Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Tizenhárom évvel ezelőtt avatták boldoggá a hetven éve halálba kergetett Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök-vértanút
Boldog Bogdánffy Szilárd erdélyi örmény eredetű család leszármazottja, 1911. február 21-én született az akkor Torontál vármegyéhez, ma a szerbiai Vajdasághoz tartozó Feketetón (Crna Bara). Édesapja, Bogdánffy Ignác a falu kántortanítója volt, édesanyja Welebny Aranka. Elemi iskoláit a ma Romániához tartozó Torontálkeresztesen (Cruceni), édesapja új állomáshelyén kezdte meg, majd a Temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta, ahol 1929-ben érettségizett.
Még 1929 nyarán sikeresen jelentkezett a nagyváradi Teológiai Akadémiára, és már tanulmányai első két évében kivívta a szeminárium tanári karának osztatlan elismerését.
Az in omnium laudabilisként jellemzett és tanári pályára szánt fiatal növendéket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy ott magasabb szintű tanulmányokkal készüljön fel a neki szánt tanári pályára. Olyan kiváló tanároktól tanulhatott, mint Mihályfi Ákos, a modern lelkipásztorkodástan teoretikusa, Pataky Arnold egyháztörténész, Tóth Tihamér, a kor valláserkölcsi nevelésének megalapozója, vagy Schütz Antal, a XX. század legjelesebbnek tartott teológusa. Budapesti professzorai hamar felfigyeltek a nemcsak „buzgalmáról és szerénységéről”, hanem „komoly lelki életéről és elmélyült biblikus érdeklődéséről” is tanúságot tevő fiatal teológusra.
Tanulmányai befejezését és a kisebb rendek felvételét követően 1934 nyarán visszatért Nagyváradra, ahol június 29-én Fiedler István püspök pappá szentelte a Nagyváradhoz tartozó Őssi városrészben újonnan épített Lisieux-i Szent Teréz-plébániatemplomban. „Magasztalja lelkem az Urat!” – ez a jelmondat állt Bogdánffy Szilárd újmisés emlékképén és e jelmondathoz életével és halálával is hűséges maradt. Szolgálatának következő másfél évtizedét a katolikus ifjúság oktatásának és lelki nevelésének szentelte. Felszentelésének évében püspöke a szatmári papneveldébe helyezte helyettes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, párhuzamosan pedig a helyi püspöki konviktus, a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője és lelkivezetője lett. Három évvel később az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is elvállalta. Ezzel gyakorlatilag a nagyváradi katolikus diákság zömének szellemi és lelki gyarapodását irányította, beleértve a város területén szétszórtan tanuló és a Szent József Intézetben elhelyezett váradi kisszeminaristákat is.
Egyénisége, lelkisége, nevelési módszere, a szegényekről való gondoskodása, a betegek látogatása tanítványaira és híveire maradandó hatást gyakorolt.
A fiatal magyar papnak a különösen a tanuló ifjúság körében fokozódó népszerűségét a román hatóságok nem nézték jó szemmel és 1939 novemberében a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. Itt kilenc hónapon át, a második bécsi döntésig a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spirituálisaként működött, majd a magyar hadsereget követve 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra. Márton Áron gyulafehérvári püspök 1940. szeptember 15-étől kinevezte teológiai tanárnak a nagyváradi Papnevelő Intézetbe; Bogdánffy Szilárd a szeminárium lelkivezetője és az erkölcstan tanára lett. Mindeközben 1936 és 1943 között több alkalommal is szigorlatot tett a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését.
A második világháború vége felé a szemináriumi katedrája mellett a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. Részt vett a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újjászervezésében; az orsolyita rend lelkivezető nélkül maradt növendékei számára 1945-ben pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. A nyilas hatalomátvételt követően az üldözöttek mentésén fáradozott. 1945 és 1947 között, a háborút követő tanárhiány miatt nemcsak hittant, hanem szükség szerint latint, franciát és matematikát is tanított.
Elfogadva Scheffler János püspök hívását, tanári működését félbeszakította és 1947 tavaszán Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári minőségben a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. Miután Romániában 1948-ban államosították az egyházi középiskolákat és bezáratták a helyi papnevelő intézetet, Felsőbányán és Szinfaluban titkos szemináriumokat szervezett a papi utánpótlás biztosítására.
Szellemi képességei és lelkisége kiváló munkatárssá tették a szatmári-nagyváradi egyházmegye vezetésében. Scheffler János püspök bizalmasaként 1947-től Bogdánffy Szilárd lett a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője.
Az egyre fokozódó romániai egyházüldözés miatt és annak várható fejleményeire tekintettel – számítva arra, hogy a püspököket a román hatóságok letartóztatják –, a Szentszék engedélyezte, hogy titkos püspököket szenteljenek. A bukaresti nunciatúrai régens, Gerald Patrick Aloysius O’Hara nuncius, érsek 1949. február 14-én Bogdánffy Szilárdot titkos püspökké szentelte. Amikor a nacionalista-kommunista rezsim a római katolikus egyházat be akarta olvasztani a nemzeti egyházba, ezáltal elszakítva a Rómától és a pápától, Bogdánffy Szilárd bátran szembefordult ezzel a szándékkal és megtagadta a kért együttműködést. A román állambiztonsági szervek alig két hónappal a püspökké szentelése után, 1949. április 5-én letartóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül fogságban tartották és kínozták az ország legszigorúbb, a korszak rettegett börtöneiben, Jilaván, Máramarosszigeten és a Capul Midia-i haláltáborban. „Meddig hisz Istenben?” – kérdezték vallatói. Sokat kínozták, verték. „El lehet viselni” – mondta rabtársainak. A börtönben is mindennap megtalálta a szeretetszolgálat lehetőségeit: elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengülteknek, cigarettát a dohányosoknak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat; az őrök emiatt többször is bántalmazták.
Ügyének bírósági tárgyalására csak 1953 áprilisában került sor, ekkor teljesen hamis vádak alapján tizenkét évi kényszermunkára ítélték.
Noha családjának és ügyvédjének sikerült kiharcolnia a törvénytelen ítélet megsemmisítését, Szilárd püspök már nem érte meg ügyének újratárgyalását, a börtönben elszenvedett kínzások következtében még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtön cellájában az elszenvedett kínzások és egy súlyos tüdőgyulladás következtében, amire nem kapott gyógyszert, meghalt. Holttestét egy rabtemetőbe temették, amelynek helyét később beépítették, sírhelye így ismeretlen.
Az Egyházhoz való hűségéért szenvedett vértelen vértanúhalált.
Példát adott a fiataloknak és mindannyiunknak.
Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása
Bogdánffy Szilárd boldoggá avatásának folyamatát 1992 márciusában indította el Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök, az egyházmegyei eljárást 1995. január 20-án kezdték meg, az aktákat Rómában 1997. november 8-án adták le. A Szentté Avatási Ügyek Kongregációja 2010. március 27-én kapta meg XVI. Benedek pápa jóváhagyását a Bogdánffy Szilárd mártíromságára vonatkozó rendelet kihirdetésére. A vértanú püspököt tizenhárom évvel ezelőtt, 2010. október 30-án avatták boldoggá a nagyváradi székesegyházban. A kommunista diktatúra romániai vértanúi közül ő volt az első, akit a katolikus egyház boldoggá avatott.
A szertartáson Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kérte Bogdánffy Szilárd boldoggá avatását, majd ismertették a vértanú püspök életútjának főbb mozzanatait. Ezt követően XVI. Benedek pápa küldötteként Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvasta a boldoggá avatásról szóló dekrétumot. Az apostoli levélben XVI. Benedek pápa kifejtette, hogy Bogdánffy Szilárdot ezentúl boldognak tisztelhetjük, és ünnepe megtartható minden év október 3-án. A levél ismertetése után leplezték le az új boldog arcképét.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentbeszédében kifejtette: Közép-Kelet-Európában Bogdánffy Szilárd személyisége és vértanúsága arra tanít, hogy minden mártíriumnak van előtörténete, ugyanis a szorgalmas diák, a minden egyházi megbízatását szívesen elvállaló papnövendék és fiatal pap, aki nem bizakodott el, nem könnyelműsködött, nem lázadt fel a rá záporozó sokféle feladat ellen, a kegyelem rendjében érett meg lassan a vértanúságra. Bogdánffy Szilárd boldoggá avatása – folytatta Erdő Péter – megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét, a liturgia fenségével és titokzatos erejével indítja el azok hosszú sorának nyilvános tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként szenvedés árán is helytálltak Krisztus és az egyház igazságáért. A bíboros emlékeztetett arra, hogy Magyarországon is csak egy éve emelték oltárra Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspököt, elsőként a korszak katolikus mártírjai közül. Felidézte a prímás azt is, hogy Bogdánffyt másfél hónappal püspökké szentelése után már letartóztatták. Különböző börtönökben kegyetlen kínzásokat szenvedett, kőbányában, ólombányában dolgozott, akárcsak az ókeresztény kor vértanúi – mondta Erdő Péter, aki szerint Szilárd püspök vértanúsága „a remény forrása számunkra”. Mint fogalmazott, szenvedésével és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami nagyobb, mint ez a földi élet.
A boldoggá avatási szertartáson közel ötven püspök és kétszáz pap vett részt, képviseltette magát az ortodox egyház is, és jelen volt többek között Tőkés László volt református püspök is, az Európai Parlament alelnöke.
*
Imádkozzunk Bogdánffy Szilárd szentté avatásáért: „Irgalmas Istenünk, aki Boldog Szilárd püspök vértanúnak megadtad a legyőzhetetlen lelki erősséget, hogy a szenvedésben is hűséges maradjon Egyházadhoz, közbenjárására add, hogy a hitet, amelyet szavával hirdetett, megtartsuk, és az utat, amelyet példájával mutatott, kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”
Összeállította: Varga Gabriella
Az előző rész: – Egészen elégő áldozat
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában jelennek meg, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot 