A koronavírus-járvány nagy, közös keresztet rakott az egész emberiségre. Az eddig folyton hömpölygő tömeg a Szent Péter-bazilika előtti térről is karanténba vonult. Ám az elhagyott, esőáztatta téren mégis sokmillió lélek összegyűlt közösen imádkozni Ferenc pápával: a hívek családjaik körében a televízión keresztül kapták a teljes búcsúval járó, rendkívüli – mindannyiunkat Isten irgalmába ajánló – Urbi et Orbi áldást. Bejegyzésünk videójában az áldás megható pillanatai – ahogyan egy család megélte, alant pedig az írás pedig Ferenc pápa szavait idézi vissza.
A Szentatya gondolatai az áldás előtt – Szent Márk evangéliuma (4,35–41) szentírási részhez kapcsolódva:
„Aznap alkonyatkor” (Mk 4,35)… – így kezdődik a jelzett evangéliumi szakasz… Már hetek óta úgy érezzük, leszállt az este. Sűrű árnyékok borultak tereinkre, utcáinkra és városainkra; uralmuk alá hajtották az életeinket, mindent megsüketítő csönddel és vigasztalan ürességgel töltve el, amely minden dolgot megbénít jártában: érezni lehet a levegőben, észre lehet venni a gesztusokban, elárulják a tekintetek.
Rémültté és elveszetté váltunk. Akárcsak az evangéliumi szakaszban szereplő tanítványok, felkészületlenül miránk is ránk tört a váratlan és vad vihar. Ráébredtünk, hogy mindannyian ugyanabban a bárkában vagyunk, mind törékenyek és irányt vesztettek, ugyanakkor mégis fontosak és szükségesek vagyunk, mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt, hisz mindannyiunknak szüksége van a kölcsönös támasznyújtásra. Olvassa tovább!