Verses útiblog – Szent Ferenc nyomában

2023 decemberében, a miskolci Versbarátok Köre találkozóján:
– Példák kellenek, jó, követendő példák az embereknek s főleg a fiataloknak!
– Dolgozzuk fel verses-zenés összeállítással néhány magyar szent életét! Poroljuk le, és így kínáljuk értékeiket, hiszen azok manapság is megszívlelendőek!
– Igen! Az Ars Sacra Fesztivál keretében már foglalkoztunk velük az Árpád-háztól, a XX századig. A budapesti vezetőség biztosította számunkra, arra a hétre a tablójukat…, és ezt megtesszük az idén is, de van egy – ill. több – fontos esemény, amit nem szabad elfelejtenünk! A ferences millenniumi évekhez kapcsolódni, (2023-2026), amely Szent Ferenc életének 800 éve történt, jelesebb eseményeire emlékeztet!
– Hiszen ő olasz szerzetes volt!
– De az egész világra jelentős hatást gyakorolt!
– Rendben, de akkor ismerkedjünk vele a helyszínen, az umbriai Assisiben! 🙂
– Mit Assisiben, akkor már járjuk végig életének helyszíneit!
– Zarándokoljuk, egy lelkivezető kíséretében!
– De akkor már az ferences szerzetes legyen!
– Mi lenne, ha Böjte Csaba testvért szólítanánk meg?
– Áh! Annyira elfoglalt, ez szinte lehetetlen!…

Húsvét után, 2024. 04.06 hajnalán elindultunk szeráfi szentünk nyomán az olasz földre, hogy közelebb kerüljünk a ferences lelkülethez, Csaba testvér segítségével!
HORTAI RITA ÚTIBLOGJA

Túrmezei Erzsébet: Húsvét után
HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Kókadozó kis csoportunkat, a találkozás és vágyaink, álmaink beteljesülésének izgalma ébren tartotta, így már Budapestig részben sikerült összekovácsolódnunk, ahol az ott felszálló társaink és a két idegenvezetőnk, Éva és Eszter segítették tovább az előkészítést, ráhangolódást zarándoklatunkra.
„Aki zarándokol, nem rohan.
Aki zarándokol, nem menekül.
Aki zarándokol, nem menetel.
Aki zarándokol, nem túrázik.
Aki zarándokol, nem kirándul.
Aki zarándokol, nem sétál.
Aki zarándokol, nem bóklászik.
Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut,
Aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik,
Aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít,
Aki zarándokol, teljessé tesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik,
Aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik,
Aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan,
Aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.”
 
(Gróf Bethlen Istvánné: Mária-úton Boldogasszonnyal)

Megfogalmaztuk miért, kiért, milyen cél érdekében ajánljuk fel kényelmetlenségeinket, nehézségeinket, az útra magunkkal hozott testi és lelki problémáinkat. Megegyeztünk abban, hogy legfontosabb lenne, ami mindent megelőz, az áldott BÉKE megteremtése!
Somogyi Zsolt : Fohász
Felnézek az égre minden áldott este,
Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.
Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,
Tudom odafönn is rengeteg a dolga.
És csak halkan mondom az ég csillagának;
Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,
Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :
Uram ! A világgal valami nincs rendben!
Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,
Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.
Ember az embernek farkasa lett régen,
Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.
Rengeteg a földön
a hontalan, árva,
Uram, ez a világ saját sírját ássa!
Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.
Uram ! A világgal nincs valami rendben!
Anya a gyermekét sorsára hagyja,
Pénzért az ember
a lelkét is eladja.
Háborúk zajában ártatlanok halnak.
Jól tudom Uram,
Te nem így akartad.
Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,
Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk!
Könyörögve száll fel fohászom az égbe:
Uram! A világnak Tenélküled vége!
Nem remek buszvezetőink hibájának tudható be, hogy kb. 1,5 órás késessel érkeztünk első és utolsó megállónkhoz Padova szomszédságába, egy hajdani ágostonos kolostorból átalakított zarándokszállásra, amelyet Don Bosco által alapított szalézi szerzetesrend üzemeltet. Szent Ágoston remetéinek tizenhatodik századi patinás kolostora feledtette a megtett kilométerek fáradalmait. A csendes és festői parkban megbúvó kis lourdesi kápolnában fejeztük ki hálánkat az égiek felé, és kértük, tartsa meg a békességet kis csoportunkban, a gyűlölködés ne akadályozza a Szentlélek működését bennünk!
Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerűlhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
Így utólag belegondolva azért sem tűnt kibírhatatlannak ez a több, mint 900 km-es távolság, mert útközben sok mindent megtudtunk a történelmi eseményekről, páduai szentünk életéről, a ferences lelkületről zarándokszervezőinktől, némileg alátámasztva szép költeményekkel a Versbarátok tolmácsolásában. Zsekov Éva Mónika zeneművész zarándoktársunk önzetlen segítsége révén aláfestő hegedűszó és ének is gazdagíthatta első, majd további napjainkat is. Az Alpok déli nyúlványainak látványa, havas hegycsúcsai szintén ébren tartották figyelmünket, nem beszélve a megállók szüneteiben szorgalmazott közös testmozgásról, melyet fiatal sportos zarándoktársunk vezetett. Szent Antal, a híres prédikátor élettere felé most még csak áhítattal néztünk. Némileg kárpótolt a lazítás, az egymás társaságában töltött este a közeli termálvizes medencékben.
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.      
József Attila: A számokról
Egy afrikai mondás szerint: ,,Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül! Ha messzire akarsz jutni, menjetek együtt!”
Mi ezért is járunk csoportosan.

Második nap – 2024.04.07. vasárnap

Testvér! így élni nem lehet:
szivaccsal járni szív helyett,
mely telve gennyel, förtelemmel.
Fertőzött lábad lépni nem mer!
Testvér, tisztulni izibe
Menjünk Assisibe!…
Mécs László: Menjünk Assisibe

Néhány órai utazás után meg is érkeztünk az Assisi alatti Santa Maria degli Angelibe, amely a világ hat pápai bazilikájának egyike!  A hatalmas Angyalos Boldogasszony-bazilika jelentőségét mégis az adja, hogy magába foglalja, szinte körbe öleli az apró, gótikus Porziuncola-kápolnát, amely szeráfi szentünk legkedvesebb tartózkodási helye volt. Ez a ,,templom a templomban” tekinthető a ferencesek bölcsőjének, itt alakított közösséget 12 társával Ferenc.
Mennyegzős ruhát ölt darócból magára,
Hogy ráismerhessen szeretett arája;
Derekát öv gyanánt kötéllel szorítja,
Mezítláb van, fejét föveg nem borítja.
Igy jár egyik helyről másikra boldogan,
Hirdeti örömmel: mily szép arája van.
És ha szavaira válasz: gúny, nevetség,
Lelkesedve mondja: „Neve szent Szegénység!”
Jámbor szerzetesek adnak neki telket,
Ahol jegyesével csöndet, nyugtot lelhet:
Nem is hívja másképp, csak: „Én kis részecském,
Porciunkula te! Legdrágább kincsecském!”      
                                     Babik József: Szent Ferenc lakodalma
Erről a szent helyről – a Mennybemenetel kápolnájának megfelelően – távozott el szentünk 1226. október 3-án (transitus).
La Vernia hegyén bíborparázs,
utolsót lobban az ősz-esti nap.
Francesco testvér, halld, az Úr hivat;
halld, menni int a Végtelen-varázs.
Mert százszor boldog az, ki menni kész;
még boldogabb, kinek halála áldott.
Ha őszi este elmúlásban állok,
vaj’, int-e értem áldott égi kéz?
Francesco testvér, vígy minket veled,
ördögsereggel harcra kelni merni
Örök-ferences harcokban leverni,
lezúzni minden bálvány-képeket.
Legyünk mi is magunknak halni készek,
Krisztus vérével vértezett vitézek.       
Fráter Antal: Transitus Október 4.
Meghatottan mondottunk egy imádságot a kicsi szentélyben, majd olasz szentmisén vettünk rész annak tudatában, hogy az umbriai ferences szerzetes 1216-ban kijárta a pápánál számunkra a teljes búcsú kiváltságát, amelyben a Porziuncola ajtaján belépve bármelyik napon részesülhetünk, a megadott  feltételekkel.
A szertartás után tüzetesebben megtekinthettük a bazilikát és a hozzá kapcsolódó kolostort. Láthattuk a kísértések rózsakertjét, ahol szentünk, hogy a gonosznak ellenálljon, ruhátlanul belevetette magát a tövises rózsabokrokba. Azóta ott tövis nélküli rózsák teremnek, de ha erről a helyről átültetik őket, ismét felvértezik magukat.
A bazilika melletti szobor is árulkodik egy kedves történetről: a Szent Ferenc cellája mellett lévő fügefán megtelepedő tücsök a szent kérésére bármikor, készségesen ciripelt neki.
Kemenes Ferenc: Szent Ferenc és a tücsök (ITT meghallgatható)
Fütyörész a kis tücsök a
Zöld bokorban nagy vidáman,
Ki-kijön és megfürödik
Az aranyos napsugárban;
Lágy fűvön jár, legelészget
S megy megint a kis bokorba
S égő szomját ott a hűsön
Édes harmat-gyönggyel oltja.
„Pici tücsköm üdvözöllek,
Szállj ide a tenyeremre”,
Nyájas hangú édes szóval
Hívja a szent kedve-telve:
„Jöszte és áldd az Úr Istent,
Ki teremtett mennyet, földet…”
És az nyomban oda ugrik
És erősen énekelget.
Ott fütyölget jó sokáig…
„Szállj le testvér, szállj le mostan,
Amint látom, a lakásod
Abban a kis zöld bokorban;
Szőtt levelek enyhe árnya…”
S az leszáll a zöld bokornak
Hűs, homályos sátorába.
Hívja másnap, hívja nyolc nap
S mindig felszáll tenyerére,
Kedv, öröm zeng a szavában,
Csupa láng a füttyzenéje
S akkor tér csak a bokorba,
Mikor a szent mondja néki…
Pörren a könny és csodálják
Szent Ferenc és a testvéri.
„Pici tücsköm, már nyolc napja,
Hogy vidítasz énekeddel,
Most már menj és más vidéki
Embereknek zengedezd el;
Ott dícsérd, áldd az Urat, ki
Minden élő gondos atyja…”
Nem is látta senki többé,
Bokor-sátrát oda hagyta.
Ha az ihlő, a Szentlélek
Lángja lobog, ég a szívben,
Ha az ember igaz és szent
S azt akarja, amit Isten:
Megengedi az Úr olykor
A meggyőző csoda végett,
Hogy az ilyen élő szentnek
Meghódoljon a természet
Láthattuk a Szoptató Madonna vagy Maria lactans-tipusú festményt, amelyet a pestistől védő Mária ábrázolásaként alkalmaztak.
Cosette (Csóka Klára) hazánkból elszármazott ferences nővér élettörténetét is érdeklődéssel hallgattuk. Már megértettünk valamit, ami a ferences lelkülethez közelebb visz: próbáljunk meg az Evengélium szerint élni, nem elégedetlenkedni, nem a problémákat keresni, nem ítélkezni, nem viszályt szítani, és nem várni jutalmat – egyszerűen ,,csak” irgalmasnak lenni.
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Tovább indultunk a következő napokban átmeneti otthonukká váló Capodacqua di Assisiben található szállásunkra, mindössze 5 km-re a történelmi központtól, hogy innen járjuk be Umbria összes érdeklődésünkre számot tartó helyét.
Estére pedig megérkezett zarándokutunk lelki vezetője, akinek segítő támogatásától hitéletünk megújulását reméljük, Böjte Csaba testvér, ferences rendi szerzetes! Bemutatkoznia sem kellett, hiszen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekmentő szolgálatára mindenki elismeréssel tekint.
Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed…

Harmadik nap – 2024. 04. 08  
…Hallgasd meg azt a szent zenét:
s lelkedben minden gaz, szemét
virulni kezd és mennydörögve
pokolba fut a Szörny örökre…
Vedd fel a jóság köpenyét,
menjük Asszizibe!
Szegény leszel s alázatos:
élet, halál el nem tapos,
hidat versz bánatóceánon,
sziklán forrást fakaszt a lábnyom:
s ez az öröm zengő vize…
menjük Asszizibe!… (Mécs László: Menjünk Asszizibe!)

Menjünk! Várakozással, vágyakkal telten, Csaba testvér áldásával vette kezdetét napunk.
Ma kifejezetten Assisibe igyekeztünk, ahonnan egy „legenda” indult, ami az üdvösség
göröngyös útján keresztül a mindenségbe torkollott.
Már a város felé közeledve összeszorult a torkunk a monumentalitásában is megható
látványtól.
Napunkat a Sacro Convento (kolostor) és a Szent Ferenc-bazilika (1228-1253 között
épült) megtekintésével és megismerésével kezdtük, amelyben az ott szolgáló minorita János
testvér segített. Jó volt magyarul hallgatni, és érezni, hogy a ferences testvérek a mai napig
milyen odaadással hirdetik és adják tovább Szent Ferenc örökségét. Megtudtuk, hogy a
bazilika területe korábban a nyilvános kivégzések helye volt, hogy milyen nézetkülömbségek
alakultak ki az építése kapcsán és hogy hogyan találtak rá és helyezték végső nyughelyre
szentünk földi maradványait. A relikviák kápolnájában láthattuk erősen megkopott habitusát
és a Naphimnusz – amely a kis Poverello egész világképét felöleli – eredeti
szövegtöredékét, majd a felső bazilikát, melyet Giotto híres freskói díszítenek, szinte
képregényként mesélve el a ferences rend alapítójának életét.
NAPHIMNUSZ, melyben Ferenc ujjongva fejezi ki háláját a Teremtőjének
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.
Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.
Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,

Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.
Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!
(Sík Sándor fordítása)
Aznapi szentmisénket a Szent Bonaventura-kápolnában tartottuk. Az imahely névadója, Isten Szegénykéjének életrajzírója, aki nem ismerhette őt személyesen. És mégis, a néphagyomány szerint családjuk városában járva Assisi Szent Ferenc ölébe vett egy súlyosan beteg gyermeket, és ezt mondta róla: ,,Buona ventura!”, azaz ,,szép jövő” és meggyógyította…
Mivel előző nap még olasz misét hallgattunk, érdeklődéssel vártuk, hogy Csaba testvér milyen úton vezet majd minket zarándoklatunk során. Bár előző este megérkezésekor már ebből megsejtettünk és meg is éreztünk valamit.
TALÁLKOZÁSOK! Igen, a mi szeretetteljes találkozásunkkal kezdődött a lelki vezetés, mikor még nem is tudtuk, hogy ez lesz a vezérfonal. Találkozás zarándoktársainkkal, vezetőinkkel, és találkozás Csaba testvérrel! És persze a legfontosabbal folytatódott, az ISTENNEL való ,,találka” mibenléte, hogyanja… ,,Jónak lenni jó!” hallottuk többször is, talán ez a kulcs a zárba…
Ebben a szentmisében a SZEGÉNYEKKEL, az elesettekkel, a betegekkel, a magányosakkal, a bűnösökkel, a  megalázottokkal TALÁLKOZTUNK. Szent Ferenc Isten után ezekben a találkozásokban találta meg hivatását. Erre hív minket is a mi Urunk.
„A jó cselekedetek öröme az ember szájában édessé válik!” (Csaba testvér)
Csaba testvérrel megpróbáltunk mi is átelmélkedni szeráfi szentünk útját. Egészen más elképzelni a szegényekkel való találkozást, mint átélni. Kalkuttai Szent Teréz anya, – aki tanárnőként kezdte „pályafutását” – példáját szemléltetve próbáltuk megérteni mi is azt a „mélyszegénységet”, amivel ő Kalkutta utcáin találkozott, melynek hatására otthagyta a tanítást, kilépett az addigi rendjéből és nekik szentelte további életét. Mert TALÁLKOZOTT a szegénységgel!
„Amíg haldoklók vannak az utcán mindenfajta segítség nélkül, addig nem lehet a matematika elvont szépségén elmélkedni.” (Teréz anya)
Pósa Lajos: Áldja meg az Isten
Áldja meg az Isten
Mind a két kezével,
Aki szíve szerint
Jót tesz a szegénnyel.
Nem nézi, látják-e,
Szel a kenyeréből,
Nem bánja, tudják-e,
Ad az erszényéből.
Áldja meg az Isten
Áldatlan ne hagyja,
Aki a didergő
Nyomort betakarja
Tűzhelye melegét
Ki megosztja véle…
S árvának, özvegynek
Szerető testvére.
Áldja meg az Isten
Soh’se ejtsen könnyet,
Ki a szegényt szánja
S könnyeket törölget.
Míg törli a részvét
Selyemkendőjével,
Áldja meg az Isten
Mind a két kezével!
„Jónak lenni jó!”

Nem csak a múltban, ma is vannak rászorulók! Albert Camus így vélekedett:„A XXI. század
pestise a magány!”, az egyik legpusztítobb kórság! Gyógyítani kell! Hiszen „Jézus sem
az egészségesekért jött, hanem a betegekért, nem az igazakért, hanem a bűnösökért.” Fel
kell emelni a megalázottokat szép szóval, türelemmel, megbocsátással, bizalommal, hiszen
,,jobbá még senkit sem szidtak!” (Csaba testvér)
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Sík Sándor: Ember (részlet)
Tőlünk nem azt kéri Jézus Krisztus, hogy pálcát törjünk az emberek felett, hanem hogy
segítsünk, és adja meg az Isten, hogy erre a Jézusi kérésre az életünk legyen a válasz!
(Borromeo Károly mondta, hogy az a szent, akit a munkatársai szentnek tartanak 🙂
A mélyen megérintő és elgondolkodtató szentmise után a városban folytattuk sétánkat:
megnéztük a régi székesegyházat (Santa Maria Maggiore), ahol boldog Carlo Acutis
(1991–2006), a 15 évesen, leukémiában elhunyt olasz szentéletű fiú földi maradványai
nyugszanak. Őt, a fiatalok példaképeként az internet „védőszentjeként” tisztelik, mivel tudását
és szabadidejét arra használta, hogy dokumentálta a világon fellelhető eucharisztikus
csodákat és Mária-jelenéseket, katalogizálta azokat egy honlapon. Ferenc pápa élete példája alapján így
vélekedett: „Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátakkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. 
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!”
De térjünk vissza a régi székesegyház előtti térre, hiszen itt történt az a szimbolikus jelenet, amikor Ferenc levetette ruháit és mindent maga mögött hagyva követte az evangélium tanítását. A Chiesa Nuova templom Ferenc családjának egykori lakóhelye fölé épült. Benne láthattuk azt a szűk kis helyiséget, amelyről feltételezik, hogy apja ide zárta be az ifjú
Ferencet, miután a fiú posztót adott el a romokban álló kicsiny San Damiano-templom javításához.
Törékeny test volt, sötét olasz.
Lovagnak készült tőrrel és karddal,
Szórakoztatta bor, zene, kardal,
Játékszere volt hol ez, hol az.
De jókor még megállott egyszer:
Szolgája legyen lovag lovagnak?
Nem! Inkább lesz kis cselédje Annak,
Aki örök s hatalma tenger.
Levetette kék bársonyruháját,
Magára vette sötét csuháját,
Ámultak rajt a virágos völgyek.
Egy nevet mondott a világba
S amerre vitte gyönge lába,
Nyomán megindultak a könnyek
Harsányi Lajos: Isten szegénye
A ferences rend női ágának – a klarisszáknak – alapítója, Szent Klára, „Szent Ferenc kicsiny palántája”, a nevéről elnevezett bazilikában nyugszik. Kápolnájában megrendülve láttuk azt a feszületet, amelyről a megfeszített Jézus szólt
Ferenchez a romos San Damiano-templomban: „Menj, állítsd helyre Egyházamat, mely mint látod, romokban van!”.
Sík Sándor: Tedd a jót!
Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!
San Rufino-székesegyházban megnéztük azt a keresztelőmedencét, ahol Ferencet – és Szent Klárát – megkeresztelték.
Már annyit hallottunk San Damiano-ról, – arról a bizonyos templomról és kolostorról, amelyet Ferenc – az Úr szándékát némileg félreértve – saját kezével hozott rendbe, hogy fáradtságunkat feledve elindultunk felé a meredek úton. Ide kötődik a Naphimnusz születése is, amit már nagy betegen, csaknem vakon alkotott 1225-ben. (Jelentősége óriási, mert – a szépségén kívül – az olasz szépirodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke, amely Dantéra is nagy hatást gyakorolt).
A 12. századi épület lett 1212-ben a Assisi Szent Klára építette közösség első kolostora, otthona Klára 1253-ban bekövetkezett haláláig. Gyönyörködhettünk a kis kertben, ahol a szent oly szeretettel gondozta virágait és mondtunk egy imát hálócellájánál, ahol Klára szelíd mosollyal elszenderült.
Szabó T. Anna: Belső mosoly
A belső mosoly nem beszél,
csak szavak nélkül simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,
a belső mosoly jó meleg,
jut másnak is, sosem fogy el,
mindvégig ott marad veled,
amíg lélegzel, nem hagy el,
a belső mosoly ellazít,
végigvezet az életen,
minden kötelet elszakít,
ha fojtogat a félelem,
a belső mosoly megsegít,
átölel, nem vagy egymagad –
felsugárzik az arcodon:
már bentről melegít a Nap.
Pascal szerint van a lelkünkben egy Isten alakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. Talán a
mai napon tettünk ennek érdekében, úgy, hogy már várjuk a további töltekezést!
….Assisi, szólj. Én hallgatok.
Űzött és nyugtalan vagyok.
Assisi, mellettem haladj.
Lelkemnek békességet adj. Áprily Lajos ASSISI, JÖJJ…

Negyedik nap – 2024. 04. 09. kedd
E napon nem csak, hogy a 800 évvel ezelőtti történésekre tekinthetünk, hanem még életünk karácsonyait is újra élhetjük! Hogy miért?
A Rieti környéki ún. Szent-völgy (Valle Santa) négy, Szent Ferenc által alapított kolostorából délelőtt Greccioba látogattunk, az első élő betlehem helyszínére, amit szentünk állított fel 1223 karácsonyán. Ennek nyomán Olaszország-szerte mindmáig betlehemet állítanak az otthonokban,
karácsonyfa helyett.

Mentes Mihály: Szent Ferenc karácsonya
Grecció. Sötét éj. Erdő. Szabad ég.
Karácsony. Jászol. Éjféli mise.
A jászol mellett Ferenc prédikál.
Szegény nép. Most nem fázik senki se.
A jászol mellett Ferenc prédikál:
Valami édes madár csicsereg.
Itt nem ámulnak semmi új csodán –
Karácsonyt játszik a sok nagy gyerek.
Itt nem ámulnak semmi új csodán:
Jászol fölött mond miség egy barát,
A kicsi Jézus csak most született:
Hallani még az angyalok karát.
A kicsi Jézus csak most született;
Futnak évek gyors évek után,
Karácsony egy van, áldott és örök;
Pásztorok, bölcsek változnak csupán.

Karácsony egy van, áldott és örök –
Míg te a szent éj titkán elmerengsz,
A jászol mellett Istent prédikál
Víg szegényeknek a koldus Ferenc.
Rita: A jászol mellett Istent prédikál,
Akié minden: föld, ég, csillagok,
De csak a lélek fénye kell Neki,
Amely a Gyermek szemében ragyog.
Gyermeki lélek fénye kell Neki…
Ó koldus kincsek, gyémánt és arany,
Bársonyok, selymek, márványok, kövek,
Nagyok sok kincse: mind haszontalan.
Bársonyok, selymek, márványok, kövek:
Egyetlen koldus sokkal többet ér…
Grecció. Karácsony. Hideg éjszaka.
A szegényeknek ma Ferenc beszél.

És én?
Állok a fényben, boldog melegben:
De az éjszaka besurran a lelkem
Csöppnyi résén:
Sötét, dohos pincék,
Nyomortanyák,
Üres mellű szoptató anyák,
Gyötrött apák, éhes gyerekek:
Ezeknek nincs még
Karácsonyuk. Fázva reszketek:
A tél a lelkemig didereg.
Ajkamról furcsán lázasan pereg
A prédikáció:
Gazdagnak lenni jó.
Gazdagnak lenni, mint az Isten,
De csak azért, hogy kiüresítsem
Magamat én is egészen,
Kicsi Jézussal lenne részem
Szegények palotájában: ez az istálló,
Szegények takarójában: ez a pólya,
Szegények lakomájában: ez a böjt,
Szegények italában: ez a könny,
Szegények reménységében: ez a hit,
Szegények melegében: ez a szeretet,
Szegények gazdagságában: ez az Isten.
Ó koldus Ferenc!
Szívembe hasítnak kínzó miértek,…
Isten Szegénykéje, Te megérted,
Hogy minden szomorú szem ma csupa vád…
Az én prédikációm nincs tovább.
Te beszélj! Te beszélj! Te beszélj!
Hogy a szegények szemén mosoly
fakadjon,
Hogy a szívemről felszakadjon
Az éjszaka: a vád, a fagy, a tél.
Ünnepi hangulatunkat megteremtette az a varázslatos, a világ minden tájáról származó gyűjtemény, amely a karácsonyi történetet számtalan formában, stílusban, sokféle alapanyaggal megelevenítette. Ezt követte a ferences rendi kolostor ezer méter magasban található szentélyében a „karácsonyi” szentmise!
Az elmélyült „adventi” várakozásunk újabb megható TALÁLKOZÁS élményét adta Gulyás Fruzsina csecsemőkorától vak és mozgáskorlátozott leány versével. Ő élete súlyos és mély időszakain erős hitével úgy küzdötte át magát, hogy mindmáig többet tud adni, teljesebb életet tud élni, mint sok egészséges társa. Hiszen „aki szeretetben él, Istenben él, és az Isten él őbenne….”
CSEND. SÖTÉT?
Advent.
A várakozás ideje.
Vársz, talán azt sem tudod,
pontosan mire.

Öröm tölt el,
megmagyarázhatatlan.
Hideg a kéz, de mégis forró.
Szelíd az ölelés, mégis erős.
Csend van, nyugalom.
Pici, halvány a fény,
alig látod meg.
Gyenge, de fontos.
Ahogy közelebb érsz,
lassan erősödik.
Gyertyák égnek:
Egy, kettő, három, végül négy.
Egyre boldogabb vagy.
Eltölt valami ismeretlen melegség, nem tudod:
Mi ez?
Csend van.
Lassan, didergő tested
eltölti a forró szeretet.
Tovább kell adnod!
Isten erre hívott.
Várakozás,
valami kétségbeesett, remegő vágy.
Vajon neked szól
az a nagyon halk szó?
Némaság van. És
sötét?
Nem.
Hívnak téged
valami szépre.
Bizonytalan léptekkel elindulsz.
Hová?
A fény felé.
Csendes minden
de nincs sötét.
Ott a világosság
az út végén!
Mi a cél?
Vársz valamit,
ami végül eljön,
magával ragad,
átölel szeretettel
és boldoggá tesz!
Ez az,
amire vártál,
a ragyogás,
Krisztus születése,
a betlehemi hideg éjjel,
öröm,
amit más szívébe is el kell ültetned,
bele kell csempészned
minden életbe.
Csend,
de fény,
örök és erős! 2011.
A szertartáson Csaba testvér tovább vezetett minket az általa kijelölt lelki úton: Kicsit meg kell halnod, hogy szerethess. Ez a karácsony titka s mélysége. Szent Ferenc megértette a megtestesülés titkát. Két mozzanata van ennek a titoknak: Egyfelől Isten kiüresíti önmagát, elhagyja a Szentháromságot, ez a Kenózis. Másfelől a megtestesül. A teremtő Isten feltétel nélkül rábízza magát egy fiatal lányra és jegyesére, Szent Józsefre! Döbbenetes! Felvállalta ezt értünk, lángoló
szeretetével! Isten gyönyörű szerelmi vallomása, hogy közénk jött. Ez nagy titok! Odaadni mindent, amid van, a másikért! Kiüresíteni önmagadat annyi, mint feladni terveidet, vágyaidat, elképzelésed, időbeosztásod, mindened…
Az a szép ebben, hogy a lemondásból, a kiüresítésből mindig élet fakad…, mert ez a szeretet, ez a szeretet lényege! Az, hogy feladod elveidet, elképzeléseidet és hagyod, hogy a másik szolgálatára legyél, az ő mindenévé váljál.
Olyan jó lenne, ha eszünkbe jutna minden szóváltáskor, hogy Jézus Krisztus nem az igazság keresésének parancsát, hanem a szeretet parancsát adta nekünk! „Igen szívem, legyen neked igazad.” Igazat adni a másiknak akkor is, ha nem értünk vele egyet. Ehhez kicsit meg kell halni, de a kenózis pont erről szól. Meghalsz, hogy szerethess. Nem véletlen, hogy Szent Ferenc előtt a művészetben Jézus Krisztusnak csak az isteni oldalát ábrázolták, az volt a hangsúlyos, a feltámadt, dicső Istenfiú. A San Damianó-i kereszten Krisztus uralkodik. Ferenc a Betlehem állításával az emberi oldalt jeleníti meg. Jézus Krisztusnak emberi arca is van. Jézusnak, az értünk szenvedő, kiüresítő arcát Szent Ferenc hozta el nekünk. Olyan Isten, aki képes értünk szenvedni és meghalni is. Ezt követően jelennek meg azok a feszületek, ahol a szenvedő Krisztust ábrázolják. Igen, megtestesül, hogy végtelen szeretetével elérjen minket:
Füle Lajos: Futás
Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után…

Fut az ember az élet után…
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után…

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…
A szépen csengő, magasan szárnyaló ünnepi szentmise hangulatát vittük tovább Fonte Colombo kolostorába is, ahol Ferenc, halála előtt három esztendővel, 1223-ban, negyven napi böjtölés után megírta a végleges regulájukat, melyre a legenda szerint Krisztus hangja is áldást adott. (A ferences regulát először 1209-ben III. Ince pápa hagyta jóvá, de csak szóban. 1223. november 29-én Assisi Szent Ferenc kérésére immár III. Honorius pápa írásban is megerősítette.) E szabályzat ad útmutatást a mai napig a ferences rendeknek. 12 fejezetének hat szempontja:
-élet az Evangélium szerint,
-hűség az egyházhoz, mint anyához,
-tulajdon nélküliség,
-testvérek közötti kapcsolat,
-engedelmesség,
-tanúságtétel.
Hadd daloljak hangos himnuszt,
Szárnyon szálló nagy szíveknek,
Egetjáró öntudatnak,
Győzve dalló szűz erőnek
Tűzimádó énekese, –
Rólad, neked, szentek szentje,
Legnagyobbak legnagyobbja,
Magasságban szálló Lélek!
Sodró percek siket árján
Száll és hull a szürke lélek:
Csak tebenned forr az élet,
Csak te tudsz itt lábon állni,
Megállni a futó percen.
Csak te mersz itt tenni, tenni;
S mindeneken úrrá lenni,
Magasságban szálló Lélek!……………….
…………Te az Isten mosolya vagy,
Számodra csak egy a törvény:
Tégy, mint Isten tenned adta,
Élj, mint Isten élned adta!
S győzz! Mert győzni születtél te,
Téren, időn, elmúláson,
S istenivé istenülni,
Magasságban szálló Lélek! Sík Sándor: A magasságban szálló lélek himnusza (részlet)
A Szent Magdolna kápolnába térve, annak egyik falán vörösre festett Tau jelet láthattunk, amit üveglappal védenek, mert vélhetően szentünk rajzolta. (A Tau a görög T betű formáját viseli, ami keresztet jelenít meg, a bűnbánatnak, a Krisztusban megújult életnek, a kiválasztottságnak és a küldetésnek a jelképeként.)
„Assisi Szent Ferenc nagyon szerette a Tau jelet. Ezt használta aláírásként levelei végén és ezt festette a cellák falára. Minden erejét latba vetette, hogy ezt a Taut a próféta szavai szerint (Ezekiel 9,4) felírja azok homlokára, akik siránkoznak és bánkódnak. A héber ábécé utolsó betűje, ezért is szerette. Ő is utolsó akart lenni, mindenkinél kisebb.”
Életének egyik helyszíne, egy szűk, kicsi, kényelmetlen imabarlang mellett is elgondolkodhattunk, milyen példával járt előttünk, az Evangélium szellemiségében élve, Krisztus példáját követve. A nagy szenvedést okozó szembetegségét is itt, ezen ódon falak között próbálták orvosolni kevés sikerrel, de a lelki gyógyulás útján biztosan haladt.
Reményik Sándor: Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.

A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.

Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
A Szent Völgy következő ferences kolostorában, La Foresta-n, jelenleg a Mondo X mozgalom szenvedélybetegeket rehabilitáló intézménye működik. A betegeket aktív munkával és imádsággal gyógyítják, láthatólag eredményesen. Annak idején ide vonult vissza Poverello, mikor idejét csak a Jóistennek szerette volna szentelni.
A legenda szerint egy alkalommal az emberek mégis csak rátaláltak, de még az őt befogadó pap szőlőjét is megdézsmálták. Ferenc közbenjárására azonban a vendéglátója nem károsodott, mert a maradék kevés szőlőből készült bor megszaporodott.
…Gigászi hangon, jaj, ma úgy szeretném
Teleharsogni mind a völgyeket:
Szünjön meg végre a sok-sok gonoszság…
Szeressétek már egymást emberek!
Ne tiporja el az erős a gyengét…
Legyen a jóság úr a szíveken.
Öröm rózsája gyúljon minden arcon…
Szent Ferenc lelke légy ma énvelem…
Vékony Pál: Szent Ferenc lelke járt ma én
velem…(részlet)
Napunk élményeit és lelki töltekezést lezáró finom vacsorát követően Csaba testvérrel mondott esti ima után mindenki az igazak álmát aludhatta a következő, várakozással teli napig.

Ötödik nap, 2024. 04. 10. szerda

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy. Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem
Az umbriai táj lenyűgöző, a hegyek oldalába felkúszó települései varázslatos látványt nyújtottak. Ezen a napon két ilyen városkában kerestük Szent Ferenc életének nyomain át a TALÁLKOZÁSokat, amelyeken keresztül Csaba testvér vezetett a ferences lelkület világossága felé.
Perugia Ferenc életének inkább korai szakaszában volt jelentős: egy városközi csata után nagyjából egy esztendeig raboskodott itt még a kor körülményei között is nyomorúságosan. Talán ekkor fogalmazódott meg benne először, hogy a vidám evilági nemesi-katonai karriert valami másra cseréli.
Juhász Gyula Trecento
Vörös fáklyák lobogtak,
Mint üstökösfarok
S fényes máglyák omoltak
S harsogtak harcdalok
S véres karddal robogtak
Vészes arkangyalok
S konok daccal zokogtak
Eretnek kardalok
S vetéseken tiportak
Kegyetlenül s balog
Az ércpáncélba horpadt
Érclelkű lovagok.
De jött Ferenc szelíden,
Szemében kék virág,
Lelkében boldog Isten,
Szívében új világ
És énekelt imígyen
Profán litániát:
„Szép hugaim, galambok,
Nővéreim, ti fák,
Testvéreim, ti barmok,
Legyetek jók ti hát.”
Szentmisére a Monteripido ferences kolostor templomában gyűltünk össze. A találkozásokról szól ez a zarándoklat, Szent Ferenc találkozásairól. Találkozás Istennel, a szegényekkel, és a rosszal is. A rosszal, amit nem tudott elfogadni, aminek a létezése fájdalmat okozott neki. Assisi-Peruggia közötti háborúban, még a megtérése előtt, Ferenc találkozik a rosszal és úgy akarja megoldani, ahogyan mi is szoktuk a konfliktusokat: erőből. Azonban a rosszat a fegyver nem tudja legyőzni…, csakis a jóság! Ahogyan az történt a vérengző gubbió farkas esetében is.
Mi is találkozunk a rosszal. A gonosz lélek készenlétben áll és mikor lehetősége nyílik rá, ostromol. Oda kell állnunk a megtámadott testvérünk mellé, hogy megszabaduljon, talpra álljon, hogy bűnbánatot gyakoroljon. A szentek így álltak a bajban levők mellé. Szánalommal és szeretettel. Jézus nem ítélkezik, Ő megszabadít. A mi Urunk Jézus Krisztus számára minden egyes ember Isten drága teremtménye, lehet az bármilyen színű, kultúrájú, bármit követett is el.
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
 
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
 
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Az evangélium tanítása az, ami megmentheti a világot. Jónak lenni jó! Az életünkben a legtöbb fájdalom és szomorúság abból adódik, hogy nem tudunk megoldani egy konfliktust. Akivel viszályban vagyunk, az is Isten remekműve. Ő a zár és a szeretet a kulcs. Hiszek a szeretet végső győzelmében! Nem azonnal, türelemmel. Az, hogy kiből mi jön felszínre, vicsorgó fenevad vagy jóbarát, rajtunk is múlik. Jézus a kereszten sem vádaskodott, hanem az Atyához a gyűlölködőkért imádkozott. Ez a kereszténység lényege. Győzzük le a rosszat jóval!
Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
TALÁLKOZÁS! Véletlen? A szentmise végeztével egy kedves mosolyú egyetemista fiú üdvözölt bennünket. Egyből kiderült, hogy honfitársunk, a perugiai egyetemen végez egy szemesztert és a ferencesek – akikkel jó kapcsolatot ápol – adtak neki hírt csoportunkról. Baráti szeretettel fogadtuk, így elárulta, hogy aznap született, úgy húsz éve :). Boldogan mondta, hogy születésnapjának legszebb ajándékát mi adtuk, különösen, hogy Böjte Csaba ferences szerzetessel találkozhatott, beszélgethetett, sőt két nap múlva Alvernán ministránsa lehetett! Adja Isten, hogy Balázs élete hite és legjobb meggyőződése szerint, a legszebben alakuljon!
Mennyi öröm a földi téren!
Ó, nézz a boldog Szent Ferencre!
Derűt, vidám mosolygást lelsz-e
Nagyobbat, mint az ő szívében?
Örülj, mint ő, a fényes napnak,
Szeresd az ostyaszínű holdat,
A szellőt, amely lombot bolygat
S örülj a tarka madaraknak!
Fű, fa, virág legyen barátod!
Az aranyzöld gyíkot, ha látod,
Állj meg előtte s nézd sokáig!
Szállj el a fénylő tengerekre
S szívedben, mint remek ereklye,
Boldog öröm ragyog halálig. Harsányi Lajos: Mennyi öröm…
Folytattuk utunkat a szintén lenyűgöző Gubbióba, az ókori és középkori emlékeket őrző, meredek hegy oldalában fekvő településre.
Vadjárta út ez, vadcsapás,
moha-szegélye zúzmarás.
Halkul a léptem. De a vad,
az őz s a szarvas megszalad.
Pedig kezem fegyvertelen.
Assisi, hívlak. Jöjj velem.
Nagyobb erőd van, több hited,
a szarvast megszelídited.
A farkashoz is volt szavad:
megállt a gubbiói vad,
mert csodát tett keresztjeled…
Az erdőn hadd járjak veled.
Assisi, szólj. Én hallgatok.
Űzött és nyugtalan vagyok.
Assisi, mellettem haladj.
Lelkemnek békességet adj. Áprily Lajos: ASSISI, JÖJJ…
Kőből rakott, ódon falak között sétálva megérintett a régi idők hangulata, idézve azt, amikor Szent Ferenc megszelídítette a várost rettegésben tartó farkast. Ennek megfelelően több helyen megörökítették ezt a jelenetet, a szentet hol farkas, hol bárány kíséretében, jelképezve a jóság, türelem és szelídség megváltoztató erejét.
Tótfalusy István: A gubbiói farkas éneke
Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását –
meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.
Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.
Most már tudom.
Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.
De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.
Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.
Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.
És én úgy szeretek megalázkodni.
A városháza előtti hangulatos téren jutott egy kis időnk elmélkedni, felfrissülni a kút vizével, ahonnan, elmosódva a víz alól, szintén az említett kis szobor tekintett fel ránk. Egy találóan „csirkeketrec” formájú libegőről gyönyörködhettünk a patinás város látványában – kivételt képeztek a tériszonnyal küszködők – majd meglátogattuk a város fölötti hegyen magasodó, a város szülöttjéről, Sant’Ubaldoról elnevezett bazilikát. Itt őrzik ereklyéjét is népszerű püspöküknek, védőszentjüknek. 1160-ban bekövetkezett halála óta, tiszteletére, minden májusban megtartják a Festa dei Cerit, melynek során három, egyenként 300 kilós fa gyertyát futva visznek fel a város felett magasodó Ingino hegy tetejére. A bazilikában láttuk a hatalmas gyertyatartókat, el is csodálkoztunk a hit és a szeretet ekkora erejében :)! A világ legnagyobb karácsonyfáját is az Ingino-hegy lejtőjén formázták meg 800 lámpa segítségével, 750 méter magasságúra.
Zarándok lelkületünktől talán nem idegen Terence Hill emlegetése sem, hiszen egy olasz filmsorozatban Don Matteot személyesítette meg, aki kerékpárjával, fekete reverendájában száguldozott az igazság nyomában Gubbio, később Spoleto utcáin (ide sajnos nem jutottunk el, így megvan jövendő utunk egyik célja 🙂 ), és minden rész erkölcsi mondanivalóval zárult.
József Attila: MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA
Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Szállásunk felé még megálltunk a közeli rivotortói „Szent Kalyiba-kegyhely”-nél meglesni – mert felújítása miatt csak ezt tudtuk tenni – azt a kis pajtát, ahol Ferenc és testvérei letelepedtek, miután 1209-ben pápai jóváhagyást kaptak életformájukra.
Test, hír, kincs: omlatag cserép-fazék.
Ó, összetörni s út porába ülni
És Istenről naphimnuszt hegedülni,
Ezért küldött egy vad kornak az ég.
Isten szegénye, drága égi szent,
Lábadhoz hajlott a bűnös világ
És égre törtek új litániák,
Miktől a baj s a romlás elpihent.
A nagy Benedek mocsarakat irtott.
A te kezedtől leggyönyörűbb birtok:
Isten kertje lett a bűn mocsarából.
Stigmás kezed azóta egyre ápol
Aranygyümölcsöt termő kerteket
S kik bennük élnek: boldog emberek. Harsányi Lajos: Isten kertje

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát:
Bátorítsa szívünk álmát;
Adjon Isten jó éjszakát!
Amen

Hatodik nap –  2024. 04. 11. csütörtök

A hazaindulás előtti utolsó napunkon választhattunk!  Dönthettünk egy nyugalmasabb, kötetlenebb, elmélkedésre, befelé fordulásra is lehetőséget adó időtöltés mellett Assisi hangulatos középkori utcáin és egy rövid, de ötnapos zarándok-fizikumunkat próbára tévő, helyenként meredekebb kaptató mellett, mely a Monte Subasio hegy oldalában fecskefészekszerűen, megbújó remeteséghez, Eremo delle Carcerihez, vezet.
A városban eltöltött idő sem volt haszontalan, hiszen Szent Ferenc lelke minden kövekkel kirakott utcácskán, minden ódon templomban érezhetően jelen volt. Aki a Fellegvárig eljutott, a fenséges és misztikus Umbriai-völgy panorámáját fedezhette fel „ferences lelkületettel”.
Weöres Sándor: Ima
Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:
mind a tiéd! valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúl
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,
egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt
oly könnyen, szűntelenül feledünk.
Kicsi, de lelkes csoportunk Csaba testvérrel a gyalogos zarándoklat mellett határozott. Ösztönzött az a gondolat, hogy ezeket a dűlőutakat taposta szeráfi szentünk is életében. Ez egyébként a Via Lauretana, az Assisiből Loretóba vezető gyalogos zarándokút egy kis szakasza.
A remeteség Ferenc egyik kedves tartózkodási helye volt: ide húzódott vissza, amikor már elege lett a város nyüzsgéséből, Istennel való elcsendesülésre vágyott, vezekelt, elmélkedett és kereste a JóIsten által kijelölt útját: remeteségre vagy más feladatra szánta?
Szent Ferenc imája:
Fölséges és dicsőséges Isten

ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem.
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Imádságban – Szent Klára és Szilveszter testvér is – megkapta a választ: „Ferenc mások lelki javát munkálja, mások üdvösségére!”
A régi, XIV. századi remeteséget egy kis templom mellett építették fel. Úgy tűnik, hogy neve ,,Eremo delle Carceri” a „carcere” szóval kapcsolatos, ami „szent menedékhelyet” jelent, de nevét kaphatta azokról a természetes cellákról (carceri), üregekről, amelyek évezredek óta tarkítják a hegy oldalát és amelyek egyszerű otthont adtak a remetéknek már a Szent Ferenc előtti időkben is.
Megható látvány a sziklára épített, mély völgy felé néző, festői környezetben álló magányos, csendes épületegyüttes. Szívszorító érzés Ferenc kicsi, kemény hálócellája mellett elmélkedni, az alacsony ajtókon keresztül, – ahol csak meghajolva tudtak közlekedni –, meglátogatni az oratóriumot is, ahová imádkozni járt tanítványaival.
Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,

Te adtad ingyen: visszaadok,
Uram, visszaadok egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel,
s minden, de minden gazdagság enyém,
 más semmi nem kell. Amen. Loyolai szent Ignác: A teljes önátadás imája
Ebben a „misztikus” börtönben, szeretet-közösségükben szerezték vissza újra és újra – a világ által megpróbált – lelkibékéjüket. A kolostor pici ablakai is erre szolgáltak, hogy külső, zavaró tényezők nélkül tudják élni imádságos, csaknem remetei magányukat. Csak a madarak füttykoncertje szűrődhetett át olykor-olykor a kedves kis kút mellől , amely a belső udvaron áll.
Túrmezei Erzsébet: Mindig csak adni
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.
Hegyoldalba vájt lépcsőkön eljutottunk az öreg tölgyfához is, amely alatt Ferenc a madaraknak prédikált, (bár az elbeszélés szerint több fához is beazonosították ezt a történetet).
„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Õt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek.
Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: – inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Õrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”
A remeteség felé vezető „stációinkat” lefelé is végig járva, visszatértünk társainkhoz és közösen indultunk tovább kedves buszvezetőink segítségével mai szentmisénk helyszínére, Spellóba.
Assisiből a Monte Subasio lábához tapadó, erős fallal körülvett középkori kisvároshoz érkeztünk a falakon kívülre, ahová még a bevezető utat is csak kisebb nehézségek árán találtuk meg. Itt még nem érzékeltük azt a látványt, ami a falakon belül fogadott minket! A festői település a meglepetés erejével hatott zarándokcsoportunkra. A templomhoz sétálva értelmet nyertek Szent Ferenc dicsőítő dalai a Jósten teremtette sok szépség láttán. Ezer színben pompázó virágos udvarokat, ódon házfalakat ékesítő mediterrán növényeket, bensőséges, szűk, áhítattal átitatott utcácskákat, boltíves sikátorokat hagytunk magunk mögött, amíg előre és felfelé tekintve közeledtünk Isten háza felé. A naplementében misztikusan tündöklő táj látványa a mi lelkünket is csordultig töltötte.
Assisi Szent Ferenc: Hálaének
Te vagy a szentséges Úristen, Te vagy Isten minden istenek fölött, az egyetlen,
aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, Te vagy a nagy, Te vagy a felséges
Te vagy a mindenható, te vagy égnek és földnek szentséges atyja és királya.
Te vagy a hármas és egy, az Úr, Te vagy Isten minden istenek fölött.
Te vagy a jóság, Te vagy minden jóság, Te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, Te vagy a bölcsesség, Te vagy az alázatosság, Te vagy a béketűrés.
Te vagy a szépség, Te vagy a biztonság, Te vagy a békesség, Te vagy az öröm.
Te vagy a reménységünk, Te vagy az igazság és a mértékletesség, Te vagy minden gazdagságunk.
Te vagy a gyengédség, Te vagy a mi védőnk, a mi oltalmazónk és védőbástyánk.
Te vagy a mi menedékünk és erősségünk.
Te vagy a mi hitünk, reményünk és szeretetünk.
Te vagy a mi lelkünk édessége.
Te vagy a végtelen jóság, a nagy és csodálatos Úristen,
mindenható, jóságos, irgalmas és a mi megváltónk.
Szentmisénket a kapucinus kolostor templomában celebrálta Csaba testvér, akinek – úgy érzem – minden prédikációja faragott rajtunk, talán kicsit jobbakká is lettünk általa:
Reményik Sándor: Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe. 

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Az embert három dolog jellemzi már kisgyerekként is –, hallhattuk Böjte Csaba ofm szavait:
– birtoklási vágy (kell), – hatalomvágy (akarom), – életöröm, életigenlés. Ezek mind Isten szép ajándékai, melyeket nem kiirtani kell magunkból, nem vagyunk fakírok, hanem az evangélium fényében meg kell nemesíteni. Ezért hívják a Szűzanyát gyümölcsoltó Boldogasszonynak mert az evangélium szőlőjét, vesszőjét oltotta az emberiség nagy fájába. Jézus nem mondja egy szóval sem, hogy ne akarj. Gazdag akarsz lenni? Nagyszerű! Megmutatom, hogy tudsz maradandó kincseket gyűjteni. Szent Ferenc milyen kicsi cellákban élt, láttuk, hová húzódott vissza, hol aludt, pl. Carceriben, mi alig férnénk el benne. Ma pedig mennyi ferences templom van! Hatalmas, gyönyörű bazilikák, amik mind Ferenc evangéliumi szegénységéből nőttek ki. Ferenc nem gyűjtött semmit. Az első templomuk, ahol a közösség összegyűlt egy pajta volt. De a gazda visszajött, behajtotta az állatokat közéjük, ezért elmentek a testvérek onnan is. Porciunkulában nádból, sárból készült kunyhóban laktak. Annyi volt ősszel az egér, hogy rajtuk mászkáltak.
A testvérek mondták Ferencnek, beteg vagy, öreg vagy, bárki szívesen befogadna az otthonába, lakásába, miért nem fogadod el, miért nem mész?
Szent Ferenc a következőket felelte: A királyért elmész a csatába a zsákmány reményében. Én a legnagyobb királyért megyek a csatába, viselem a nehézségeket, a megpróbáltatásokat, gondokat, a mennyei zsákmány reményében.
Ilyen kincseket kell gyűjteni. Isten nevében tegyünk jót.
A hatalom utáni vágyat sem akarja kiirtani az emberből Jézus. Nagy akarsz lenni? Nagyszerű! Megmutatom, hogy lehetsz a legnagyobb: Legyél mindenki szolgája. Vedd válladra a világ gondját, baját és te leszel a világ ura. Oldd meg azokat a problémákat, amikkel az emberek küzdenek, nem boldogulnak. Isten nevében, szeretettel. És te leszel a király.
Így van ez Szent Ferenccel. Álmot látott Ferenc, Isten azt mondta neki, hogy a Szentföldi háborúban nincs áldás a keresztesek fegyverén. Kiállt a sereg elé, hogy ne harcoljanak. Majdnem felkoncolták. Abban a csatában több mint 6000 keresztes esett el. Elment a Szultánhoz, hogy ne bántsa a zarándokokat, ne háborúzzon a keresztényekkel. A szultán azt kérdezte: én védjem meg a ti szent helyeiteket? Végül az összeset Ferencnek adta. A mai napig minden szent hely mellett Ferences kolostor áll.
Szent Ferenc vállára vette annak a világnak a gondját, amelyben élt. A XXI. század problémáját nekünk kell megoldani! Szolgáló szeretettel. Vedd észre magadtól a másik szükségét, problémáját. Ezt jelenti kisebb testvérnek lenni.
Életöröm, élni akarás. Az életkedv Isten ajándéka, nehogy elhervasszuk a szívünkben. Örvendjünk mindannak, ami a miénk, legyünk boldogok! Nézzünk áldott Szent Ferencre, hogy tud örvendeni. Ez az evangéliumból fakadó tiszta öröm. Jut belőle bőven mindenkinek.
Adja az Úr, hogy ezeket a bennünk élő vágyakat az evangélium vesszejével nemes hajtássá tudjuk formálni. Nem kell kiirtani magunkból a birtoklás, a hatalom utáni vágyat, az életörömöt, hanem az evangélium fényében nemes, Isten akarata szerinti gyümölcsöt hozó fává kell érlelni!
A jó hangulatú vacsora mellé akadt téma bőven és elringatni a mai napon sem kellett társaságunkat. 🙂
Reményik Sándor: Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.

Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.

Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok…

Hetedik nap – 2024. 04. 12. péntek

Hazafelé tartó utunkon Assisi vidékét magunk mögött hagytuk és egészen a „Szent-hegyig” gurultunk (a Penna-hegy, 1283 méteres magasságban, a toszkán Appenninek közepén), majd egy kitartóan emelkedő, kanyargós hegyi úton elértük a ferences lelkiség egyik legfontosabb helyszínét, Alvernát. A sziklafalra tapadó remeteség egyik tar szikláján kapta meg Ferenc 800 évvel ezelőtt, 1224. szeptember 14-én, hosszas imádság és böjt után Krisztus kínszenvedésének sebhelyeit, a stigmákat. Így értelmezhetők a remeteség főbejáratának kőkapujába vésett szavak: ,,Non est in toto sanctior orbe mons” „Nincsen több szent hegy a világon.”.
Gaál Balázs: Szent Ferenc áldozata
Sejtelmes csend honol a néma tájon,
Kies Alvernán minden szendereg;
A hegy fölött mint egy mosolygó álom,
Bíbor mezében tündököl a regg.
Hűs éji szellő leng körül a fákon:
A levelekkel édesen cseveg…
S a tarka színben pompázó virágon,
Mint tiszta gyémánt, harmatcsepp remeg.
A hajnalpírban égő csúcs tövében
Egy férfi térdel és imát rebeg…
Alakja vézna, színe olyan épen,
Mint aki szenved és soká beteg.
A szent keresztet jobb kezébe' tartja,
Merőn tapadnak rá a tűz-szemek…
S míg ájtatos imákat mormol ajka,
Hulló könnye arcán végig pereg.
„Te vagy Uram az én világom!
Te vagy én éltem, üdvöm, mindenem!
Téged bírhatni hőn, epedve vágyom,
Kívüled nem kell, nem kell semmi sem!
– Elhagytam érted szülőt, el barátot,
Nem szántam érted testvért s jó rokont;
Magának hagytam a csalárd világot –
S a világ rólam azt mondá: bolond!…
Én érted mindent, mindent odahagytam,
Te nékem mégis egyet nem adál! –
Pedig szívemben a vágy olthatatlan:
Keresztedért a vértanu-halál…
Hisz értem mentél fel a Golgotára –
Vedd tőlem hát e földi életet!
A bűnösök, testvéreim javára
Keresztedért meghalni nem lehet?!
…Még szólana, még folytatná imáját –
De ím, felette meghasadt az ég,

S a menny csodásan megnyílt ajtaján
Egy fény-alak hozzá közeledék.
– Az Üdvözítő szeráfok mezében,
A megfeszített tiszta szeretet –
S míg édes érzés kél Ferenc szívében,
Kezén, lábán sajognak a sebek.
„Téged dícsérni igét hol találok?
Kegyed felfogni, hol az értelem?
Ti testemen kinőtt piros virágok,
Ti súgjatok imádó dalt nekem!
Most értelek. Te azért nem akartad,
Hogy éretted kiontsam véremet,
Mert a világon több sikert arathat,
Aki mindvégig szenved és szeret!”
„Halála előtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szeráfokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ő alkotta az alább olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele.” Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc keze írását is őrzi 1224 szeptembere óta.
A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: ,,Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek”, és “Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel”.
Szent vagy, egyetlen Úristen,
ki csodákat művelsz.
Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy,
te vagy a mindenható király,
Szentséges Atya, ég és föld királya.
Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene,
te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,
az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szerelem, a szeretet;
te vagy a bölcsesség,
te vagy az alázat,
te vagy a türelem.
te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy a biztonság,
te vagy a megnyugvás,
te vagy az öröm,
te vagy reményünk és vígasságunk,
te vagy az igazságosság,
te vagy a mértékletesség,
te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.
Te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy védelmezőnk,
őrállónk és oltalmazónk;
te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a reményünk,
te vagy a hitünk,
te vagy a szeretetünk,
te vagy minden édességünk,
te vagy a mi örök életünk:
Nagy és csodálatos Úr,
mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.
A kegyhely szellemisége, belső békéje – amelybe a csendes áhítattal szemlélődő zarándokok is beleértendők – már belépéskor megérintett minket. Bebarangolva úgy éreztem, hogy itt valóban megadatott minden, ami az elmélyülést, a teremtett világ megértését, Isten megközelítését szolgálja.
„Szemlélődése közben hirtelen tündöklő fényességben egy angyal jelent meg előtte, bal kezében hegedűt, jobbjában vonót tartott. Elbűvölve nézte Szent Ferenc a jelenséget, az angyal pedig végighúzta egyszer a vonót a hegedű húrjain. Nyomban olyan édes dallam töltötte el Szent Ferenc lelkét, hogy mint később elmondta társainak, attól tartott, ha az angyal még egyszer végighúzza a vonót a hegedűn, lelke kirepül testéből. Így töltötte napjait Szent Ferenc Alverna hegyén. Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak dicséretére. Amen.”
A jelenleg is működő kolostor belső udvaráról káprázatos kilátás tárult elénk a Casentino völgye felé. Az árkádsorok övezte templom; a Porziuncola kápolna hű mása; melyet még szentünk kezdett építeni; a bazilika majolika díszes oltárai; a kis harangtornyok látványa; a „Természet” alkotta lenyűgöző csodák láttára próbáltuk felfogni és hittel elfogadni azt a hihetetlen gazdagságot, amit Krisztus ránk, gyarló emberekre hagyott. Hogyan is érdemeljük meg mindezt…?
Csaba testvér a Szent Lőrinc kápolnában mondott szentmiséjében sok kérdésünkre választ adott:
Találkozások. Szent Ferenc találkozik a fizikai szenvedéssel. A megaláztatással, a nehézségekkel. Olyan szépen ír a testi halálról, „amely elől élő ember el nem futhat.” Testvérének nevezi még a halált is. Tetszik nem tetszik, a mi életünkben is vannak kudarcok, nehézségek, betegségek, meg nem értés, fájdalom és magára a halálra is fel kell készülnünk. Ezért nézzük meg, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus hogyan áll ezekhez a dolgokhoz, hiszen Szent Ferencnek ő a mestere, a tanítója… Először is azt kell látni, hogy Jézus nem keresi a bajt. Nagycsütörtökön is úgy imádkozik, hogy múljon el ez a kehely, ha lehet. Többször leírják, hogy elmegy egy csendes helyre, a pusztába, kvázi inkognitóba, visszavonul. Nem keresi a konfrontációt. De a szeretetet mégis e fölé helyezi, ha szükség van rá, gyógyít szombaton és tudja, hogy ennek következményei lesznek, de a szeretet parancsa mindenek fölött áll Jézus életében. És látjuk, hogy vállalja a szenvedést és a halált is. Ferenc is vezekel. Gyalog, mezítláb jön ide La Verna hegyére, amikor már beteg és csaknem teljesen vak. Kéri az Urat, hogy adja meg neki azt az örömöt, amit Krisztus megélt a világ megváltása pillanatában, amikor kimondta: „beteljesedett”. Egészen biztos, hogy örömmel látta a megváltás megannyi gyönyörűszép művét, de látta a fizikai szenvedést, a sok a megaláztatást is, ami fájdalommal töltötte el az ő szívét.
Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Szent Ferenc is látta egyfelől, hogy az ő fiai mennyi jót fognak tenni, de a fájdalom is ott volt benne. Ebben a lelki állapotban kapja meg a stigmákat, amelyeknél csak a lelke mélyén lévő gondok, problémák voltak fájdalmasabbak.
Úgy gondolom, hogy most is nehéz idők jönnek. Ahol háború van, ott szegénység lesz, a feszültség, gyűlölet fel fog fokozódni. Nem tudjuk, mit hoz saját és népünk életében is a holnap. Fontos, hogy felkészüljünk. Nemcsak ár mentén lehet úszni, hanem árral szemben is meg kell tanulni! Nekünk is, bármi történik nem szabad letérni a szeretet útjáról, ahogy a Covid ellen védekeztünk, úgy kell védekezni a gyűlölet ellen is. Nekünk nem szabad betagozódni valamelyik közösségbe, pártba, hogy aztán a többieket elítéljük bármelyik irányba! Hogy tudjuk ezt a lelkületet magunkban megteremteni? Szent Ferencről van egy történet. Amikor testvérei megkérdezik tőle, hogy mi az igazi boldogság, elmondja: nem az az igazi boldogság, hogy több idegen nyelvet beszélve, doktori fokozatokkal hirdetik az Evangéliumot. De nem is abban áll az igazi boldogság, ha a testvérek elkezdenének csodákat tenni, halottakat feltámasztani… Miben van akkor az igazi boldogság? Azt mondja Ferenc: abban, ha mi télen, mezítláb, éjjel megérkezünk az Angyalos Boldogasszony kápolnához, bezörgetünk, a kapus testvér kinyitja az ajtót, és azt mondja: nem ismer minket, és elzavar. Ha ezt mi Krisztus iránti szeretetből, alázattal el tudjuk viselni, akkor ez az igazi boldogság… És továbbmegy: de mi nagyon fázunk és tovább kopogtatunk, kijön a kapus testvér és egy husánggal jól elver bennünket és azt mondja: mi vagyunk azok, akik elvesszük az özvegyasszonyok kenyerét, ingyenélők vagyunk, akik nem imádkoznak eleget, és
ezt mi Krisztus iránti szeretetből, alázattal elviseljük, és fel tudjuk ajánlani, – ez az igazi boldogság…
Igaza van Ferencnek, mert mindenkiben annyi erény, annyi lelki nagyság van, amennyi akkor mutatkozik meg, ha valaki hozzányúl az ő becsületéhez. S nem több. És tényleg, ha bántanak, akkor nagyon hamar előjön az igazi arcunk…
Meg kell barátkozni a nehézségekkel, a szenvedéssel és akkor el tudom fogadni, fel tudom ajánlani Isten iránti szeretetből. Ha belegondolunk, mit is tudnánk mi adni Istennek, hogyan tudnánk Krisztushoz hasonlóvá válni…? Hát okossággal biztosan nem, nagylelkűségben sem, de azzal, hogy a keresztünket elfogadjuk és nagy lélekkel hordozzuk, akkor ebben Krisztus képére és hasonlatosságágra át tudunk alakulni. És ez egy olyan lecke, amit tetszik, nem tetszik mindannyiunknak meg kell tanulni.
De nem szabad a fájdalommal összevegyülni. Ahogy levetsz egy mocskos, sáros cipőt magadról, ezt is levetheted, akkor szabad vagy és mész tovább. Ne azonosuljak a haraggal, a gyűlölettel, a félelemmel, a rosszkedvvel. Ha valaki mond egyetlen dolgot, amit haraggal, gyűlölettel, rosszkedvvel jobban lehet végrehajtani, mint derűvel, jó kedvvel, örömmel, akkor essünk kétségbe. De senki nem mond ilyet. Ami azt jelenti, hogy mindig őrizd meg szíved nyugalmát, öltöztesd Krisztusba még akkor is, ha körülötted nehéz, rossz dolgok történnek.
Én döntök, hogy mivel azonosulok. Átdöfött szívvel is lehet szeretni. A nehézségnek, a szenvedésnek nem megbénítania kell engem, hanem ha jönnek a nehézségek, padlógázt kell nyomni, még jobban kell szeretni, rá kell kapcsolni. Jézus is így tett, feltámadás után padlógázt nyomott és összes tanítványát küldte: menjetek az egész világra…
Igen, a világban súlyos dolgok történnek, de ez a kis csoport zarándoklatunk alatt – Szent Ferenc találkozásain túl – TALÁLKOZOTT Csaba testvérrel, Cosette nővérrel, Balázzsal, János testvérrel és még sokakkal, visszakapva általuk szívünk-lelkünk nyugalmát. Letehettük fájdalmunkat, problémáinkat, neheztelésünket, rosszkedvünket, mint egy sáros cipőt és ezután megpróbálhatunk még jobban szeretni!
A szent stigmatizációjának emlékét egy kápolna őrzi. Ide vezet a délutáni ünnepi körmenet, amely mindennapi program, de addig még lehetőségünk nyílt tüzetesebben megismerni ezt a szent helyet, ahol megelevenedtek Szent Ferenc életéhez kapcsolódó, talán kevésbé ismert legendák történetei is: megtudhattuk, hogyan barátkozott össze egy sólyommal, amely minden éjjel jelezte számára, ha elérkezett az éjszakai zsolozsma ideje, illetve azt is, hogyan kísértette meg az ördög Ferencet ezen a helyen…
A bükkerdő övezte kegyhelyen rátaláltunk a madarak kápolnájára, amelynek bejáratánál márványtábla hívja fel a figyelmet – egy Dante idézettel – Krisztus kegyelmi ajándékára, melyet aszkétikus élete jutalmául kapott meg Ferenc:
,,A kegyetlen csupasz sziklán, a Tevere és az Arno között adta Krisztus szeretetének utolsó jegyét, amelyet tagjaiban két éven át hordott.”
Compassio: együttérzés, együtt szenvedés. Ferenc nemcsak megérteni akarta ezt, hanem részt venni benne, hasonlóvá válni Krisztushoz…, így nyer értelmet a stigmatizáció.
A vadregényes, misztikus, sziklás környéken eljutottunk a sziklabarlangig, amely Ferencet kísértésének  krízishelyzetében oltalmazta. A megrendítő hatású sziklahasadékok az elbeszélés szerint akkor keletkeztek, amikor Krisztus kilehelte lelkét a Golgotán. Szeráfi szentünk különös szeretettel töltött bennük időt, mintegy Krisztus oldalsebébe rejtőzve. „Ferenc a sziklák üregében fészkelő galamb.”
Wass Albert: Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
A rejtelmes, titokzatos szakrális tér bűvöletéből visszatértünk a Bazilika színezett kerámiából készült domborműveit megcsodálni, della Robbia toszkán család reneszánsz remekműveit. Elidőztünk az oltárkép előtt, ahol a Megtestesülés titkával és az emberi lét mélységével, a szenvedő Krisztussal is találkozhattunk. Az egyik kápolna oltárnál gyönyörködhettünk az „Angyali üdvözletben”, az üdvösségtörténetnek eme lélegzetelállító pillanatában. Örömmel fedeztük fel az olasz templomokban annyiszor visszatérő Szent Erzsébetünk kedves alakját, Szent Klára, Szent
Ferenc és Szent Antal társaságában. Az ereklyék kápolnájában szemünk végigsimogatta a kis Poverello megkopott-tépett habitusát és az oldalsebét borító, átvérzett textildarabot.
A bazilika melletti üvegezett folyosó egyik falán látható freskósorozat alapján beazonosítottuk Ferenc életének jelentősebb eseményeit. Itt kiderült, ki figyelt az elmondottakra. 🙂
A kolostor egyik szárnyát Sienai Szent Bernardin (1380–1444) ferences alapította, akinek nevéhez fűződik az üdvözítő Jézus Krisztus nevének monogramja, az IHS! Mint különösen nagy, békeszerető szerzetes felismerte, hogy a fegyverekkel, zászlókkal, pártjelvényekkel szemben neki ez az egyetlen fegyvere, Jézus nevének tisztelete. IHS-t arany betűkkel egy kis pajzsra írta, melyet kezében tartva prédikált. E pajzs hamarosan a béke és testvériség jelévé vált: házak,
templomok, városházák kapuja fölött láthatjuk a mai napig, de találkoztunk vele az Eremo delle Carceri falán is.
Kis Versbarát körünk felfedezett egy eldugott, üres kis kápolnát, amelyben rögtönzött zenés-irodalmi összeállítással próbáltuk meg szemléletesebbé tenni a titokzatos történteket.
Lányi Viktor: Szent Ferenc sebhelyei
Öreg szerzetes:
Min töprengsz jó Leó testvérünk,
Bús hallgatásba mért merülsz?
Leone:
Emlékezem:
Látok titokzatos csodákat,
Minők még nem voltak a földön.
Látom Ferenc atyánk
Fájdalmas megdicsőülését.
Látom és elnémít a gyász.
Öreg szerzetes:
Beszélj Leone, hallgatjuk szavad
Szentséges döbbenettel.
Leone:
Fölérvén Vernia hegyére,
Ferenc atyánk búcsút vett mitőlünk,
Hűséges tanítványaitól,
Elvonult
S elmélkedésbe merült.
Egy este utána lopództam
S keresgéltem a fák között,
Míg nagysokára rátaláltam.
Ott térdepelt kitárt karokkal
És mondá gerjedelmesen:
Szent Ferenc:
Ki vagy te, édes Istenem?
Ki vagyok én, hitvány féreg,
A te haszontalan szolgád?
Leone:
Én akkor az égre nézve
Hatalmas tűzcsóvát láttam,
Mely lefelé jött az égből
S Ferenc atyánk fejére szállt.
És zengő szózat tört elő belőle.
Alt szóló:
Készülj Ferenc, hogy elviseljed,
Mit Isten fog majd tenni véled.
Kar:
Készülj Ferenc, hogy elviseljed,
Mit Isten fog majd tenni véled.
Szent Ferenc:
Kész vagyok Uram Istenem,
Tégy te akármit énvelem.
Örökké tied maradok,
Legyen a te akaratod.
Add, hogy valóm veled beteljen,
Gyötrelmidet engedd viselnem
Add, hogy megszállja lelkemet
Az üdvözítő szeretet,
Melynek nevében hajdanán
Értünk haltál a Golgotán.
Leone:
És leborulva így maradt,
Ott érte őt a virradat.
Szoprán szóló:
S mikor az első napsugár
Az éj ködét megtörte már,
Kelet felől a boltozat
Sötét kárpitja meghasadt.
Alt szóló:
S miként a zúgó szélvihar
Megzendült most az égi kar.
Égi kar:
Készülj Ferenc, hogy elviseljed,
Mit Isten fog majd tenni véled.
Leone:
S vakító lángok közepett
Egy jelenés következett.
Alt szóló:
Hatalmas, tündöklő szeráf
Szállt lefelé az égen át.
Szoprán szóló:
Tüzes hat szárnya csattogott
S körülötte tüzet fogott
A hegy a völgy, a levegő.
Alt szóló:
A szárnyaló, a lebegő
Csoda jött egyre közelebb
S lőn belőle feszület
És sápadtan derengett rajta
A Megváltó fájdalmas arca.
Szoprán szóló:
Fején a tövis korona
Tépett, sebzett a homloka,
Ruhája rongyokban lefoszlott,
Testén öt véres seb piroslott.
Leone:
Ferenc fölé ő lehajolt
És szelíden suttogva szólt:
Jézus:
Ferenc fiam, eljöttem hozzád,
Hogy eljegyezzelek
Az örök szeretet jegyével,
Megbélyegezzelek
A megváltás bélyegével.
Békesség veled!
Alt szóló:
Kábultából midőn felébredt,
Ferenc öt égő sebből vérzett
Égi kar:
Ó, boldog rettenet,
Ó, isteni csoda
Melledből vér pereg
Hitünk apostola.
Ó, üdvösséges élet,
Ó, földöntúli bélyeg,
Mely seb, de mégse fáj,
Ó, szépséges halál
Ferenc többé nem tért vissza erre a helyre. „Magához hívta Masseo és Angyal testvért, s jámbor intelmek után gondjukra bízta a szent hegyet és a hegyen a hajlékot azzal, hogy neki Leó testvérrel vissza kell mennie az Angyalos Boldogasszonyhoz. Elbúcsúzott tőlük, a megfeszített Krisztus nevében megáldotta őket, majd kérésüknek engedve odanyújtotta nekik a dicsőséges sebhelyekkel ékesített szentséges kezeit, hogy láthassák, érinthessék és megcsókolhassák. Ezzel megvigasztalva őket, elvált tőlük, és elindult a szent hegyről.”
P. Morovicz Szol. Ferenc: A szegénység trubadúrja – Szent Ferenchez
Jöjj vissza hozzánk, jöjj a földre újra!
Úgy örvendeznek majd – meglásd – a kék hegyek,
a csendes völgyek, titkos-árnyas erdők
s a kis madárkák víg „salve”-kat zengenek!…
…A „Szegénység nővér”, e jó nagyasszonyunk
könnyezve visszament a zord hegyekbe.
Azóta, lásd, árvák és ernyedtek vagyunk!
Míg köztünk járt, tündéri volt az éltünk.
Mert kincse nincs, szegényt megverték, csúfolák,
kis kunyhaját lerombolták egészen
s helyén emeltenek nagy, cifra palotát,
amelynek milljom ablakán kivillan
az irígy gőg sápadt sugára. És alant
e fényben támolyog egy más szegénység,
melyet nem az erény: a gyötrő bűn fogant!
Ó, jöjj s vezessed vissza jó arádat
és lesz öröm, tavasz, lesz dús virágnyilás,
ha lelkünk kertjét ketten ápoljátok!
Jöjj vissza hát s te légy vezérünk, senki más!
Fájdalmas volt a búcsúzás Alvernától. Talán az elmúlás szívszorító érzése, az elválás sajgó gondolata, vagy búcsú Szent Ferenc életterétől, a szenvedésekben is szeretetteljes umbriai földi mennyországtól…?
Timár Mária: Szent Ferenchez
A csendes magányban, ha bú száll lelkemre,
Ráhajtom fejemet Szent Ferenc, képedre;
És elnézlek hosszan, hosszan elmerengve…
Sebeidre hullik bánatomnak könnye,
Vétkemet siratva.
Szenvedélyek láza, mikor kínoz, gyötör,
Oltalmad érezni, ó, milyen nagy gyönyör!
Világi örömben, mikor elmerülök,
Csak reád tekintek és megszégyenülök,
Hibáimat látva.
Ó, szeráfi Atya, világ megvetője,
Segíts, hogy lehessek Jézus követője.
Könyörögj érettem kedves eszményképem,
Hogy rended szelleme legyen a vezérem
Földi életemben.
Estére megérkezünk a múlt hétről már ismert Padova melletti szállásunkra.
Az alvernai erdőben ,,megszólalt” a madaraknak szóló prédikáció, a felvétel ITT meghallgatható 

Nyolcadik, utolsó nap –  2024. 04. 13. szombat 

Dsida Jenő Padováról:
Ó, Szent Antal kedves, ódon városa, nagydarab itt felejtett középkor, árkádos, oszlopos, folyosós szűk utcácskák, patinás régi házacskák: be szeretnék hosszabban írni rólatok! Mint ahogyan szerettem volna tovább is köztetek maradni! Ó, Giotto, te bűbájos angyali festő! A te pasztellszíneid, a te élénkséged, a te aranyos, együgyű primitívséged milyen élő, milyen löktető, milyen modern ma! Szent Antal ötkupolás nagy dómja: csupa szépség, csupa ereklye, csupa kincs. Minden a nagy, melegszívű franciskánus szent szinte eleven közelségéről beszél. A falakat óriási síkokban borítják a kisebb-nagyobb fogadalmi ajándékok. Szépséges park a város közepén. Kanális, mely Velencéig fut. A szűk utcákban, ahol csaknem a falat dörzsölve siklik el, éktelen csilingeléssel a villamos, a háromszáz erdélyi zarándok teljesen megállította a forgalmat. Sajnos, Mantegna világhírű freskóira már nem jutott idő. Mennünk kellett tovább. Sebaj, majd ha legközelebb Padovába jövünk….
Igen, majd legközelebb… A fenséges Szent Antal székesegyház félreeső, Szent Maximilian Kolbe lengyel minorita vértanú  szerzetesről elnevezett kis kápolnájában adhatunk hálát a felemelő zarándoklatért. A csendes misén el nem hangozhatott szavak is sokat mondanak, hiszen Ferenc is „tanított azzal is, amiről nem beszélt: nem ostorozta kora egyházi hierarchiáját, a keresztények lagymatagságát vagy eltévelyedéseit. Mindennek szándékosan csak a pozitív ellentétét hangsúlyozza: a papok méltóságát és felelősségét, az eucharisztia mélységét és jelentőségét, a megtestesülés valóságát, Isten irgalmát és szelídségét.”
Néhány magvas gondolat azért elhangzott a bazilika ferences névadójáról és az ő szellemiségéről. Minthogy misztikus szent volt, egy jelenésben a kis Jézust ölelhette magához, de amikor egy szegény rászoruló kopogtatott az ajtaján, „otthagyta az Istent, az emberért”. Egy koldusért! Mert a testvéri szeretet parancsa minden előírásnál, minden regulánál erősebb.
Gyors léptekkel végig jártuk a hatalmas, impozáns bazilikát, szemünk próbálta lefényképezni, agyunk befogadni a reneszánsz csodákat, különösen a kápolnát, amelyben őrizik Szent Antal ereklyéit, és azt a művészeti alkotást, ahol a szent sírja található. A lenyűgöző látványt, pompát nézve felötlött bennem a kérdés: vajon mit szólna ehhez a katolikus egyház egyik legnépszerűbb, legkedvesebb szentje, a „szegények szentje” …
Utunk során megismertük a ferences egyszerűséget, alázatot, tisztaságot, Isten minden teremtményére kiterjedő, végtelen, feltétel nélküli szeretetet, amellyel azóta is az egész mindenséget testvérként ölelik át, közösségeket építenek és kicsinységüket, amivel naggyá lettek! Talán itt a magyarázat…
Uram méltatlan vagyok hozzád,
méltatlan a Te szolgálatodra,
mégis csak Te benned bízom
és Terád bízom magamat.

Kérve kérlek vigyázd lépteimet,
járj én mellettem,
tapaszd ajkadat a fülemre,
nyújtsd a kezedet felém és vezess,
ahogy apa vezetgeti fiát az első lépéseknél.

Hadd legyek víz, amely mezőidet öntözi;
fény, amely magodat kicsíráztatja;
szolga, aki termeidet tisztán tartja;
száj, amely szavaidat ismétli;
fül, amely fiaidat meghallgatja;
láb, amely legyőzi a távolságokat;
szív, amely megérti az összes szíveket.
Vígy magaddal én Uram,
és ne hagy el soha.
Amen  – Páduai Szent Antal imája
Csaba testvér a hazafelé tartó utunkon pótolta az elmaradt prédikációt, amit a nagy padovai bazilikában nem tehetett meg: Az Istenélmény… Olyan érdekes, hogy például Ferencet éjjel, álmában megszólította az Úr, de a keresztről, és a koldusokon keresztül is szólt hozzá. Istent nem lehet ketrecbe zárni, Ő sokféleképpen szólhat hozzánk. Ferenc meghallotta az Isten szavát sőt tovább is adta. Például elmondta a pápának, hogy azt közölte vele az Úr, hogy „menjen és erősítse meg az Ő templomát”. Csaba testvér szerint ez azt jelenti, hogy az ég a földtől nincs olyan messze, Isten elérhető, megszólítható és ő is megszólít bennünket! Nem úgy kell elképzelni, hogy valami rendkívüli dolog, mikor Isten szól hozzánk, Ő nagyon egyszerűen tud szólni. A legelső dolog, amit el kell fogadni a hitemmel, hogy én nem egy lakatlan sziget vagyok, hanem a Szentháromság temploma. Közel van hozzánk az Isten, és azért van közel, mert szeret, mert szeretne velünk kommunikálni. Van szemünk, amivel látunk, fülünk, amivel hallunk, tapintunk…, van egy hatodik érzékszervünk is: a hitünk, és a hitünk erős karjával át tudjuk ölelni Őt.
Merjünk jók és boldogok lenni.
Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag
sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni

a jóságot még ma
el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni
Adja Isten, hogy ezt az érzékszervünket is kezdjük el használni. Szent Ferenc saját korának kérdéseire adott választ, de az a bátorság, amivel ő válaszolt, az nekünk is erőt, lendületet tud adni.
Hogy mennyire vagyunk szentek, az attól függ, mennyire figyelünk Istenre és mennyire tesszük meg az ő akaratát.
Tedd csendessé imádságomat, Uram.
Végy föl csended isteni gazdagságába,
abba a teljességbe,
amelyben megnyugszik lelkem.

Távolíts el belőlem mindent,
ami nem tőled származik,
amely nem a te tiszta,
áttetsző, irgalmas jelenléted.

Csitítsd el vágyaimat,
képzelgéseimet, szorongásaimat,
indulataimat és szenvedélyeimet.
Borítsd be csöndeddel panaszaimat.

Járd át csöndeddel
türelmetlen természetemet,
ne legyek hangoskodó és önző
se szavaimban, se tetteimben.

Borítsd be csöndeddel
imádságomat is,
hogy tiszta vágyakozássá egyszerűsödjék,
amely egyedül reád tekint.

Szálljon le csönded lényem legmélyére,
és váljék hatékonnyá,
hogy fölemeljen hozzád,
szeretetedbe. Ámen.       Boríts be csöndeddel, ima

Zarándoklatunkat végig kísérték Csaba testvér iránymutatásával a TALÁLKOZÁSOK, melynek hajtásai szárba szökkennek és hiszem, hogy meghozzák gyümölcseiket Szent Ferenc lelkiségét követve vagy inkább Vele együtt haladva.
„Ahol szeretet és bölcsesség van,
ott nincs sem félelem, sem tudatlanság.
Ahol türelem és alázatosság van,
ott nincs sem harag, sem felindulás.
Ahol vigasság és szegénység van,
ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság.
Ahol nyugalom és elmélkedés van,
ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés.
Ahol az Úr félelme őrzi a kaput,
ott nincs helye az ellenségnek a betörésre.
Ahol irgalom és tapintat van,
ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség.”  A vétket kizáró erényről – Mihail J. Lermontov versét fordította: Áprily Lajos
Ezt szolgálta az Utunkat megelőző lelki készülődés jövendő társainkkal, találkozás a Pannon Pilgrim zarándokiroda minden akadályt legyőző vezetőjével, Évával és Eszterrel kiváló idegenvezetőinkkel, Zsekov Éva Mónika szívet melengető ének-zenei szolgálatával, számos kiváló útitársunkkal és nem utolsó sorban Csaba testvérrel, aki rendíthetetlen hitével, hitelességével a legjobb „tanítónk” volt spirituális utazásunk során.
Talán mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy lelkünknek ezt a forrását, amely zarándoklatunk során utat tört magának, nem szabad eltorlaszolni, szabad folyással kell engedni, hogy mások szomját is olthassa, megnyugvást, békét és életet adhasson.
Most hazatérünk szereteteinkhez ápoljuk a tüzet is, ami lelkünkben fellobbant, világítsa meg további utunkat, mások megsegítésére, Isten segítségével! Amen
Reményik Sándor: Öröktűz
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, – én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven…

Szeretettel ajánljuk:
– Naphimnusz, olaszul ITT
– Assisi galambjai ITT

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot