Mi hogy hallgatjuk az Isten igéjét, és az vajon lelkünkben milyen földbe hull? Hoz egyáltalán termést?…

Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai:

Néhány éve nagy port kavart a Dan Brown-regényből készült film, a Da Vinci-kód. Többek között arról szólt, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem feleségül vette Mária Magdolnát, akivel a mai Franciaországban telepedett le, családot alapított, a Szent Grál pedig nem más, mint Mária Magdolna és az ő utódai. Hittanórákon vagy épp’ felnőtt katekéziseken nem győztem mondogatni, hogy a filmben is szereplő Michelangelo-freskón a Jézus melletti alak nem Mária Magdolna – mint ahogy azt a film állítja – hanem János apostol. Sok írás is megjelent az igaznak beállított regény tévedéseiről, melyeket elhitt a fél világ…

Az apokrif és gnosztikus irodalomban olvashatunk arról, hogy Mária Magdolna mintegy belső bizalmasa volt Jézusnak. Többször állították be úgy, hogy Jézussal egy pár voltak, mert Mária Magdolna szerelmes volt Jézusba. Az is ismeretes, hogy Magdolna nem épp az életszentségéről volt híres –, pedig még ez sem biztos…
A Szentírásból azt tudjuk Mária Magdolnáról, hogy a Jézust és tanítványait segítő, róluk gondoskodó nők csoportjához tartozott. Sokan – mivel azonosítják a Jézus lábát könnyeivel áztató és hajával törlő nővel – a bűnbánó Magdolna névvel is illetik. Életében ott volt az igazi bűnbánat, amit sokaknál nem lehet úgy látni, ahogy kellene. Minden bizonnyal követi a Mestert, és hallgatja, elmélkedik, tanul.
Mi hogy hallgatjuk az Isten igéjét, és az vajon lelkünkben milyen földbe hull? Hoz egyáltalán termést?…
Ragaszkodik Jézushoz, s még a keresztrefeszítés drámája, a római katonák durvasága és a Jézust kigúnyoló tömeg sem tudja eltántorítani attól, hogy a keresztnél együtt érezzen nemcsak Jézus, de szent anyja és a szeretett tanítvány fájdalmával. Minket mi tántorít el Krisztus szeretetétől? Ezt kérdezi Szent Pál is: „Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy Kard?” (Róm 8, 35) Kitartásáért, hűségéért megkapja a kegyelmet: elsőként találkozik a feltámadt Krisztussal, ő viheti az örömhírt a gyászoló apostoloknak. Mondhatni, ő lett az apostolok „apostola”. Mi is küldve vagyunk erre a nagyszerű feladatra, hogy apostolokká váljunk. Szavainkkal és tette- inkkel bátorítsuk az elcsüggedt embereket, s a hit lángját szítsuk fel reményt adva, mint ahogy Mária Magdolna szavára Péter és János azonnal a sírhoz futottak. A ma emberének nagy szüksége van reményre, egy reménytelen világban. Mária Magdolna példájára, a Szentlélek ajándékaival megerő- södve lehetőségünk van, hogy a mi hitünk és lelki örömünk másokat is arra késztessen, hogy Jézushoz fussanak és táplálkozzanak belőle, hiszen ahogy a Mester tanította: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!”

Az előző rész: Jelzőkből font imafüzér ITT