Kemenes Ferenc: Szent Ferenc és a tücsök című kedves versét mondja el Assisiben Hortai Rita és Mikita Gábor.
Az előző rész: – Naphimnusz, olaszul ITT
Szeretettel ajánljuk: – ,,Lelkes” állatok? ITT
– Tanuljunk a természettől ITT
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot
Szent Ferenc és a tücsök
Fütyörész a kis tücsök a
Zöld bokorban nagy vidáman,
Ki-kijön és megfürödik
Az aranyos napsugárban;
Lágy fűvön jár, legelészget
S megy megint a kis bokorba
S égő szomját ott a hűsön
Édes harmat-gyönggyel oltja.
„Pici tücsköm üdvözöllek,
Szállj ide a tenyeremre”,
Nyájas hangú édes szóval
Hívja a szent kedve-telve:
„Jöszte és áldd az Úr Istent,
Ki teremtett mennyet, földet…”
És az nyomban oda ugrik
És erősen énekelget.
Ott fütyölget jó sokáig…
„Szállj le testvér, szállj le mostan,
Amint látom, a lakásod
Abban a kis zöld bokorban;
Szőtt levelek enyhe árnya…”
S az leszáll a zöld bokornak
Hűs, homályos sátorába.
Hívja másnap, hívja nyolc nap
S mindig felszáll tenyerére,
Kedv, öröm zeng a szavában,
Csupa láng a füttyzenéje
S akkor tér csak a bokorba,
Mikor a szent mondja néki…
Pörren a könny és csodálják
Szent Ferenc és a testvéri.
„Pici tücsköm, már nyolc napja,
Hogy vidítasz énekeddel,
Most már menj és más vidéki
Embereknek zengedezd el;
Ott dícsérd, áldd az Urat, ki
Minden élő gondos atyja…”
Nem is látta senki többé,
Bokor-sátrát oda hagyta.
Ha az ihlő, a Szentlélek
Lángja lobog, ég a szívben,
Ha az ember igaz és szent
S azt akarja, amit Isten:
Megengedi az Úr olykor
A meggyőző csoda végett,
Hogy az ilyen élő szentnek
Meghódoljon a természet.
PPEK / P. Morovicz. Szol. Ferenc (szerk.): A szegénység trubadúrja