KÉZEN FOGVA ISTEN ORSZÁGA FELÉ
Tartalmas családi programokat, kötetlenebb táborokat javasol a gyerekek nyári feltöltődéséhez Makkai László pasztorálpszichológus atya, hangsúlyozva, hogy a Jóisten ,,nem megy szabadságra”, mindenütt vár ,,házába” szentmisére vagy akár csak egy kis elcsendesedésre…
– Jellemzően nyárra tartogatjuk szabadságunk nagyobb részét, hiszen a gyerekeknek akkor van hosszabb szünet, s így ilyenkor tudnak a családok együtt elmenni valahová pihenni, feltöltődni…
– Így van… Fontos, hogy a gyerekek a szünetet nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között tölthessék, gazdag programot ,,kapjanak”. S itt elsősorban nem arra gondolok, hogy elküldjük őket különféle táborokba…
– Pedig a szülők – elfoglaltságuk miatt – többnyire ezt teszik. Már a nyár elején kétségbeesve keresik a táborokat, ahová mehetne gyermekük.
– Azt javaslom, ha a szülő megteheti, akkor az első ,,tábor” mindenképpen családi legyen. Mert egy kötetlenebb kirándulás, strandolás vagy egy esti szalonnasütés alkalmával meg tud nyílni a gyermek, el tudja mondani, ami benne van. Amikor otthon megkérdezzük tőle, mi történt az iskolában, a feleletlegtöbbször: semmi. Pedig a gyerek rengeteg mindent hordoz magában, de egy ilyen direkt kérdésre ritkán válaszol úgy, ahogy szeretnénk. Ám egy családi kirándulás során, amikor néhány napig tényleg együtt van apa-anya-gyerek, és jól érzik magukat, akkor valóban sokat és sok mindenről beszélgethetnek – s pihenhetnek. Elsősorban a családdal, a családban kell feltöltődni… A szülőknek meg kell oldani, hogy a gyerek olyan családi vakáción lehessen, ahol élményeket gyűjt. Ha nincsenek gazdag gyermekkori családi élmények, akkor nem lehet elvárni, hogy a gyerek felnőttként önmaga számára is értéknek tekintse a családot, fontosnak tartsa, hogy saját gyermekeinek is hasonló kiegyensúlyozott életet tudjon biztosítani. Egy nyaralás alkalmával a gyerek sokkal jobban a szülőre hangolódik. Nagyon nagy lehetőség tehát a családok számára, hogy ha nem is ötcsillagos hotelben, de akár egy kellemes sátorozás során egymásra figyeljenek… Belefér persze egy-két rendes tábor is a nyárba, de szerintem ne olyat válasszunk, ahol tanulni kell. A gyerek számára a nyár a pihenésre adatik!
– Úgy érti, ne legyen ,,direkt” tanulás! Mert mindenütt tanulhat…
– Igaz. Csak amíg mondjuk egy sima hittanos táborban szabadon eltöltött irányított foglalkozás van, addig egy kéttannyelvű táborban a gyerek továbbra is ,,iskolai erővel” tanul, ha nem is az iskola falai és padjai között. Lehet, hogy ismeretekben gazdagodni fog, de ugyanolyan fáradt, lélekben ugyanolyan kimerült marad… Jók lehetnek persze az ,,egyéb“ táborok, csak vezetőiknek és a résztvevőknek néhány dologra oda kell figyelni. Mikor én szerveztem a hittanos tábort, azt soroltam fel a gyerekeknek, mi az, amit ne hozzanak. Nem kell mp3, walkman, mobil, magnó, rádió… semmi, ami eltereli a társakról a figyelmet. Gondoljunk bele, ha egy gyerek elmegy nyaralni, s beteszi a fülébe a fülhallgatót, akkor egyszerűen izolálja magát a többiektől, kizárja, hogy megszólítható legyen. Pedig mi azért megyünk együtt táborozni, hogy kíváncsiak legyünk egymásra…
– Visszatérve a családi nyaralásra: a helyszín kiválasztásának felelősségéről mit gondol? Mindegy – némi szélsőséggel – hogy Disneylandba megyünk vagy sátorozni a szomszéd tóhoz?
– Én a magunk számára fontosnak tartom, hogy elsősorban Magyarországon nyaraljunk. Gazdag történelmi múltunk van, szép várakkal, kastélyokkal, s ezt a gyermekekkel már kicsi korban meg kell szerettetni. Nyilván nem mindig értik meg, nem mindig látják a dolgok szépségét, jelentőségét. Például egy kastélylátogatás a kisfiamat nem fogja lekötni, de ha utána mondjuk kicsit lovagolunk vagy felülünk egy hintóra, az már élményt jelenthet neki. Ismerjük meg hazánkat, történelmünket, vizeinket: kiránduljunk nagyokat, hiszen csodálatos túraútvonalak vannak. Az ember a nap végére elfárad ugyan, viszont óriási lelki élményben részesül. Úgy gondolom, erre szakítani kell időt, pénzt, ez nem lehet a spórolásunk színtere. Készülhetünk rá tudatosan, akár szeptembertől minden hónapban félretehetünk pár ezer forintot.
– A nyaralás pihenés, de azért egy keresztény ember ekkor sem mellőzheti a templomot, szentmisét…
– Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy a Jóisten a vakáció idején sem megy szabadságra… Amikor az ember nyaral, ugyanúgy megkeresheti a templomokat, kápolnákat, vasárnap elmehet egy adott közösség liturgiájára, szentmiséjére. Bárhol vagyunk éppen, ott is meg lehet élni, hogy az Isten szeret bennünket. Ez nagyon fontos. Mikor a gyerekek ősszel jönnek vissza, és mondják hittanórán, hogy ekkor és ekkor nem voltak templomban, mert nyaraltak, én azt mondom, legközelebb erre jobban figyeljenek oda, hiszen mindenhol van templom, s a Jóisten mindenütt ugyanúgy kereshető és megszólítható. Sőt, elvihetjük magunkkal a Szentírást, esténként beleolvashatunk, hogy megtudjuk, mit is üzen nekünk az Isten. Ezek is hozzátartoznak egy keresztény család nyári vakációjához…
Kép és szöveg: Dobos Klára
Előző rész: ,,Világvége” hangulatban? IDE KATTINTVA
Következő rész: (Zarándok)út, ami visz… IDE KATTINTVA
(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)