ÍRÁS

Lucanus – regényrészlet 18.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

PRISCUS, A MEGBÉKÉLT SZÁZADOS

Hillel ben Hamram újra fiatalon és életerősen kelt fel betegágyából. Hallani sem akart arról, hogy a két orvostól végleg elváljon.
– Halott voltam, és te visszahoztál az életbe – jelentette ki harsányan Hillel, és magához ölelte Lucanust. Megállapodtak: Lucanus és Arieh folytatják munkájukat a kereskedelmi hajón, és Hillel követi őket a saját luxusvitorlásán, amíg Lucanus szerződése le nem jár. Akkor a két orvos átszáll a gazdag ifjú hajójára, és együtt fognak Izraelbe utazni.
Amikor a különböző kikötőkben hajójuk kellő hosszan időzött, esténként a közös vacsora után együtt maradtak lámpafénynél, és Hillel elbeszélését hallgatták, mindent, amit csak tudott és hallott a Názáreti Jézusról.
Lucanus egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a történeteket. Majd késő éjjel, amikor egyedül volt, leírta a hallottakat. A tanult emberek kristálytiszta alaposságával és kifejezőerejével írt, és egyben a görög tudósokra jellemző tárgyilagos, de szenvedélyes ékesszólással. Úgy érezte, mintha ő is szemtanúja lett volna az eseményeknek. Így kezdte el nagy evangéliumát, amelyet az egész világnak és az egész emberiségnek szánt. Mert ő azt is tudta, ami Hillel elől rejtve maradt, hogy Isten nemcsak a zsidókért, hanem az egész emberiségért öltött emberi testet.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 17.

Munkácsy Mihály: Golgota

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

MŰKÖDIK A KEGYELEM 

– Utolsó látogatásod után, jó Lucanus – nyöszörgött az idős ember –, hosszú hetekig nyugalmam volt, és már arra gondoltam, hogy meggyógyultam. De nem jössz elég gyakran – folytatta a vén uzsorás ingerülten. – Vettem magamhoz egy új háziorvost; de az sem jobb, mint a többiek. Kénytelen voltam többször megkorbácsoltatni. Amikor megvizsgált, csak annyit mondott –, merészelt mondani az a kutya! –, hogy nem a testemmel van baj, hanem a lelkemmel!
Szánalom ébredt fel Lucanusban. – Szeretnék beszélni az új háziorvosoddal. Mi is a neve?
–  Számosz, mert állítólag azon a szigeten született – sziszegte az uzsorás.
… – Az a nézetem, Számosz –, kezdte Lucanus, hogy az uraddal kapcsolatos diagnózisod nagyon pontos. – Volna kedved mellettem dolgozni? Akarod, hogy megvásároljalak és ha sikerül, felszabadítalak? Csak annyit kérek, hogy a kísérőm légy, mert magányos vagyok, és nincsenek barátaim…

Olvassa tovább! →

Időtlen Tanyaidő

HÁRMAS HARMÓNIÁBAN
A TEREMTŐVEL

KÉP 1. – Az ablak alatti kerek asztalon gyertya ég, mellette a láthatóan sokat forgatott nagy Biblián kis imafüzet… Az ablakon túl a bokrokon vastag, tiszta hótakaró, melyet a kép jobb oldalán pirosas fényjáték tesz még hangulatosabbá: tükröződő kályhaláng. 

Már a bekötőúton ,,lelassul” az idő. Most még lassítanak a kátyuk is, az autót vissza kell fogni, nehogy ,,rosszul lépjen”… A pár száz méteres földút napról napra más arcot mutat, a fákon-bokrokon mindig másféle madarak köszöntenek. Tavaly nyáron a szomszéd gazda jóvoltából napraforgó mezőt csodált az utat használó. S a megérkezés misztikuma: ködből előtűnve, hóban fehérülve, napsütésben csillogva léphetünk be az időtlen Tanyaidőbe. – Itt a tanyán megváltozik az idő fogalma: mindenre – és mindenkire – van idő. Amint megérkezem, érzem, hogy megszűnik az a fajta rohanás, ami ,,kint” van. Megszűnik a kinti idő. Számomra ez egy másik világ, s azt szeretném, hogy idővel másoknak is az legyen! – mondja Zsekov Éva Mónika hegedűművész tanyatulajdonos, akinek már az alaptermészetében is megvan ez a példaértékű békés ,,időtlenség”. Ha egyszerre három helyen kell lennie, valahogy képes úgy alakítani, hogy mindenütt ott is van… És ,,kint” is nagyon tud figyelni mindenkire…

– Úgy érzem barátságunk okán, hogy ha csak csendben sétálgatnánk a tanya ,,ösvényein”, az is ,,mélyinterjú” lenne… Az egész helyet gyönyörű, harmonikus hármas egység jellemzi, ami természetesen belőled fakad, a te mindenben Istent kereső – és találó – személyiséged: a zene, a természet, az imádság…
– Tényleg bennem van mindhárom… Negyven éves koromig tulajdonképpen a zene töltötte ki az életemet… Gyerekkoromban bérházban nem lehetett állatom, de nyaranta nagymamámnál, aki a tanyán élt, mindig sokféle jószágot etettem, simogattam… Az ima pedig kettős vonal: anyukám által római katolikusnak lettem nevelve, pár hónapos koromtól vitt templomba. Sokat imádkoztunk együtt otthon: ha baj volt bárkivel a családban, vagy jött egy megoldhatatlannak látszó probléma, kettesben leültünk rózsafüzért imádkozni. Nekem azóta is mentőöv az ima…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 16.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

LEVELEK

Miután Lucanus elköszönés nélkül magára hagyta a római centuriot a fedélzeten, leindult a kabinjához, hogy ott fogyassza el szerény vacsoráját. Letört egy darab kenyeret, közömbösen rámeredt, majd letette. Rossz közérzete támadt, de nem tudta az okát. A feje fájt, izzadságcseppek, mint jeges víz gördültek végig a bőrén; ízületei fájtak. Elvégzett néhány rövid vizsgálatot magán, de mind negatív eredményt adott. Mégis határozottan betegnek érezte magát. Elgondolkodott: – Nem kételkedem a százados jószándékában és elbeszélésében, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan elmondta. De nekem, mint orvosnak megvan a saját magyarázatom ezekről a dolgokról. Valami oknál foga ez a kafarnaumi százados mégis teljesen felkavart.

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 15.

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE

NEM VAGYOK MÉLTÓ

Midőn Lucanus egy kisebb, gyorsjárású római vitorláson utasként a húga esküvőjére igyekezett Rómába, még napnyugta előtt egy római százados és családja csatlakozott a hajó utasaihoz valamelyik kevésbé ismert afrikai kikötőben. Miután a százados a családját a belső utastérben elhelyezte, visszajött a fedélzetre, levette sisakját, és izzadt homlokát törölgette. Amikor a görögöt megpillantotta, arca barátságos kifejezést vett fel. Nyilvánvaló volt, hogy társaságra vágyik. Lucanus ekkor felállt, és udvariasan meghívta magához egy pohár borra. Bemutatkoztak, és egymáshoz húzták a fedélzeti nyugszékeiket.

Olvassa tovább! →

Op. ∞ Dei – Kották a ködből

KÉPMEDITÁCIÓ…
Zene-csönd és csönd-zene hegedűre, faágra

      Az opusszám (rövidítve op.) egy zenemű sorszáma a zeneszerző életművében. Például Hubay Jenő egyik hegedűciklusát, melyben az Ima c. darab is szerepel, Op. 121.-el jelölik. Jó is egy hegedűművész barát, aki ilyenekkel megismertet… Gyönyörű dallam, az Isten ihlette, adta/küldte, Ő száll rajta/vele, s Övé a hálánk, mert rátalált arra, aki elfogadta/lejegyezte…
De az ember zene-csöndjével egyenrangú a természet csönd-zenéje… Mennyi ,,partitúra” van ,,odakint”, mennyi harmónia simítja át meg át a tájakat…

Olvassa tovább! →

Lucanus – regényrészlet 14.

Akropolisz

LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
A HONTALANSÁG ÉS LELKI VÁLSÁG ÖRVÉNYEIBEN

Lucanus ugyan Antochiában született, de Szíria nem volt a hazája. Kezdetben úgy vélte, hogy ősei földjén, Görögországban fogja megtalálni állandó otthonát. Azonban hamarosan arra a keserű felismerésre jutott, hogy ott is csak egy idegen, és valójában sehol sem érzi otthonosan magát. Hajóorvosként később bejárta a Nagy Tenger minden kikötőjét és városát, és többfelé kisebb házai voltak, azokban élt, amikor nem volt tengeren. Otthonra azonban, ahol barátai lehettek volna, vagy nyugalmat élvezhetett volna, sehol sem lelt. A nehéz sorsúak, a nélkülözők, az elhagyatottak és a rabszolgák, a kis bazárok és apró üzletek nyomorúságos kereskedői és kézművesei mind áldották a nevét és csókolgatták kezét-lábát. Mégis idegen maradt, örökös kívülálló egy idegen országban. Jóllehet több nyelvet bírt, továbbra is csak a helyi nyelven beszélő külföldi volt.

Olvassa tovább! →

Atya a megfontoltságban, gondoskodásban

Isten nyugosztalja SZARVAS PÉTER atyát, az Új Misszió folyóirat egyházi lektorát, aki 2024. december 18.-án tért meg a Teremtőhöz. A lap szerkesztőjeként köszönöm papságát, emberségét, barátságosságát, észrevételeit, hogy nem csak egyházi pontatlanságokra hívta fel figyelmünket, de nagy alázattal az utolsó elválasztási hibát is jelölte… S köszönöm Péter atya, hogy a javítgatások után nagy sztorizgatások is belefértek a nekünk szánt idődbe, s még Dorka lánykánk színészi pályafutását is figyelemmel kísérted.
Nyugodj békében, s kérlek, foglald el helyed Égi szerkesztőbizottságunkban. (D. K.)

,,Ha egyetlen szóban szeretnénk sűríteni mindazt, amit Péter atyában megtapasztaltunk, talán a legsokatmondóbb összefoglalás az, hogy Atya –, PÉTER ATYA. Már kispap korában is ezzel a megszólítással fordultak hozzá kispaptársai, érzékelve megfontoltságát, higgadtságát, odafigyelését, gondoskodását. S ez az Atyaság végig kísérte egész papi életét, így lehetett a kegyelem termékenységének az eszköze…”  – mondta Tóth István főesperes Szarvas Péter atya temetésén, az edelényi templomban.

Olvassa tovább! →

Fényszennyezés fényfüzérekkel?

Az adventhez napjainkra hozzátartozik az ünnepi díszkivilágítás. Kétségtelenül hangulatformáló elem, jó esetben még ez is figyelemfelkeltés: különleges Vendég érkezik közénk! Ám a városok ,,fénybe borítása” – lássuk be – elsősorban mégsem azért történik, hogy Odafentről is látható legyen várakozásunk –, inkább csak a magunk szórakoztatására. Végül is így is, úgy is az ünnephez kapcsolódik a látvány, s ha sikerül elegánsan kialakítani, nem ízlés- (és szem-)rombolóan szétvillódzni az éjszakákat, akkor szép lehet ez… Hiszen vannak azért sokan, akiknek egy a napi rutint ,,kifújó” esti sétán a sok pici izzóból egyesülő fénycsillag úgy ,,vonzza” a lelkét, ahogy a Nagy Fenti kétezer éve a háromkirályokat hívta. Akik persze pontosan tudták, miért/Kiért kell követniük az égi fényt…
Add kérlek, Istenem, hogy földi, városi fényeink is téged világítsanak gyenge reflektorokként –, s burkolózzunk a Te mindent elnyomó Fényedbe, melyet furcsa földi paradoxonként teljességében mégsem enged észlelni a sötétség.
Hála érte, hogy itt-ott azért áthatol…   D. K.

NOÉ BÁRKÁJA – A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS AZ ADVENTI DÍSZKIVILÁGÍTÁS

Az ünnepi kivilágítás tervezésénél ne feledkezzünk meg arról, hogy az eget nem nekünk kell kivilágítanunk, megtette azt a Jóisten a csillagokkal, égitestekkel 🙂 Egyre növekszik a fényszennyezés, s rengeteg környezetkárosító hatása van.

Olvassa tovább! →

A fölséges Isten dicsérete

KRISZTUS KIRÁLY ünnepe alkalmából a fölséges Istent dicsérte vers, zene, előadás a miskolci mindszenti templomban. 

FELVÉTELÜNKÖN: A fölséges Isten dicsérete kezdetű, Szent Ferencnek tulajdonított imát mondják a miskolci Versbarátok Köre tagjai (Asztalos Julianna, Kovács Éva, Hortai Rita és Mikita Gábor).

Nagy Katalin, az esemény szervezője, a Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata elnöke e szavakkal köszöntötte a megjelenteket:
Krisztus Király vasárnapja van. XI. Pius pápa 1925-ben, quas primas kezdetű apostoli körlevelével  rendelte el  a latin szertartású  egyházhoz tartozók részére,  ezt az új ünnepet. A pápa rendelete liturgikus ünneppé emelte az emlékezést.
Az ünnep megtartása által ,,a híveknek évenként az emlékezetébe idéztessék, mikép  Krisztus nemcsak az egyes keresztény híveknek, hanem az egész emberi társadalomnak is királya. Kinek törvényeit, nemcsak az egyéni életben, hanem a társas élet minden vonatkozásában is meg kell tartani… Az ünnepet, a ruthén, a román, és a görögkatholikus egyházmegyék is bevezették… Csonkamagyarországon a miskolci apostoli adminisztratura területén van kötelezően bevezetve.” – Ezeket a mondatokat egy az 1938-ban kiadott görögkatolikus ,,menológiából” idéztem.

Olvassa tovább! →