FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

Apró szavak Gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök nagyságáról

Székhelyi Gróf Mailáth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.) Erdély 72. püspöke volt és az addigi sorban a leghosszabb ideig, negyven esztendőn át szolgálta egyházmegyéjét. Esztergomi egyházmegyés papként kapta főpásztori kinevezését 1897-ben az akkori Magyarország legnagyobb egyházmegyéjébe. Ez az 50 ezer négyzetkilométernyi terület 15 vármegyére oszlott, amit 16 esperesi kerületbe szerveztek; összességében 227 plébániát és 3200 filiát foglalt magába. Trianon 103 sorozatunkban Mailáth püspök tevékenységének 1920 utáni részére vetünk egy rövid pillantást Halász Péter Gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök Gyimesbükk szívében című munkája, valamint Koncsag László A népnevelő és iskolaépítő Mailáth püspök című tanulmánya és más írásai alapján.

Az említett feljegyzések szerint Mailáth a tiszta szív őszinte lelkesedésével szolgálta Isten ügyét, személyében erőskezű pásztort kapott a nyáj. Buzgósága lelki megújulást eredményezett. Főpapi működésének legfőbb területe az ifjúság nevelése volt, erre fordította a legtöbb figyelmet és a legtöbb pénzt. Magánvagyonából is hatalmas összegekkel támogatta az iskolákat, a diákokat és az ifjúsági lapokat. Nem fáradt bele az iskolák látogatásába, a tanítás ütemének figyelemmel kísérésébe, a diákok vallásos nevelésének elmélyítésébe, számukra Mária Kongregációt szervezett, a szentségek vételére buzdította őket. Az olvasókörök által a képesség fejlesztésére törekedett, és a rendszeresen megszervezett különféle iskolai ünnepségek által nemzeti és keresztényi értékek és évfordulók jelentőségének elmélyítését szorgalmazta. Az egyes iskolák kiváló tanulóit továbbtanulásra külföldi egyetemekre küldte, számukra ösztöndíjról gondoskodott, de ő maga is még zsebpénzt adott, hogy költségeiket tudják fedezni. Tanúskodik erről az a számtalan levél, amelyet vitt neki a napi posta. Mailáth püspök ezeket figyelemmel átolvasta, kiértékelte s mindegyikre választ is írt. Leánytestvérei, Sarolta és Etelka figyelmeztették, hogy sok időt elveszteget a diáklevelek megválaszolásával, nemegyszer az éjszakai pihenése rovására, de Mailáth püspök nem hallgatott nővéreire, mindig válaszolt a hozzá fordulónak. Neki köszönhető a katolikus közszellem erősödése és a diákok nevelésének megújulása. Ugyanilyen szeretettel viszonyult papjaihoz, azok bármiben fordulhattak hozzá, amiben tudott, segített nekik.
Bérmakörútjai során végigjárta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét. A városokat évente felkereste, de nem maradt ki egyetlen hely sem, ahová nem jutott volna el. A gyimesbükki Domus Históriából idézünk:
„Az 1933. év legnevezetesebb eseménye a Majláth kegyelmes atyánk által végzett bérmálás volt. A bérmaút sorrendjét a főesperes 1933. április 13-án közölte.
Gyimesbükk napjai június 26. és 27. voltak. Kegyelmes püspök atyánk Bálint Lajos főesperes, Márton Áron pp. titkár, Adorján Károly tanfelügyelő, néhány kivételével a kerületi papság, barátok, két klerikus stb. kíséretével június hó 25-én du. érkezett meg. A község határán a küldöttség a Gyimesi-szorosbeli vasúti híd előtt a hívek üdvözölték. A plébános üdvözletét a kontumáci papi lakás útfelőli ajtajában fogadta, ugyanitt tartott beszédet a néphez Márton Áron titkár, minek végeztével vecsernye, utána gyóntatás volt.
Június 26-án reggel 8 órakor a kontumáci templomban Majláth kegyelmes atyánk mondott csendes szentmisét és szentbeszédet a férfiak számára.
Tíz órakor az ünnepélyes szentmisét a központi szükségtemplomban Bálint Lajos főesperes végezte, Adorján Károly beszélt. Ezek után a templomalapon volt a bérmálás. Az összeírás szerint 317-et bérmált meg a két napon. Bérmálás után a templomalap szentélyében lévő szín alatt tisztelgések voltak.
Ezután pedig a kontumáci néhai állatorvosi lakás helyiségeiben kb. 50 terítékes ebéd.
Június 27-én 8 órakor Kegyelmes atyánk misézett a kontumáci templomban, utána néhányat bérmált, ezután ministráns gyermekeivel nagyon kedélyesen reggelizett, mézes-vajas szeleteket, ő maga kente és osztogatta fiacskáinak. Ezután mentek ebédre Gyimesközéplokra. A menet megállott a templomteleknél, a szükségtemplom, a lakások helyiségeit szenteltvízzel meghintette, a főbejárat előtt lefényképezték.
A bilibókszeri kápolnánál fogadta a bükki hívek tisztelgését. Ez volt Kegyelmes atyánk utolsó gyimesi szolgálata. Oly jó kedvvel jött Gyimesbe, oly örömmel, könnyedén végezte a teendőket, mert mint többször mondta, csángó híveit nagyon szerette. Szerette volna az új templomot is felszentelni, de a jó Isten ezt nem engedte meg. Már ezen időben lehetett észrevenni szervezete gyengülését, ezután továbbgyöngült, Budapestre gyógyintézetbe került…”
Egyházmegyéjéhez intézett búcsúiratában Mailáth püspök a következőket írta: „Közületek a legkisebbnek a fájdalma nekem fájt legjobban, öröme engem vidított fel mindenekelőtt. Jó időben, rossz időben, mint tűzben égő tömjén, veletek szenvedtem.” 1940. március 18-án adta vissza lelkét Teremtőjének és március 26-án helyezték örök nyugalomra. Jandik József, a Regnum Marianum házfőnöke a nagy kortárshoz, Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspökhöz hasonlította Mailáth püspököt, így jellemezve őt: „A tizenkilencedik század fordulóján Prohászka Ottokárral együtt Mailáth püspök az, aki egy új szellemi világ kialakításán dolgozik. Prohászka Ottokárral együtt indulnak el az esztergomi szemináriumból. Prohászka ott spirituális, Mailáth Gusztáv Károly tanulmányi felügyelő volt. Prohászka szárnyaló diadalmas világnézetének ő adta a pedagógiai alapvetést. […]. Könyveket, tudományos értekezéseket nem írt. Ő élt és vonzott.”

Közeli utóda, Márton Áron pedig ezeket írta Mailáth püspök személyéről: „Életének és működésének legjellemzőbb vonása a hangsúlyozott, mély lelkiség volt.” „Szelíden, jóságosan, mosolygó szeretettel, ellenálhatatlan közvetlenséggel és soha ki nem hagyó következetességgel járt »fiai« után, volt az ifjúság barátja, bizalmasa, lelkipásztora-püspökatyja. Csak Isten tudja felmérni és megállapítani, hogy hány ember köszöni az ő atyai gondoskodásának testi és lelki egészségét, jelleme alakulását, mély és gyakorlott kereszténységét, boldog családi életét és egészséges gyermekeit, és csak az Isten a megmondhatója, hogy abban a nemesebb lelkiségben és tisztultabb szellemben, amelyet a mai, férfikorban lévő és utánuk következő nemzedékek a Kárpátok övezetében képviselnek, mi a Mailáth püspök érdeme… Mindanyiunk lelkében tökéletesen él az a valóság, aki negyven éven át közöttünk és érettünk élt, szeretett és dolgozott.”
Ahogy Koncsag László atya fogalmaz: Mailáth püspök „példája minket is kötelez és helytállásra int”.
Szerkesztette: Varga Gabriella

Dr. Bíró Vencel Székhelyi gr. Mailáth G. Károly című kötete letölthető innen: https://mek.oszk.hu/10100/10198/
Az előző rész: Hiányzol Hajdó pap bácsi ITT
– További írás Mailáth püspökről ITT

Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.

Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot  Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981