1725 Úrnapján a párizsi Szent Margit-hitközség csodálatos esemény tanúja volt, amelynek kivizsgálására Noailles érsek bizottságot küldött ki. A szigorú vizsgálat után a párizsi érsek pásztorlevelében tette közzé az eset leírását.
– A hölgy neve, kit az Isten a csoda kegyelmében részesített, Charlier Anna, Delafosse asztalos felesége 45 éves, Párizsban született és nevelkedett. Minden oldalról szerzett felvilágosítás szerint mindig igaz keresztény életet élt. Húsz esztendő óta a vérfolyás betegségében szenved, mely mind súlyosabb lett, minden kezelés hatástalan maradt. Másfél év óta annyira elgyengült, hogy nem tudott járni, még mankóval sem. Miután mindegyre rosszabbul érezte magát, úgy döntött, hogy Úrnapján Jézus Krisztushoz folyamodik, mikor a körmenet kapujuk előtt fog elhaladni.
Elhatározta, hogy az indításnak, mit Isten a szívében véghezvitt, engedelmeskedik, és Jézus Krisztustól kérni fogja gyógyulását; nemcsak attól a Jézustól, ki az égben van, hanem attól a Jézustól, ki az Egyház tanítása szerint az Oltáriszentségben van jelen. Amikor levitték a kapu elé, nagyon rosszul érezte magát: nem tudta elviselni sem a napfényt sem pedig a szellőt. De mikor azt mondták neki: „Íme, közeledik az Oltáriszentség” úgy tett, mintha térdre akarna borulni, de kezére esett, s így kiáltott fel: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem: bocsásd meg bűneimet, s én meggyógyulok”. Négykézláb ment néhány lépésnyire, és hangosan mindig ezt mondotta: „Jézus Krisztus, te meg tudsz engem gyógyítani”.
A nép megbotránkozott, mikor a csúszva mászó asszonyt látta, egyesek azt hitték, részeg vagy eszelős, mások, hogy a nyavalya töri: mindannyian rászóltak, hogy térjen ki az útból. Mindez nem lohasztotta le hitét, folytatta útját és követelte, engedjék, hogy Istenét követhesse… Hirtelen úgy érezte, erősebb lesz, felállt, s két kísérője állva tartotta. Abban a pillanatban, mikor úgy érezte, el fog esni, még erősebben kiáltott: „Uram, add, hogy templomodba mehessek, és én meg fogok gyógyulni”. Kísérőit arra kérte, engedjék el, meg volt győződve arról, hogy egymagában is tud járni – s íme járt, és követte az Oltáriszentséget. Segítség nélkül a templomhoz ért, miközben sok vért veszített. A templom kapujánál megismételte kérését, s abban a pillanatban, amint a templomba lépett, érezte, mint az Evangélium vérfolyásban szenvedő asszonya, hogy a vérfolyás megszűnt. A szentély korlátjánál hol térdelt, hol állott a zsolozsma és a szentmise alatt, mely másfél óra hosszat tartott – már nem segített neki senki, amikor letérdelni vagy felállni akart. Szentmise után minden segítség nélkül haza gyalogolt, nagy tömeg kísérte, s a csodálattól s a félelemtől eltelve dicsőítették Istent. Nem akarták elhinni, hogy a reggel látott tehetetlen asszony mily könnyedén megy föl a lépcsőn…
Prouchet orvos, ki tizenöt éve kezelte, és meggyőződött arról, hogy a betegség teljesen képtelenné tette a beteget a járásra, nem akarta hinni a hírt, s hogy a valóságról meggyőződjék, elment hozzá. Mihelyt a szobába lépett, az asszony felállt, járkált, s azt mondta neki, hogy nálánál hatalmasabb orvos gyógyította meg. Az orvos már nem vonta kétségbe a gyógyulást, mikor oly biztos léptekkel kikísérte az utcára, mintha mindig egészséges lett volna. Egy ügyvéd (Barbier) így írt naplójába: „Az úrnapi körmenet alkalmával csoda történt Párizsban, és ez a csoda annyira igazolva lett, hogy el kell hinnem, ez pedig nem oly könnyű dolog nálam”.
(Történetek az Oltáriszentség országából)
Ajánlott videók: Befalazott csoda – Oltáriszentségről nevezett Erzsébet nővér – az Oltáriszentségről ITT
– ,,Vágyakozom Jézushoz” – eucharisztikus tanúságtétel ITT
– Ének szentségimádásra – Szent Ferenc kisnővéreinél ITT
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.