FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

   A székely jezsuita szociológus, P. András Imre SJ (1928–2011) értékteremtő életútja

  A súlyos betegségekkel megküszködő, számos viszontagságon átkelt, a történelem fordulataitól „kalandos” utat bejárt, mégis alkotásokban tevékeny és munkaeredményekben gazdag életet élt, a szétszóratásban „felnövő” és feladatot vállaló nagy nemzedék méltó alakja, András Imre jezsuita szerzetes 1928. október 30-án született a székelyföldi Csíktaplocán, András Gyárfás és Lajos Juliánna nyolc gyermekének egyikeként. Csíktaploca ma Csíksomlyóval együtt a nagyvárossá nőtt Csíkszereda része. Az elemi iskolát Imre atya a szülőhelyén, a középiskolát 1940–1947 között a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végezte. Érettségije után nyomban jelentkezett a szatmárnémeti jezsuitákhoz, és hogy hivatását követhesse, még ugyanazon év őszén, 19 évesen, 1947. szeptember 7-én átszökött a román–magyar határon. Másnap felvették a budapest-zugligeti Manrézába és megkezdte a noviciátust. Alig 21 évesen, 1949 nyarán súlyosan megbetegedett: tébécés fertőzés jelentkezett a tüdején, orvosai már-már szinte lemondtak róla – emiatt a fogadalomtétele is elmaradt, illetve elhalasztották. 

Egy évvel később, 1950 januárjában Szegeden, saját kérésére, elkezdte filozófiai tanulmányait. Ám a betegség rövidesen – egy hónap múltán – ismét jelentkezett: tüdő- és mellhártyagyulladással újra betegágyba került. Ott tette le feltételesen az egyszerű fogadalmakat, majd két hét múlva római engedéllyel újra fogadalmat tett. Ez esetben 14 hónapot töltött kórházban, illetve szanatóriumban, és ezalatt teljesen fel is gyógyult.
Időközben, 1950 júniusában a kommunisták szétszórták a szerzeteseket és Imre atyának nem volt hová hazamennie. Hódmezővásárhelyre került egy idős nénihez, ahol több mint két évet töltött. 1951-ben folytatni kezdte filozófiai tanulmányait; egy évig bejárt P. Zsíroshoz a rendházba, mígnem a jezsuita közösségnek be kellett vonulnia Pannonhalmára az idős szerzeteseknek berendezett szociális otthonba. 1953 nyarán P. Pálos provinciális Imre atyát a Budapesthez közel fekvő Leányfalura költöztette, hogy a szétszóratásban Budapesten megszervezett skolasztikusok és novíciusok valamelyik kis „közösségébe” – akik ketten-hárman laktak albérletben – hétvégeken bejárhasson.
Imre atya Leányfalun folytatta a filozófiatanulást, 1954 nyarán pedig Eördögh András segítségével a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolára került elektrotechnikusként. Közben folytatta és záróvizsgával befejezte a filozófiát.

Szénásszekérbe rejtőzve hagyta el 1956 őszén Magyarországot

Teológiai tanulmányait Budapesten megkezdte ugyan, de az 1956-os októberi forradalmi események közepette nem folytathatta: a szovjet megszállás miatt a rendi elöljárók úgy határoztak, hogy a tanuló rendtagoknak külföldre kell menekülniük. András Imre 1956. november 29-én szénásszekérben elrejtőzve lépte át a magyar–osztrák határt. A bécsi provinciális ideiglenesen Sankt Andräba küldte, majd P. Varga Andor, a külföldi magyar jezsuiták New York-ban élő provinciálisa Innsbruckban, az ottani jezsuita kollégiumban kért helyet Imrének (akkoriban 90 német, angol és spanyol teológus tanult ott). Imre atya beiratkozott az akadémiai év második félévére, 1957–1960 között az Innsbrucki Egyetemen hallgatta a kötelező előadásokat, köztük Karl Rahner teológiai és Schasching szociológiai kurzusait. Közben 1959-ben fertőző májgyulladás, sárgaság, hasnyálmirigy-gyulladás, epeműtét sorozatán esett át, négy hónapig szanatóriumban feküdt. A „baj nélküli” szünetekre esett a kisebb rendek felvétele. 1959. július 26-án szentelte pappá Paul Rausch püspök. A teológia után a harmadik probációt 1960/1961-ben Sankt Andräban végezte Nemesszeghy Ervin társaságában.
1961. július 16-án Bécsbe került. A Bécsi Egyetemen vallásszociológiai tanulmányokat folytatott és 1974-ben filozófiai doktorárust szerzett. Disszertációját az 1920–1956 közötti magyarországi népi mozgalomról írta. Bécsben mindvégig a Fájdalmas Istenanyáról nevezett Kongregáció ferences nővéreinél lakott és a szociológus rendtársával, Morel Gyulával létrehozott Magyar Egyházszociológiai Intézetben (Ungarisches Kirchensoziologisches Institut: UKI) dolgozott, 1962 nyaráig mint munkatárs, azután mint az Intézet vezetője. 1969-ben elindította UKI Berichte über Ungarn című, magyar, német és angol nyelven megjelenő, évkönyv jellegű sorozatát, amely révén a kommunista elnyomás nem maradhatott ismeretlen a nyugati média előtt. 1976-ban ez kibővült az UKI-Pressedienst, HIS Press-Service, UKI-Sajtótájékoztató címmel és több mint 40 szám jelent meg belőle. Az évtizedek során Imre atya számos szociológiai és történelmi tanulmányt írt az Intézet kiadványaiba és más folyóiratokba, amelyekben feltárta Magyarország és Erdély valós egyházi és társadalmi helyzetét. Szülőföldje kapcsán szólt a félénken kezdődő liturgikus reformról, a templomi hitoktatásról, a kezdődő paphiányról, a vallásos könyvek kiadásának és terjesztésének nehézségeiről. Előadásaiban, háttérinformációs beszélgetésekben, disszertációs tanácsadásban is terjesztette a magyar társadalom objektív ismeretét.  
Az osztrák állampolgárságot 1965. augusztus 6-án kapta meg. 1976. február 2-án ünnepélyes örökfogadalmat tett Münchenben. 1985 végén a magyar egyházi vezetők – Miklós Imrével egyetértésben – azt követelték a jezsuita rend római elöljárójától, hogy váltsák le András Imrét az Egyházszociológiai Intézet éléről. Közben javult a helyzet, új szelek kezdtek fújni a peresztrojkával. Imre atya folytatta tevékenységét, sőt lelkipásztori munkát is vállalhatott otthon, több alkalommal kísért lelkigyakorlatot Leányfalun.
András Imre atya bécsi tartózkodásának fél évszázada alatt mindig szívügyének tekintette földijei sorsát, támogatta kezdeményezéseiket s nemritkán azok élére állt. Az Ausztriában élő magyarok számára a jóságos, bölcs, jó tanácsaival minden helyzetben eligazítani képes, igazi atya volt. A nehéz időkben, amikor az Ausztriába menekült erdélyi és a Kárpát-medence más vidékeiről érkezett magyarok számára – menekültstátusuk miatt – szülőföldjük s benne Csíksomlyó megközelíthetetlen volt, életre hívta a „Bécsi Csíksomlyói búcsút”. 1983-tól kezdődően huszonkilenc alkalommal szervezte meg Szentháromság vasárnapján a magyarok találkozását, hogy azok erőt merítsenek az együttlétből, az Istenhez való közelkerülésből, a Csíksomlyói Szűzanya segítő erejéből.

Szabó Ferenc SJ feljegyzéseiből

Rendtársa, Szabó Ferenc SJ (1931–2022) a 2013. december 14-én Bécsben rendezett András Imre-emléknapon előadásában sok más mellett az alábbiakat is felelevenítette (idézet a Jakab Antal Keresztény Kör 2013-as évkönyvéből, 114–118. old.):
„1969. augusztus 7–31. között jártuk körbe Imre kocsiján Erdélyt, sőt még a Fekete-tengerig (Mamaiáig) is eljutottunk pár napra. Jugoszlávián keresztül érkeztünk meg Romániába (akkor még csak menekültútlevelem volt, de a románok beengedtek). Legemlékezetesebb találkozásunk Ditróban Márton Áron püspökkel volt, aki éppen ott bérmált. Ez óriási esemény volt, hiszen több mint húszéves kimaradást kellett behozni. A végre szabadon működő 73 éves püspök járta a gyergyói és a csíki helységeket, ahol a bérmálkozók száma községenként átlagosan meghaladta az ezret. Köztük szép számmal voltak felnőttek. Márton Áron meghívott bennünket vacsorára, este mellette ültünk. Imre, a csíki székely igen nagy tisztelettel hallgatta a fehér vértanú püspököt. Bemutatott engem mint rendtársát és a Vatikáni Rádió munkatársát. Sok könyvet és folyóiratot vittünk neki: Imre Volkswagenjének hátsó ülése tele volt irodalommal (pokróccal letakarva). A határnál várakozva összebarátkoztunk egy magyarul is tudó román határőrrel, aki beengedte a rakományt; Imre egy pakli cigarettával hálálta meg.
Herkulesfürdőn meglátogattuk Godó Mihály rendtestvérünket, aki ott a fürdőhelyen szép apostoli munkát végzett. A harangtorony tövében volt a lakása; naponta háromszor harangoztatott villanyóraszerkezete. Az esti misén három nyelven: románul, magyarul és németül prédikált. Jöttek hozzá bukaresti »nagy halak« is lelki problémáikkal. Godó atyával elmentünk a Vaskapu-szorosig, fenséges látvány volt.
Augusztus 12–24. között Csíkszeredában laktunk Imre szüleinél, innen kirándultunk a környékbeli falvakba. (Természetesen imádkoztunk a szomszédos Csíksomlyó kegytemplomában.) Imrével szülőházában egy szobában aludtunk. Gyárfás bácsi reggel a Jugóból hozott pálinkával ébresztett bennünket. Mosakodás kinn az udvaron kútvízzel. Gyárfás bácsi fiává fogadott. Megismertem az András-rokonságot. Egy alkalommal részt vettünk Imre egyik unokahúgának eljegyzésén, amely igazi „lagzi” volt. Éjjel 3-kor leléptünk, pedig még utána jöttek fogások. A maradék ételekkel másnap két kocsival kirándultunk a Hargitára, ahol nagy nótázást csaptunk.
Jártunk a Gyilkos-tónál, a Szent Anna-tónál, Szovátán, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott. Egy éjjelre Kányádi Sándor költő adott szállást. Ellátogattunk a Napsugár szerkesztőségébe, ahol Fodor Sándor író dedikálta egyik elbeszéléskötetét.”

Életműve máig hat

A rendszerváltozás P. András Imre életébe új lehetőségeket és kihívásokat hozott. Az UKI kétlábra állításának céljából 1992-ben létrehozta Budapesten a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézetet, amely tudatosan támogatta a magyarországi egyházszociológiai munka meggyökerezését, évtizeden át szolgálva az oktatói és kutatói munkát. Imre atya át tudta adni a stafétát, a Faludi Akadémia FIVÉSZ műhelyében működött tovább a fiatal kutatók szakmai munkája és a közös európai értékrendkutatás. A politikai változás után azonnal ugyancsak megalapította Csíksomlyón a Venczel József Vallásszociológiai Intézetet, amelynek igazgatója volt haláláig. Sokat fáradozott a KALOT-mozgalom újjáélesztésén.
Életműve és a külföldön élő magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a magyar állam 1994. április 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki.
Székely, jezsuita, szociológus – ezzel a három szóval jellemezte András Imrét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek abban a rövid Előszóban, amelyet az Imre 70. születésnapjára kiadott tisztelgő kötet, a Studia Religiosa elé írt.
Székely, jezsuita, szociológus – ízig-vérig hitelesen képviselte életének mindhárom aspektusát, fogalmazott egy helyütt rendtársa és tartományfőnöke, Forrai Tamás SJ. S hozzátette: „Egy teljes életmű, amelynek máig tartó hatásai, gyümölcsei vannak.”
Semjén Zsolt akkori helyettes államtitkár, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházügyi felelőse köszöntőlevelében, amelyet a 70 éves András Imrének írt és amelyet 1998. november 20-án Szegeden a Studia Religiosa kötet átnyújtásakor felolvastak, többek között ez állt: „András Imre jezsuita szociológusban azt a kutatót ünnepelhetjük, aki egyháza és népe iránti rendíthetetlen elkötelezettséggel – minden körülmény között – itthon és külföldön a számbavétel és a számotvetés munkájához nagyban hozzájárult. Akkor is, amikor az egyházi és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban információ szűkében voltunk, és most is, amkor az információk bősége zavarba ejtő.”
P. András Imre SJ 19 Erdélyben, 9 Magyarországon és 55 Ausztriában töltött év után, hosszú betegséget követően 2011. december 24-én költözött az Örök Hazába. 2011. január 14-e óta Csíktaplocán a templomkertben papnagybátyja, Lajos Balázs mellett pihen.
Földije és szintén ausztriai magyarrá vált paptársa, Vencser László szavait idézve: „Ahogyan életében hirdette és tanúsította az Istenhez való ragaszkodást, úgy életpéldája által András Imre ma is erősíti bennünk a hitet, a reményt, a megmaradásban való bizakodást, és üzeni a Csíksomlyói Szűzanya lábától, amit papi jelmondatául is választott: »Hűséges az Isten« (1Kor 10,13)”.
Varga Gabriella

Az előző rész: Megpróbáltatások sorozata ITT

Magyarország százhárom évvel ezelőtt szenvedte el a trianoni döntés következményeit. Több szervezet összefogásával az év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti fejezeteiből merítő és a szélesebb közönség előtt kevésbé ismert részletekre rámutató, 103 írásból álló gyűjtemény. Ebből ötvenet az Új Misszió ad közre nyomtatott és online felületein, a teljes gyűjtemény pedig az Életünk újság, az európai magyar katolikusok lapja internetes kiadásában, a www.eletunk.net oldalon lesz elérhető. A projekt vezetője és a cikksorozat szerkesztője: Varga Gabriella.

Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot  Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981