Az Oltáriszentség után csúszva

Eucharisztikus csodák

1725 Úrnapján a párizsi Szent Margit-hitközség csodálatos esemény tanúja volt, amelynek kivizsgálására Noailles ér­sek bi­­zottságot küldött ki. A szigorú vizsgálat után a párizsi érsek pásztorle­velében tette közzé az eset leírását.

– A hölgy neve, kit az Isten a csoda ke­gyelmében részesített, Charlier Anna, De­lafosse asztalos felesége 45 éves, Párizsban született és nevelkedett. Minden oldalról szerzett felvilágosítás szerint mindig igaz keresztény életet élt. Húsz esztendő óta a vérfolyás betegségében szenved, mely mind súlyosabb lett, minden kezelés hatástalan maradt. Másfél év óta annyira elgyengült, hogy nem tudott járni, még mankóval sem. Miután mindegyre rosszabbul érezte ma­gát, úgy döntött, hogy Úrnapján Jézus Krisz­tushoz folyamodik, mikor a körmenet kapujuk előtt fog elhaladni.

Elhatározta, hogy az indításnak, mit Isten a szívében véghezvitt, engedelmeskedik, és Jézus Krisztustól kérni fogja gyógyulását; nemcsak attól a Jézustól, ki az égben van, hanem attól a Jézustól, ki az Egyház tanítása szerint az Oltáriszentségben van jelen. Amikor levitték a kapu elé, na­gyon rosszul érezte magát: nem tudta elviselni sem a napfényt sem pedig a szellőt. De mi­­kor azt mondták neki: „Íme, közeledik az Oltáriszentség” úgy tett, mintha térdre akar­na borulni, de kezére esett, s így kiáltott fel: „Uram, ha akarod, meggyógyít­hatsz en­gem: bocsásd meg bűneimet, s én meggyó­­gyu­lok”. Négykézláb ment néhány lépésnyi­re, és hangosan mindig ezt mondotta: „Jé­zus Krisztus, te meg tudsz engem gyógyítani”.
A nép megbotránkozott, mikor a csúszva mászó asszonyt látta, egyesek azt hitték, ré­szeg vagy eszelős, mások, hogy a nyavalya töri: mindannyian rászóltak, hogy térjen ki az útból. Mindez nem lo­hasz­totta le hitét, folytatta útját és követelte, engedjék, hogy Istenét követ­hes­se… Hirtelen úgy érezte, erő­sebb lesz, felállt, s két kísérője állva tartotta. Ab­ban a pillanatban, mikor úgy érezte, el fog esni, még erősebben kiáltott: „Uram, add, hogy templomodba mehessek, és én meg fogok gyógyulni”. Kísérőit arra kérte, engedjék el, meg volt győződve arról, hogy egymagában is tud járni – s íme járt, és követte az Oltáriszentséget. Segítség nélkül a temp­lomhoz ért, miközben sok vért veszített. A templom kapujánál megismételte ké­rését, s abban a pillanatban, amint a temp­lomba lépett, érezte, mint az Evangélium vér­­­folyásban szenvedő asszonya, hogy a vér­folyás megszűnt. A szentély korlátjánál hol térdelt, hol állott a zsolozsma és a szentmise alatt, mely másfél óra hosszat tartott – már nem segített neki senki, ami­kor letérdelni vagy felállni akart. Szent­mise után minden segítség nélkül haza gya­logolt, nagy tömeg kísérte, s a csodálattól s a félelemtől eltelve dicsőítették Istent. Nem akarták el­hinni, hogy a reggel látott tehetetlen asszony mily könnyedén megy föl a lépcsőn…
Prouchet orvos, ki tizenöt éve kezelte, és meggyőződött arról, hogy a betegség teljesen képtelenné tette a beteget a járásra, nem akarta hinni a hírt, s hogy a valóságról meggyőződjék, elment hozzá. Mihelyt a szo­­bába lépett, az asszony felállt, járkált, s azt mondta neki, hogy nálánál hatalmasabb orvos gyógyította meg. Az orvos már nem vonta kétségbe a gyógyulást, mikor oly biz­tos léptekkel kikísérte az utcára, mintha mindig egészséges lett volna. Egy ügyvéd (Barbier) így írt napló­já­ba: „Az úrnapi körmenet alkalmával cso­da történt Párizsban, és ez a csoda annyira igazolva lett, hogy el kell hinnem, ez pedig nem oly könnyű dolog nálam”.
(Történetek az Oltáriszentség országából)

Ajánlott videók: Befalazott csoda – Oltáriszentségről nevezett Erzsébet nővér – az Oltáriszentségről ITT
– ,,Vágyakozom Jézushoz” – eucharisztikus tanúságtétel ITT
– Ének szentségimádásra – Szent Ferenc kisnővéreinél ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.