Jó, hogy minket a hitre ,,érzékenyítenek”

A pápalátogatásról – görögkatolikus szemmel
– Kriván Anita összefoglalója –

Nagy öröm volt számomra, amikor hivatalosan is bejelentették, hogy Magyarországra érkezik Ferenc pápa és elhozza Krisztus üzenetét. Nagyobb szükségünk van most erre, mint valaha. Kattogott is az agyam; – 41. útja ez a pápának és abból 1,5 éven belül másodszor találkozik magyarokkal (ha Csíksomlyót is számolom, akkor harmadszor). Milyen fontosak vagyunk neki. Fontos ez a kis ország, nem hiába, hisz az első, akit már 1000 éve Szűz Mária oltalmába ajánlottak. (Patrona Hungariae).

Szeretettel ajánljuk: – Felhők fölött a Guadalupei Szűzanyánál ITT (Kriván Anita 5636 m magasan)

Meglódul a fantáziám, bevillannak képek… Malakiás püspök jóslata a következő pápáról –„Petrus Romanus” – hm… nekünk is van Péter nevű bíborosunk… vagy a Pió Atya jóslata „Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.” De kalandozásomból való felocsúdásra Ferenc pápát idézném „a földön semmit nem szabad abszolútnak tekinteni, mert minden bizonytalan”.
Közben lelki melegséggel követtem a média eseményeket, tájékoztatásokat a pápalátogatással kapcsolatban, amely egybeesett a húsvéti ünnepünkkel – talán soha ennyi keresztény interjú, megszólítás nem volt az országos médiában. Jött a Krisztus a jövőnk szlogen, Camino dal a pápalátogatásra, a közmédia csatornáin a sorozat, amely Magyarország és a Szentszék közös történetét mutatja be. A pápai miseruha bemutatása az egész Apostoli látogatást átszövő híd szimbólummal, a görögkatolikus szívemnek oly kedves könnyező Szűz Mária kegykép hivatalos másolata Máriapócsról, mint ajándék… Olyan jó, hogy minket a hitre, a kereszténységre „érzékenyítenek”. Aztán eljött a nap, amikor is megérkezett magyarországi Apostoli útjára Ferenc pápa. Online figyeltem munka közben a reptéri fogadását, a pápa Magyarországra érkezett, figyelmét Hazánkra irányítja! Az országra, amely a nyugati kereszténység keleti határa ezer éve”.
A pénteki napon követtem a találkozását az egyház hivatalos szolgálóival a Szent István Bazilikában. Már az első beszédéből hatalmas muníciót kaptam:

Ha Krisztus marad a fókuszunkban, akkor elkerülhetjük, hogy a mindennapjainkat, érintő viharjainkban, a gyors és folyamatos társadalmi változások közepette, ahol az anyagias és hedonista életideál kísért, ne emberi eszközöket keressünk megoldásnak. Fel kell ismernünk Isten jelenlétének jeleit a való világban, még ott is, ahol nem jelenik meg.

A Szentatya szavait hallva tudatosodott bennem, hogy az egyházunk dolgozóit is hasonló hétköznapi kísértések érik, mint minket. Viszont, lelkivezetőként az ő életükben még fontosabb az együttérzés, a gyengédség, a szeretet, a másokra való figyelés, hiszen az tud adni, akinek van. Hívőként ezért fontosnak érzem imáinkat papjainkért, mert a minket ért kísértésekből többet kapnak, valamint a lelki vezetés során a panaszáradatunk sem a lelki felemelkedésüket erősíti. Bátorítok mindenkit, hogy ne felejtsünk imádkozni a Szentatyáért és a papjainkért, a közbenjárás szolgálatában a mi szívünk is erősödik.
Görögkatolikusként nagy öröm, hogy a Szentatya látogatást tett nálunk az Istenszülő oltalma templomban. Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita szavait hallgatva a pápai miseruhán ábrázolt híd új jelentést kapott számomra: „ezért senki nem vonhatja kétségbe, hogy miközben igyekszünk hűséggel ragaszkodni a keleti gyökereinkhez, ezzel nem különállni akarunk, hanem hidat képezni a két testvéregyház között, hiszen mi valamilyen módon mindkettőhöz odatartozunk.”
A híd szimbólum akár Szent István királyunk is lehet, Erdő Péter bíboros prímás vasárnapi szavainak értelmében: „első keresztény királyunk, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között.”
Az Apostoli út legkatartikusabb és legbizakodtatóbb élménye a Szentatya 11 000 fiatallal való találkozása a sportarénában. A fiatalok tanúságtételeit könnyes szemmel hallgattam. Azt éreztem, hogy nincs elveszve a világ, ha fiataljaink ilyen alázatosan bölcsek. Olyan kulcsmondatok hangoztak el tőlük, amely bármilyen élethelyzetben kapaszkodóként szolgál mindannyiunknak számára:
„Isten létezik és velem van, nemcsak pénteken délután, hanem hétfőn reggel is, hogy Jézus nemcsak a zsenikért és az olimpikonokért halt meg a kereszten, hanem mindenkiért, mert minden embert – köztük engem is – végtelenül szeret, és mert mindannyiunk életének van célja, értelme.” (Krabót Bertalan a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákja 15 éves)
„Sok nehézséggel kell megküzdenem nap, mint nap, de már tudom, hogy van Valaki, aki mellettem áll, és bármilyen akadály jön velem szembe, van Kihez segítségért fordulnom.” (Csóka Dóra a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diákja 17 éves)
„A hit és a béke erejével felül tudunk emelkedni a békétlenségen. Legyen bátorságunk kiállni hitünk mellett és fölvállalni béketeremtő hivatásunkat! Ne szégyelljük, hanem büszkén vállaljuk föl nevünket Krisztusban!„(Levcsenkó Tódor a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákja 17 éves)
„Nem hagyunk időt a zajban a csendnek, mert félünk a magánytól… Az Egyház lehetőségeket teremt, hogy a világi zajban újra rálelhessünk a csendben Istenre.” (Nagy Krisztina az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatója 20 éves)
A pápa a fiatalokhoz szólva olyan lendületes, korszerű, lelkesítően intő beszédet mondott, hogy mindenkinek hallania kellene, aki a keresztény gyökerekre, a katolikus egyházra azt mondja bigott és elavult!

„Isten mindig megbocsát! Ne felejtsétek el! Ő minden esésnél kész arra, hogy felemeljen bennünket! Soha nem szabad tehát félnünk, hogy vele járjunk és vele haladjunk előre az élet útján!” 

A Szentatya kérdéseire pedig minden embernek meg kellene adnia magában a választ. „Mit kerestek? Mit kerestek az életben? Mit keresel a szívedben?” 
Őszinte válaszunkban felismerhetjük, hogy milyen tévútra vezethet minket a hit nélküli világ. Kevesen válaszolnák azt, hogy új autót, nagyobb házat, magasabb fizetést… -mégis ezek az anyagi javak határozzák meg mindennapjainkat, pedig „a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesz bennünket” Ennek következményeként érezzük magunkat rosszul. Pedig, ha a helyes célra fókuszálunk, amely nem az anyagi világban keresendő, akkor a boldogság, a szeretet is sokkal többször lehetne életünk része.
Olyan motivációs beszédet tartott a fiataloknak, amelyet bármely multinacionális cég trénere, vagy MLM toborzó megirigyelhetne! Bátorít, hogy mindenki ismerje fel magában a tehetséget, hogy ne elégedjünk meg az átlagossal, hanem törekedjünk a magasabb célokra, amelyben szívünk nem csak önmagunkkal van tele, hanem a családdal, a közösségekkel, szeretteinkkel és a környezetünkkel, ahol felismerjük a szükségben lévőket.
A csapatmunkára bíztat, tegyük be a közösbe, amiben jók vagyunk és együtt nagyszerűbb célokat érhetünk el, mint egymagunk, ha Jézus a mentorunk. A kenyérszaporítás példáját említette. Egy fiú Jézusban bízva kérdés nélkül felajánlotta a saját ebédjét. Jézus pedig azt megszaporítva az egész közösséget megvendégelte belőle. Ez a csapatmunka, amelyet Krisztus vezet, adja mindenki oda önmagából azt a kicsi jót, mert Krisztus kezében az sok lesz mindannyiunk javára.
A felgyorsult világunkban felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az aktív elcsendesedés, a lelkünkre és Istenre figyelés. Annyi inger ér minket minden percben, hogy a csendtől megijedünk. Azt hisszük a csend a magány, a szomorúság, a kimaradunk valamiből, a lemaradunk valamiről érzés, amely félelmet gerjeszt. A félelem pedig stressz, amely minden sejtünk károsodásának forrása.
Ferenc pápa szerint:

a csend az a talaj, amelyen áldásos kapcsolatokat lehet ápolni. A csend lehetőséget ad arra, hogy a szívünkben békét találjunk; hogy az emberi lélekben olvassunk. A csend az ima ajtaja, az ima pedig a szeretet ajtaja.”

Legmeghatározóbb élményem a vasárnap reggeli közös kenyértörés a Kossuth-téri pápai szentmisén. Felemelő érzés volt több ezer keresztény katolikus emberrel együtt énekelni, imádkozni. A tömegről a lökdösődés, a gorombaság, a pánik az első, ami sokunk eszébe jut. Szívből kívánom megtapasztalni ezt az érzést, amikor a tömeg türelmes, bátorító, energiát adó. Ez az a „csapat”, amiről a sportarénában beszélt Ferenc pápa a fiataloknak. Megérezhettük a tömegben hogy „Isten szent népe vagyunk, ő gyűjtött egybe minket”.
A nyitott kapu hasonlatot használja a pápa ránk. Mennyire fontos a másokra való nyitottság, figyelem. És milyen igaza van! A Föld lakossága meghaladta a 8 milliárd főt és mégis egyre több a magányos és a szenvedő. Ezért kell jobban figyelnünk egymásra, Isten szeretetében nyitott kapuval, nyitott szívvel. A kapu Jézus szimbóluma is, „aki ő rajta keresztül lép be, annak örök élete van: ő a mi jövőnk, a „bőséges élet jövője”.
A híd szimbólum megjelent a nemzetek összekötésében is. A misén a hívek könyörgése német, ukrán, magyar, román, horvát, szlovák és szlovén nyelven alkotott egységet.
Ferenc pápa a szentmise végén Szűz Máriához fordult:

Őrá bízok minden magyart, a Magyarok Nagyasszonyára, akit királynőként és patrónaként hívtok segítségül. És innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét.”

Számomra szavai Szent István királyunk korona felajánlásának megerősítése. Szűz Mária is egyfajta híd, a keresztény közösségeket segíti könnyebben eljutni Jézushoz és Istenhez.
A mise végén a pápai áldás könnyet csalt a szemembe. Nem minden embernek adatik meg, hogy élőben kapjon pápai áldást, (nem csak a TV-n keresztül). Az én életemben ez már harmadszor is, ennek felismerése indította meg a hálám könnyeit.
Ezt csak hatványozta a Pápai himnusz éneklése. Már kicsi kislányként beszökött a dallama a fülembe, ahogy a gyermekkori nyaralásaim alatt hallottam nagymamámtól, aki a ház körüli munkavégzés közben imádkozta. Felnőttként a több ezres tömeggel együtt énekelni megindító volt.
Az élménybeszámolóm Ferenc pápa Pázmány Egyetemen elhangzott, engem megérintő szavaival zárom, amely segít abban, hogy még jobb emberré váljak:

„Az élet titka viszont csak azok előtt tárul fel, akik tudják, hogyan kell a kis dolgokat megragadni.
Fel kell ismernünk határainkat, és ebből következően meg kell fékeznünk önelégültségben gyökerező önhittségünket.
Az ember valójában törékeny, és gyakran épp a határain érti meg, hogy Istentől függ, és hogy össze van kapcsolva másokkal és a teremtéssel.”

Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot  Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981