Bécs

TRIANON 103 – „Cél iránti alázat”

Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből

Mindszenty József bíboros-hercegprímás
52 évvel ezelőtt,
1971. október 23-án érkezett meg Bécsbe,
a Pázmáneumba, ahol élete hátralévő éveit töltötte

Mindszenty József, a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb XX. századi alakja, a nyilaskeresztes és a kommunista uralom által is üldözött esztergomi érsek, bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása a Vatikán és a magyar állam között létrejött megállapodás következtében 1971. szeptember 28-án hagy(hat)ta el az amerikai nagykövetséget (ahol tizenöt éven át tartózkodott) és ezzel egyidejűleg Magyarországot. Hosszú meghurcoltatásából és a diplomáciai szükségvédelemből való szabadulása után először VI. Pál pápát kereste fel, majd 1971. október 23-án megérkezett Bécsbe, a Pázmáneumba. Az osztrák fővárosban élő magyarokkal 1971. november 19-én találkozott először az első nyilvános szentmiséjén. 1975. május 6-án bekövetkezett haláláig a hercegprímásnak a Pázmáneum volt az otthona, innen látogatta a világban szétszóródott hívő magyarok közösségeit.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – Sokak megmentője, segítője, barátja

FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

Valentiny Géza pápai prelátus példát ad mindannyiunk számára 

„Szerette az életet, nagyra becsülte a barátságot és elfogadta a szenvedést. Soha nem engedte, hogy a mindennapi gondok megbontsák egyéniségének harmóniáját.” „Soha nem sietett, de nem is késett el. Nem kapkodott, de elmaradt munkája nem volt, mert átsugárzott rajta az emberségnek, az Istentől kapott méltóságnak az a jele, amire életében csak apránként jöttünk rá, amire most az emlékezés nyitja meg talán az ajtót.” Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus püspök fogalmazott így Valentiny Géza pápai prelátusról egy bécsi megemlékezésen. Ezt az ajtót akarjuk nyitogatni mi is Trianon 103 című sorozatunk 53. részében.

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – A Jótanács Lelkére hallgatva

Körmenet a Bécsi Csíksomlyói Búcsún

FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

Visszatekintés elmúlt évszázadokra és évtizedekre
a 2009. évi, 27. Bécsi Csíksomlyói Búcsún

P. András Imre SJ (1928–2011) atya életútjának és munkásságának minapi bemutatásakor szóltunk arról, hogy bécsi tartózkodásának több mint fél évszázada alatt mindig szívügyének tekintette földijei sorsát, támogatta kezdeményezéseiket s nemritkán azok élére állt. Az Ausztriában élő magyarok számára a jóságos, bölcs, jó tanácsaival minden helyzetben eligazítani képes, igazi atya volt. Elmondtuk, hogy a nehéz időkben, amikor az Ausztriába menekült erdélyi és a Kárpát-medence más vidékeiről érkezett magyarok számára – menekültstátusuk miatt – szülőföldjük s benne Csíksomlyó megközelíthetetlen volt, életre hívta a „Bécsi Csíksomlyói búcsút”. 1983-tól kezdődően 2011-ig huszonkilenc alkalommal szervezte meg Szentháromság vasárnapján a magyarok találkozását, hogy azok erőt merítsenek az együttlétből, az Istenhez való közelkerülésből, a Csíksomlyói Szűzanya segítő erejéből. (Az eseményt az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete az András Imre atya halála utáni években is megszervezte.) 

Olvassa tovább! →

TRIANON 103 – „Hűséges az Isten”

P. András Imre SJ 2010-ben a Bécsi Csíksomlyói Búcsún

FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

   A székely jezsuita szociológus, P. András Imre SJ (1928–2011) értékteremtő életútja

  A súlyos betegségekkel megküszködő, számos viszontagságon átkelt, a történelem fordulataitól „kalandos” utat bejárt, mégis alkotásokban tevékeny és munkaeredményekben gazdag életet élt, a szétszóratásban „felnövő” és feladatot vállaló nagy nemzedék méltó alakja, András Imre jezsuita szerzetes 1928. október 30-án született a székelyföldi Csíktaplocán, András Gyárfás és Lajos Juliánna nyolc gyermekének egyikeként. Csíktaploca ma Csíksomlyóval együtt a nagyvárossá nőtt Csíkszereda része. Az elemi iskolát Imre atya a szülőhelyén, a középiskolát 1940–1947 között a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végezte. Érettségije után nyomban jelentkezett a szatmárnémeti jezsuitákhoz, és hogy hivatását követhesse, még ugyanazon év őszén, 19 évesen, 1947. szeptember 7-én átszökött a román–magyar határon. Másnap felvették a budapest-zugligeti Manrézába és megkezdte a noviciátust. Alig 21 évesen, 1949 nyarán súlyosan megbetegedett: tébécés fertőzés jelentkezett a tüdején, orvosai már-már szinte lemondtak róla – emiatt a fogadalomtétele is elmaradt, illetve elhalasztották. 

Olvassa tovább! →