

Az irodalom és a zene összefonódott a miskolci Versbarátok Köre által Szent Ferenc nyomában szervezett zarándoklaton. Zsekov Éva Mónika zeneművész zarándoktársunk orgona- és hegedűszóval, illetve az ének vezetésével segítette az Ég felé imáinkat. Az első éjszakát a Padova melletti, hajdani ágostonos kolostorból átalakított zarándokszálláson töltöttük, melyet most a Don Bosco által alapított szalézi szerzetesrend üzemeltet. Szent Ágoston remetéinek tizenhatodik századi patinás kolostorában Mónika az Amazing Grace c. művet játszotta el.

Hála, hegedűvel
– Ami talán a leginkább megérintett a zarándoklaton, az a hegedű: a szentáldozás után, amikor még ott volt a számban a megszentelt Ostya, az Úr Jézus Krisztus teste, és csak a hegedű szólt, úgy éreztem, hogy a hálát, a köszönetet tiszta hangon viszi föl oda, ahova gondolatban szántam. Nem egy zarándokúton vettem már részt, és a lelki felemelkedés mindig megvolt, de az a plusz, amit a hegedű tiszta hangja ott áldozás után a lelkemben megmozdított, különleges kegyelem volt… – mondta el a hazafelé úton az egyik zarándok. S mindenki egyetértett abban, hogy hegedűművész zarándoktársunkat, Zsekov Éva Mónikát kedves, szeretetre méltó személyisége is értékes útitárssá tette, alázatos zenei szolgálatáért pedig rendkívűl hálásak lehetünk.

Szeretettel ajánljuk: – Assisi galambjai ITT 
– Verses útinapló: Szent Ferenc és a tücsök ITT

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot