LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
MŰKÖDIK A KEGYELEM
Utolsó látogatásod után, jó Lucanus – nyöszörgött az idős ember –, hosszú hetekig nyugalmam volt, és már arra gondoltam, hogy meggyógyultam. De nem jössz elég gyakran – folytatta a vén uzsorás ingerülten. – Vettem magamhoz egy új háziorvost; de az sem jobb, mint a többiek. Kénytelen voltam többször megkorbácsoltatni. Amikor megvizsgált, csak annyit mondott –, merészelt mondani az a kutya! –, hogy nem a testemmel van baj, hanem a lelkemmel!
Szánalom ébredt fel Lucanusban. – Szeretnék beszélni az új háziorvosoddal. Mi is a neve? – Számosz, mert állítólag azon a szigeten született – sziszegte az uzsorás.
… – Az a nézetem, Számosz –, kezdte Lucanus, hogy az uraddal kapcsolatos diagnózisod nagyon pontos. – Volna kedved mellettem dolgozni? Akarod, hogy megvásároljalak és ha sikerül, felszabadítalak? Csak annyit kérek, hogy a kísérőm légy, mert magányos vagyok, és nincsenek barátaim.
…Az uzsorás először egy megfizethetetlenül magas váltságdíjat követelt, amit egy fejedelemért kérhetnének, de Lucanus megzsarolta azzal, hogy felhagy a további kezelésekkel, ha nem egyeznek meg egy reális vételárban. – Add a pénzt – horkant fel gyűlölettel az öreg –, és gyötörjön Hekaté az álmodban minden éjjel!
Lucanus mosolygott. – Vond vissza szépen ezt az átkot, különben holnap nem tudok visszajönni hozzád, hogy kezeljelek. – Ezzel egy pénzeszacskót dobott az ágyra.
…Lucanus megrendült, amikor Számosz félrehúzta dús fekete haját a homlokából, és láthatóvá tett egy visszataszítóan ragyás sebhelyet. Azt a bőrébe sütött billogot, amit a szökött rabszolgák megbélyegzésére szoktak alkalmazni.
– Ezt az emléket a homlokodról el kell távolítani – közölte Lucanus, amikor a házához érkeztek.
A kényes és fájdalmas műtét végén Lucanus gyakorlott kézzel varrni kezdett. A seb, amelyből néhány csepp vér szivárgott ki, lassan összezáródott. – Kész, vége. Nyisd ki a szemedet! – szólt Lucanus, majd lerogyott egy székre, és kézfejével letörölte az izzadságot a homlokáról. Számosz mosolygott. Kicsivel később Lucanus bekötötte a sebet, amely már nem vérzett.
– De most már igazán innod kell egy pohár bort velem, mert halálfáradt vagyok – javasolta Lucanus, és már töltött is. Számosz a bal kezét nyújtotta, és Lucanus abba a kézbe készült adni a poharat, de a mozdulata hirtelen megállt. Úgy érezte, kihagy a szívverése, és a füle is zúgni kezdett. Arca sápadtabb és merevebb lett, mint a műtött emberé. Felállt, beszélni próbált, de csak valami krákogó hangot tudott kiadni. Végül határozottan a fiatalemberre nézett, és nyugodt hangon mondta:
– Te nem Számosz vagy! Nem az a te neved. A neved Arieh ben Eleazár, és zsidó vagy, és már húsz éve kereslek téged! – Az ifjú bal kezén Lucanus tisztán felismerte azt az egyedi testi ismertető jegyet, amit a fiú apja húsz évvel korábban a halálos ágyán Alexandriában Lucanusnak elmondott. Lucanus ekkor az ifjú szemébe nézett, és Judit szemét látta viszont.
– Jó az Isten – dadogta. – A legelső, amit mondhatok neked: mindenekfelett jó az Isten!
Lucanus azonnal levelet írt Judit jeruzsálemi ügyvédjeinek. – Ha megjön a válasz, Arieh, az első hajóval utaznod kell. Elkísérnélek, de most egy kéthónapos szerződés köt egy újabb hajóhoz, és nem szeghetem meg az adott szavamat.
– Ne kívánd, hogy elhagyjalak! Még nincs kellő orvosi tapasztalatom. Engedd, hogy arra a két hónapra a segéded legyek.
Lucanus mosolygott; tudta, hogy védence csak azért említi ezt a kifogást, hogy ne kelljen elválnia tőle. Így hát beleegyezett, esténként elkezdte bevezetni Arieh-t az ősei hitvilágába.
– A hír, hogy zsidó vagyok rendkívül furcsán érint – mondta egy alkalommal a fejét rázva. – Tudod, a gazdáim utálták a zsidókat, és kapzsiknak és agyafúrtaknak nevezték őket – közben ők maguk voltak a legfukarabb és legkapzsibb emberek. – Az apja és a nővérei iránt is buzgón érdeklődött a fiú. Lucanus nem tudott belefáradni a Judittal kapcsolatos elbeszéléseibe. Egy képet is készített Arienak Juditról, aki akkora már örökre megtért őseihez; végzetes tüdőgyulladás ragadta el.
Napról napra erősödött Lucanusban valamiféle titokzatos felüdülés érzése. Soha nem fogytak ki a beszédtémákból. Már felszabadultan és szeretettel tudott Lucanus Istenről beszélni. Lelke megszabadult korábbi béklyóitól.
Egyik éjjel hatalmas vihar kerekedett, és vitorlásuk bemenekült a legközelebbi kikötőbe. Ott már sok hajó zsúfolódott össze. Másnap a hajósok már pirkadatkor a járműveik sérüléseinek felmérésével foglalatoskodtak. A szomszédos gálya kapitánya átszólt Lucanushoz, aki Ariehvel a fedélzeti korlátnak támaszkova szemlélődött.
– Nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk. Tiszteletreméltó gazdám, ennek a pompás hajónak a tulajdonosa ágyban fekvő beteg. Orvosunk az éjszakai viharban elhunyt; a falhoz vágódott, és összetörte a koponyáját.
– Milyen bajban szenved az urad? – Ha mi azt tudnánk – vonta meg vállát a kapitány. – Már több mint két hónapja halálos betegen fekszik. Jeruzsálemben van a háza. Kéthónappal ezelőtt a gazdám, Hillel ben Hamram – családja a leggazdagabb egész Júdeában –, heves sírógörccsel ágynak esett, és senkit sem akart látni; a feleségét és gyermekeit se, még az anyját és apját sem. Az háziorvosa zavarba jött. Akkor a gazdám azzal hozakodott elő, hogy egy tengeri utat kíván tenni, hogy felejteni tudjon. De, hogy mit akar felejteni, azt senki sem tudja.
Nem mozdul ki az ágyból, egyre csak a kezét tördeli, és nem akar beszélni. Azt gondolná az ember, hogy már a végét járja.
– Nyilvánvalóan valamilyen lelki betegségben szenved – súgta Arieh-nek Lucanus. – A kapitányra nézett, és habozva mondta:
– Orvos vagyok. Szeretném megnézni az uradat. – Mindketten átmentek. Lucanus bemutatkozott, majd Arieh-re mutatott, és tréfálkozva folytatta. – Hallottál Eleazar ben Solomon fiáról, aki most orvosi ismereteinek tökéletesítése céljából világkörüli útra vállalkozott?
Arieh elpirult; Lucanus élvezte a mókát. A kapitány szeme kidülledt. – Eleazar ben Solomon fia? De hiszen azt még gyerekkorában elrabolták, és nyoma veszett!
– Elveszett, de megkerült – magyarázta Lucanus. – Nos, talán induljunk a gazdád szobájába!
Amikor beléptek, a beteg meg sem mozdult. Egy alig harmincéves férfi feküdt az ágyon. Úgy tűnt, mintha nem is lélegezne.
– Hillel ben Hamram – szólt Lucanus, és fölébe hajolt. – Lucanus vagyok, orvos, és azért jöttem, hogy segítsek rajtad. A beteg erre sem mozdult. Úgy tűnt, mintha már olyan régiókba távolodott volna, ahová az emberi hang nem ér el. Lucanus megtapintotta a jéghideg kezet, meghallgatta a mellkast. A szív lassan és gyengén vert. A beteg csukott szemhéja alól könny szivárgott.
– A Messiás hívott, de én elfordultam tőle – nyögte a beteg szeme felnyitása nélkül. – De már túl késő. A rómaiak megölték, keresztre szögezték, mint egy bűnözőt.
Lucanus megrémült. – Mikor történt ez? – kérdezte. Hillel hallgatott egy darabig. – Húsvétkor, amikor elsötétedett a föld – lehelte, alig hallhatóan.
Lucanusnak hirtelen le kellett ülnie. A szíve kalapált, és feje hevesen zúgni kezdett. Egy erősítőt tartalmazó fiolát vett elő. A beteg szájához tartotta. – Idd meg ezt! – Azután majd mesélned kell nekünk.
– Jézust keresitek? – motyogta a beteg. – De hisz Ő már halott. Láttam a három keresztet a Koponyák hegyén. Túl későn érkeztem. Végérvényesen későn, hogy megmondhassam Neki, kész vagyok követni Öt.
– És azután? – ösztökélte Lucanus.
– Nem tudom. Még aznap este Cezáreába menekültem arról az elátkozott helyről. Céltalanul ott maradtam néhány napig; azután a tengeren folytattam vesszőfutásomat, mert többé már semmi sem érdekelt.
Lucanus megpróbált Hillel lelkére hatni. – Az ősi jövendölések azt állítják, hogy a Messiás fel fog támadni – mondta; de a beteg csak a fejét rázta. – Az meg hogyan lenne lehetséges? – motyogta. – Igen, hallottam követőitől, hogy feltámadt. De végső soron Ő is csak ember volt. – Rimánkodva nézett az orvosra.
– Meghalt! A lelki nyugalmam érdekében könyörgök, erősíts meg abban, hogy Ő mégis csak ember volt, és valójában nem csaltam meg, és nem bántottam meg!
– Isten egyetlen bűnbánó lelket sem taszít el – magyarázta a görög. – Nemde az amberek folyamatosan elárulják Istent? Én magam is, hát nem elárultam az Üdvözítőt? Pedig láttam a születése csillagát, és gyerekkoromban sokat hallottam felőle. Szállj magadba, bánd meg tettedet! Isten egyedül a megbánást kéri tőled.
Lucanus egy nedves törlőkendővel letörölte a beteg arcát, és ismét megitatta az erősítőszerből. – De most kérlek, mesélj nekünk a Jézussal történt esetedről.
…megálltam előtte és így szóltam: „Jó Mester mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? – Rám mosolygott, és zengő hangon mondta: „Ismered a Parancsokat…” – Erre én azt feleltem: „Ezeket a parancsokat mind megtartottam ifjúkorom óta.”
Olyan sokáig hallgatott, hogy már arra gondoltam, hogy elbocsátott magától. Végül elgondolkodva szólt: „Egy dolog hiányzik még neked. Add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között, és akkor nagy kincsed lesz a Mennyben.”
Hillel ekkor rimánkodva nézett Lucanusra. – Orvos! Fel tudod fogni ezt a hallatlan dolgot? Miért kellett azt kívánnia, hogy koldussá tegyem magamat?
Lucanus az ablakon át a távolba nézett, és halkan szólt: – Minden embertől elvárja, hogy azt áldozza fel neki, ami annak a legkedvesebb a földön; és ez a te esetedben nyilvánvalóan a gazdagság. De ki vagyok én, hogy szemrehányást tegyek neked, Hillel ben Hamram? Ki ismeri Isten titokzatos útjait? – Arieh-re mutatott. – A kezem közé vezette ezt a fiatalembert, miután több, mint húsz évig kutattam utána. És most már tudom: azzal, hogy eljuttatta hozzám, kiszabadított engem saját gyűlöletem fogságából, és az Ő útjára vezetett.
Lucanus kinyújtotta kezét a beteg fölé. – Tökéletesen megértem, hogy nem tudod elfelejteni Jézust. Nyugodj meg és vigasztalódj! Sokat szenvedtél; az Úr megbocsájtott neked, és csak annyit kér, hogy kövesd Őt, és soha el ne hagyd. Gyere velünk Izraelbe! Ott újra megtaláljuk, mert egész biztosan nem halott; sőt él.
– Az előző rész ITT
– Taylor Coldwell könyvéről ITT olvashatnak
Honlapunkon időről időre részleteket adunk közre a műből, melyek alapján az érdeklődő átfogó képet nyerhet a regényről, amelyet természetesen teljes egészében is szeretettel ajánlunk elolvasásra. A Szent Lukács evangélista küzdelmes életéről és Evangéliuma keletkezéstörténetéről szóló regény kapható a Libri és a Líra könyvesboltok országos hálózatában és webáruházaiban.
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot
