„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)
Egy férfi azt álmodta, hogy elérkezett élete végéhez. Visszatekintve úgy látta életét, mint egy tengerparti sétát Jézussal. Az út java részén két pár lábnyom futott párhuzamosan a homokban – az egyik az övé, a másik Jézusé. Ám azt vette észre, hogy élete legnehezebb, legszomorúbb szakaszain csupán egy pár lábnyom látható. Ez nem hagyta nyugodni a férfit, és megkérdezte felőle az Urat:
– Uram, Te azt ígérted, hogy soha nem maradsz el tőlem, nem hagysz el engem. Azt mondtad, ha egyszer úgy döntök, hogy követlek Téged, velem jössz végig az úton. De most, ahogy visszatekintek életemre, a legnehezebb időszakokban csak egy pár lábnyomot látok. Miért hagytál magamra akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?! Jézus így válaszolt:
– Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek téged, és sosem hagynálak el. Nézd csak meg még egyszer azokat a lábnyomokat: A nehézségeid és szenvedéseid idején én tapostam a homokot: olyankor a karjaimban vittelek.”
(Illusztráció: A koronavírushoz kapcsolódó megható, gyönyörű képet a világhálón találtuk, köszönet alkotójának, hogy közös fájdalmunkat ilyen kifejezően ábrázolta.)
– Ima járványok idejére ITT
– Mennyei levegő – Lizői Szent Terézke halála ITT
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.
Mester, az a helyzet,
