FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

Főhajtás tegnap és ma a legendás erdélyi főpásztor,
Gróf Mailáth Gusztáv Károly
személye és emléke előtt

„1922. február 9.: a gyulafehérvári székeskáptalan körlevele megérkezik, amelyben egyházmegyénk Kegyelmes Főpásztora, Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök úr 1922. május 1. püspökségének negyedszázados jubileumi napjának megünneplésére szólítja fel az összes erdélyi egyházmegyei híveket. Csíkgyimesi hívek 1922. május 1. ünnepélyes istentisztelettel szentelték meg. A káptalan levéltárába pedig a következő az istentiszteleten elmondott szentbeszéd küldetett be” – így kezdődik György Lajos csíkgyimesi esperes-plébános bejegyzése a mai gyimesbükki plébánia Domus Historiájában, majd folytatódik a szentbeszéddel, amelyet Gróf Mailáth Gusztáv Károly püspökké szentelésének 25. évfordulója napján, 1922. május 1-jén mondott el. Ezt idézzük. 

„Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech”

Kedves Híveim! Mai nap az Úr Jézus Krisztus két apostolának vértanúsági emléknapját szenteljük. Szent Fülöp és Jakab apostolok e napon végezték be földi pályafutásukat. E napon születtek újra az ég számára. Ha egyéb nem volna, e két hős vértanú apostol példája is elég tárgyat nyújtana mostani elmélkedésünkre. Ránk, erdélyi római kathólikusokra azonban a mai nap még nagyobb ünnepséggel, közelebbi emlékkel szolgál. E napon szentelték fel 25 évvel ezelőtt a mi Püspök Atyánkat püspökké. 25 évvel ezelőtt e napon jegyezte el magát az erdélyi egyházmegyével, kötött frigyet az Úr Jézussal az apostoli utód egyházmegyénk főpapja lévén. Melchisedeck kenyeret és bort áldozott a teremtő Istennek és ezért az Úr Jézus előképe lett. Ezért mondjuk Jézusról: Te pap vagy mindörökké Melchisedeck rendje szerint. Minden pap egy második Krisztus, Krisztus helyettese, az egyházmegye főpapja még inkább. Egy oly főpapról, mint a mi kedvelt püspök Atyánk ugyan mondhatjuk: „Te pap vagy Melchisedeck rendje szerint.” Te pap vagy Jézus szent Szíve szerint. Hisz’ lánglelkűnek hívja mindenki, jelszava is: Jézus szent Szívében üdvösség!
Legyen a mai elmélkedésünk e két pont körül csoportosítva. Mit kaptam e lánglélekből én és mit kaptatok ti?
Isten teremtő ereje folytán szülőinktől kapjuk testünket, lelkünket pedig közvetlen Istentől. Ezen lélek első csiszolói, nemesítői a szülők, különösen az édesanya. Édesanyámnak köszönhetem Isten után papi hivatásom első csíráját, az ő imádságos lelke ébresztette fel kisinges gyermek koromban Isten szeretetére, imádására lelkem értelmét. A rossz példák, rossz társak ifjú diák koromban az édesanyai első emléket nagyon elhomályosították. Isten, vallás, egyház gyűlöletre is ragadtak. S vajjon ki, mi gyógyított ki ebből a lelki betegségből?!
Kegyelmes főpásztorunk ezen szent olvasó által…
Ha valami nagy összeg pénzt adott volna, az elment volna, ez pedig megmaradt és kiszámíthatatlan lelki kincset szerzett. Ez vezetett a papságra, ez őrizzen itt utolsó leheletemig. Íme, ezt köszönöm a mi főpapunknak.
S vajjon ti?!
1920-ban bérmáláskor saját szájából hallottam: „Valahogyan ezt a csángó népet különösen szeretem, jobban, mint a többi híveim.”
Távolabb vagyunk tőle, mostoha viszonyok között élünk, s miképp a jó szülő a leggyengébb gyermekét, úgy a jó lelki főatya is inkább szereti mostohább sorsú híveit.
Hányszor volt itt?! Míly örömmel jött? Hogyan örvendett Csíksomlyón, ha jó csángó híveit láthatta? 1917. máj. 17. midőn még a repülőkről az égből is gépfegyver szedte az áldozatát, akkor is eljött, hogy nemcsak a katonákat, hanem a fronton szenvedő híveit is felkeresse, vigasztalja. Szeretetét tettben is megmutatta. Felsőloknak orgonát vett, Középloknak gyönyörű iskolát építtetett. Külső körülmények akadályozták abban, hogy Gyimessel is tettben nem tudta kimutatni az ő szeretetét. Éltesse az Úr Isten, hogy kimutathassa irántunk is szeretetét. (Amint a 139. lapon csatolt saját, kezű leveléből is olvashatjuk.)
De nem azért tiszteljük, üdvözöljük, hogy csak minket szeret. Ő sem magának tulajdonítja ezen üdvözleteket. Jézusé minden! Soli Deo, honor et Gloria!
Assisi Szent Ferenc városról városra, faluról falura prédikált. A nép ünnepelte, magasztalta. És az alázatos szerzetes nagy méltóságteljesen fogadta. Társai megütődtek ezen. Hogy lehet?! Ez a durva csuha íly büszke barátot hogy takarhat?! „Csak rajta fiuk! Az Ur Isten képviselői vagyunk. Nem személyünknek, hanem Istennek adják e buzgó lelkek e tiszteletet. Mi se személyünknek, hanem Istennek fogadjuk és adjuk!”
Így vagyunk mi is. 25 éve jár körül a mi kegyelmes főpásztorunk e szétszórt egyházmegyében, és szórja, lövelli az édes Jézus végtelen szeretetének sugarait. Apostoli szolgájában az Úr Jézust tiszteljük. Miképp a szolga is a Mesternek tulajdonít mindent.
Kőből, fából, ércből szobrokat, feszületeket csinálunk, csókjainkkal illetjük, nem mintha azon anyagot imádnánk, hanem azon szeretetnyilvánításokat a legfőbb szellemi lénynek, Istennek ajánljuk. Hogyne hálálkodnánk egy lelkes lénynek, ki nemcsak az Ur Isten képmására van teremtve, hanem valóságos helyettese is?!
Csókoljuk lábadot Kegyelmes Atyánk, melyekkel egyházmegyénk legtávolabbi zugát, faluját bejártad békében úgy, mint háborúban. Csókoljuk kezedet, mellyel annyi anyagi lelki alamizsnát osztottál, Isten áldását annyiszor szórtad ránk. Gyermeki szeretetteljes csókjaink megszámlálhatatlan halmazával töltjük a te szíved-lelkedet, mely Jézus szent szívéből annyit merített, embertársaira annyit árasztott. Bármikor bármerre mégysz, örömet gerjesztesz mindenütt. Verőfényes, üde május elseje valóban a te megjelenésed mindenkor, mindenütt!
Légy áldva és imádva azért édes Jézus s adassék tisztelet a Te hű, Érted élő 25 éves hitvalló apostolodnak, Károlynak most és mindörökké. Ámen.

Öt évvel később (1926)

„Hálát adok a jó Istennek és Szűzanyjának, hogy bérmautam utolsó részében reám jött betegeskedésem dacára eljöhettem, s 600 csángó hívemnek nyújthattam a sz. Lélek adományait. Buzdítottam György Lajost, tartson ki e jó nép szeretetében, és építsen az évtizedek óta Készülő Kőből való Templom elkészültéig Istennek tetsző, tiszta, vallásos, józanéletű nemzeteket. Csíkgyimes, 1926. május 31. + Gusztáv Károly erdélyi püspök” – öt évvel az imént idézett szentbeszéd elhangzása után ezeket a sorokat jegyezte be saját kezűleg Mailáth püspök a csíkgyimesi Domus Historiába (125. oldal). Pontosan kilencven évvel később pedig felszentelték Mailáth püspök Xantus Géza által alkotott bronzdombormű-kompozícióját a gyimesbükki templomkertben.

Kilencven évvel később (2016)

A gyimesbükki templom felszentelésének negyvenedik évfordulóját a közösség 2016. október 23-án ünnepi szentmisével és emlékjelek megáldásával tette emlékezetessé. Utóbbiak egyik helyszíne a templom 1926-os alapkőletételének helyén állított és a XX. századi gyimesbükki lelkipásztorok emlékére felújított kereszt közvetlen környezete volt. Ott négy sáncpataki kőre a XX. század négy nagy főpásztorának – Gróf Mailáth Gusztáv Károly, Márton Áron, dr. Jakab Antal és Bálint Lajos – Xantus Géza által alkotott bronzdombormű-kompozícióját helyezték el, a köveket lánccal kötve össze, ami egyszerre jelképezi a börtön rabságát és az összefogás szükségességét.
„Gróf Majláth Gusztáv Károly c. érsek, Erdély püspöke a nevelés, az iskolaépítés, a hitélet fellendítője volt. Gyimesbükkbe is sokszor ellátogatott. Értünk jött ide: védeni, bérmálni, sebesülteket látogatni, imádkozni és szentmisét végezni itt a frontvonalban, az iskolák sorsáról és létéről érdeklődni, a templom és a plébánia építésével kapcsolatban tájékozódni, támogatni, segíteni. Szerette Gyimest és szívesen jött ide” – magyarázta adatközlőnk, Salamon József jelenlegi gyimesbükki plébános. S hozzátette: az emlékművek útra indítanak, az elgondolkozás útjára, az elődök példája pedig tiszteletre és megbecsülésre kötelez bennünket – mert mindazt, amit cselekedtek, értünk cselekedték.
Az emlékmű közvetlen közelében beszédes felirat áll: „A víz szalad, a kő marad. A kő marad…”
Összeállította: Varga Gabriella

Az előző rész Mailáth püspökről: Ő élt és vonzott ITT

Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.

Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot  Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981