KÉZEN FOGVA ISTEN ORSZÁGA FELÉ
Felelősek vagyunk kimondott és leírt szavainkért!
,,Dühöngőnek” használjuk a facebookot. Mindenki – hívő, nem hívő egyaránt – türelmetlen, agresszív, bántó… Makkai László görögkatolikus pasztorálpszichológus atya nem olvas kommenteket, s azt javasolja, mi se nagyon tegyük, mert valahogy még nem tanultuk meg a közösségi háló etikus használatát. Ám talán ha minden hozzá-(be)szólás előtt elmondanánk egy gyors fohászt, már attól is szebb lenne a (virtuális) világ.
A közösségi portálok színterei egyfajta kiteljesedésnek, hiszen itt aztán kifejthetjük a véleményünket. A facebook sajnos gyakorlatilag mindent elbír – ostobaságot, trágárságot, bántó személyeskedést. Írhatsz persze szép gondolatokat jobbító szándékkal, de jellemzően lesz valaki, aki ebben is talál kivetnivalót, s ,,beszól”…
Sokszor véleményez az ember dolgokat, olyanokat is akár, amihez nem ért –, bár jó esetben még ez is adhat új megközelítést. Az azonban elszomorító, amikor kiélezett, rosszindulatú, az emberi méltóságot sértő megnyilvánulásokat találunk esetleg még olyan valakitől is, aki ,,odakint” ilyet nem vállalna fel. Ám ezekbe a kommentekbe beleadja dühét, életének a kellemetlenebb pillanataiból táplálkozó frusztráltságát, és bele se gondol, ezzel másoknak milyen kellemetlen órát, napot szerezhet…
A képhez: Szégyenkezve adjuk közre ezt a kis ,,ízelítőt” – egy katolikus csoportban találtuk, a szentmisék pandémia miatti szüneteltetéséről szóló bejegyzés alatt
Fontos kérdés tehát, hogy jelen kell-e lennünk a virtuális világban, s érdemes-e olvasgatnunk a buta, bosszantó, rosszindulatú, gúnyos megjegyzéseket, ami nagyon rossz hatással van a lelkünkre?! Én próbálom meggyőzni az embereket, hogy ne itt éljék ki az összes dühüket, haragjukat, inkább sportoljanak, integrálják az energiájukat egészen más területre, ami nem bosszúságot ad, hanem élményt. Higgyük el, a világ működni fog akkor is, ha nem ülünk napi szinten órákat a gép előtt. Anélkül is eltelnek a mindennapok, történnek velünk szép és kevésbé szép események. Nem csak akkor vagyok a világ részese, ha ,,leteszem a névjegyem” a facebookon. Hosszú távon az ember rájön, hogy nincs értelme parttalan vitákat generálni, vagy azokban részt venni, talán még akkor sem, ha jobbító szándékkal próbáljuk az idétlen megnyilvánulásokat ,,kisimítani”. A magam részéről azt gondolom, hogy felesleges kommenteket olvasni. Én nem is teszem, felhívok inkább egy ismerőst, és vele beszélgetek. A bejegyzéseket átfutom, ha érdekel, megnézem, ha nem, lapozok tovább… Meg kellene érnie az emberi gondolkodásnak arra, hogy jól használja ezeket a felületeket! – mondja Laci atya, s felhívja a figyelmet arra is, hogy manapság majdnem szakma lett a trollkodás: ,,bele-beleszemetelni” mások életébe, lelki nyugalmába, mások által kiposztolt bármilyen ártatlan, jónak, hasznosnak tűnő írásba.
– Az ilyen ,,trollok” saját életükben jellemzően sikertelenek, állandóan elégedetlenkednek, nem szeretik a munkájukat, mások életét fényesebbnek látják, irigykednek. Ezt a frusztráltságot élik ki a mocskolódó írogatásban: nehogy már valakinek jobb napja legyen. Egyfajta virtuális szadizmus, amit csinálnak, hiszen közben ők elégtételt éreznek: velem ,,kitolt”, az élet, kitolok hát én is másokkal…
Szentmise után egy kis facebook-intrika?
– A keresztény ember minden kimondott – és hozzáteszem: minden leírt – szaváért felelősséget kell hogy vállaljon az Úristen előtt! – figyelmeztet a pasztorálpszichológus. – Nem lehetünk olyanok, hogy a szentmisén keresztény vagyok, utána még pár kedves szót mondok a hittestvéremnek, aztán hazamegyek, leülök a facebook elé, és ott aztán ha valami nem tetszik, hát jól beszólok, ,,intrikázok”… A kellemetlen kommentek ellen annyit tehetünk, hogy még ha nehéz is megállni, ne reagáljunk rájuk! A keresztény embernek nem az a feladata, hogy még nagyobb tüzet szítson!…
A nekünk tetsző, értékes bejegyzéseket persze jó, ha megtámogatjuk, mert azt mutatja, hogy sokan vagyunk egy véleményen. Azzal, hogy odaírjuk szeretetteljes meggyőződésünket, a posztolónak is örömet szerzünk… Ha pedig mégis úgy érezzük, hogy egy ízléstelen kommenthez szeretnénk hozzászólni, kicsit nevelni az íróját, azt a hit fényénél kell tenni. Egy keresztény sosem lehet durva, indulatos, sértő! De ha úgy érzem, hogy bármennyire óvatoskodtam, mégis megbántottam valakit, akkor ennek a felelősségét hordozni kell: komoly lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattal, gyónásban. Azt hiszem, a virtuális térben elkövetett bűnöket kevesen gondolják bűnnek – pedig azok! Lelkiismeretvizsgálatkor a modern vilában azt is át kell gondolni, nem bánthattunk-e meg valakit akár a facebookon, egy ,,odalökött” mondattal!… Ebben a különösen nehéz időszakban még kevésbé kellene bántani egymást, sokkal inkább bátorításra, vigasztalásra szorulunk mindannyain. Ne egymás farkasai, ellenségei legyünk tehát, hanem tudjunk mások felé egy-egy jó szót küldeni, egy-egy kedves gesztust tenni…
Dobos Klára
Szeretettel ajánljuk a rovatból: – Ördögi (netes) játékok IDE KATTINTVA
– ,,Barátságtalan” torzítás ITT
– Felbolygatott normalitás ITT
(A teljes beszélgetés az Új Misszió folyóirat 2021 áprilisi számában olvasható.)
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.