Elhangzott egy beszéd…

1956. november 3-án este a Szabad Kossuth Rádió neves bemondója történelmi pillanatot élhetett át. A várakozás okán pedig heves szívdobogás melletti feszült csend honolt a néprádiók vagy szuperkészülékek köré telepedett magyar családoknál: „Mindszenty József Magyarország hercegprímása szózatot intéz a világhoz és a magyar nemzethez”.
A mérhetetlen véráldozatokkal kiváltott – bár a kül- és belviszonyok által beárnyékolt – remény várta az eligazító gondolatokat. A beszéd teljes vezérfonala: az emberi méltóság, az egész világra (!) kiterjedő közjó (igazságosság, önrendelkezés, béke) eszméinek alkalmazása nemzetünk akkori helyzetére. Mint mondta, „sorsunkhoz oly közel hajolva, hogy mondanivalómnak meglegyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára.”

Üzenet a múltbéli jelennek
Legsürgetőbb feladatainknál szólt a munkafelvétel elsődlegességéről, a semlegesség helyesléséről, a magánbosszúk elkerüléséről, a pártatlan bíróságokról, nemzeti kincseink (pl. urán), illetve munkánk gyümölcse feletti jogos rendelkezésünkről, a nacionalizmusok kölcsönös felszámolásáról, „jó szomszédi viszonyunkról Prágával, Bukaresttel, Varsóval, Belgráddal”, kölcsönös megbecsülésünkről „a nagy Amerikai Egyesült Államokkal, és a hatalmas orosz birodalommal egyaránt”. Határozottan érvelt „az orosz fegyveres erők mielőbbi kivonása” tárgyában. Figyelmeztetett minden magyart, „hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyet pártviszályoknak és széthúzásnak”.
Természetesen – távlatilag – ellenőrzött szabad választásokat igényelt. Célul tűzte ki a vallásszabadság maradéktalan biztosítását, „a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak (!) köztük sajtójának visszaadását.” Azt is mondta, hogy „nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt, az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk. ,,Ennek természetes része (és nem lehet kritika tárgya), hogy a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk. Ez nálunk ősi hit- és erkölcstanunkból és az Egyházzal egyidős jogszabályokból önként adódik.”
Tegyük még hozzá közeli és távoli elénk tűzött céljainak összefoglalóját: „Hangsúlyoznunk kell azonban a tennivalók tárgyi foglalatait: jogállamban élő, osztálynélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúr-nacionalista nemzet és ország akarunk lenni.”
Hogy ez az egész beszéd Kádáréknak miért nem tetszett? Miért lett a hercegprímás megint a fekete reakció habzó szájú megtestesítője? Érthető, és a beszédbe könnyen (bele)magyarázható. Címszavak: Semlegesség, nagybirtokrendszer (?), tőkés restauráció (?), magántulajdon, a vallás visszahelyezése jogaiba, a nem csak mondott, de komolyan gondok (!) jogállam és demokrácia. Ennyi bőven elég. A nagybirtokrendszer igényéről szó sem volt, ami két idézettel is bizonyítható a hercegprímás Emlékirataiból.
1945: „Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az Egyházat veszteségeiért, és gondjaiért”. (A földreform elvette a célvagyont, egyházi intézmények – iskolák, kórházak – kerültek nehéz helyzetbe). De hogy magát a földreformot már korábban is helyeselte volna, arról így írt: „mindig sajnáltam, hogy nálunk legkésőbb az első világháború alatt nem valósult meg … így a magyar nagybirtok 1920-ban nem cseh, román és szerb tulajdonba kerül, hanem megmarad a magyar nép kezében.”
Üzenet a jelenbeli jövőnek
De nézzük a XXI. századot! A beszéd felkonferálása – a kommunizmus örvendetes bukása utáni, nem éppen dicséretesen alakult világhelyzetre – a véletlen kiszámíthatatlansága révén telitalálat. Ma is ,,…szózatot intéz a világhoz”… Ugyanis hol van ma XIII. Leó (1891) II. János Pál által is hivatkozott keresztény szociális társadalmi tanítása az értékekről, az emberi méltóságról és a közjóról? Ma ott tartunk (országunkban a történelem és alacsonyabb kezdeti gazdasági szint miatt még rosszabbul), hogy az atomizálódás, a mérhetetlen önzés, igazságtalanság, korrupció, erkölcsi relativizmus a társadalmi különbségek mérhetetlen növekedése nemzeteken belül és nemzetközi vonatkozásban egy önmagát felfaló világtársadalomhoz vezethet.
Tehát „Mindszenty hercegprímás” – ma is „imádkozz népedért! Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor..” (Külföldi magyar adás zárása az ’50-es évekből). Hisszük és reméljük, eljön a jobb kor az egész világnak.
Dobos Zsolt

(Az írást a 2007 novemberi Új Misszióból ,,mentettük át”.)

Szeretettel ajánljuk: – A hercegprímás életüzenete IDE KATTINTVA

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.