,,Prédikálás” filmekkel – Magyar Passió

,,A filmet látni kell a fiatal generációnak, hogy tudják meg, miért kell nekik arról beszélni, amiről a nagyszüleik, dédszüleik egy szót sem szólhattak…”

Nem vagyok filmkritikus. A filmek megítélésével kapcsolatban sajátos értékrendet alakítottam ki. Nekem az a fontos, hogy foglalkoztat-e az adott téma a vetítés után is esetleg annyira, hogy kutakodjak utána, van-e olyan mondanivalója, amit a gyermekeimnek és unokáimnak is feltétlen továbbadnék, mert e nélkül a történelmi tudásuk hiányos lehet.
Az alkotás jelentőségét mutathatja az is, ha „felkavarja a vizet”, és egyesek eszeveszett támadásba lendülnek. Nos, az Eperjes Károly rendezte „Magyar passió” című film ilyen! Még szinte alig kezdték vetíteni a mozikban, a negatív kritikák bizonyos fórumokról már meg is érkeztek…

Édesanyám a Szatmári Irgalmas Nővérek által vezetett Miskolci Érseki Római Katolikus Leánylíceum és Tanítóintézetben végzett. Apáca nevelőit imádságos szeretettel emlegette, hiszen a tanítványaiknak életre szóló útmutatást adtak, hogyan lehet hitben megerősödve, szeretetben boldog és teljes életet élni.Samassa József az intézetet azért alapította, hogy a kisleányokat nemükhöz, hivatásukhoz képest megfelelő módon és mértékben neveljék, vallásosok és erényesek legyenek, képzésük megfeleljen a katolikus egyház, a haza és a család kívánalmainak, ahogyan ezt a kor egyházi ideológiája megkívánta.”  A kommunisták által „klerikálisnak, első számú ideológiai ellenségnek, ingyenélőnek” nevezett apácák fáradhatatlanul dolgoztak ezen. Feladataik közé tartozott például a nőnevelés, a különböző intézmények és kórházak betegeinek és elhagyatottjainak ellátása, a tanítás, a nevelés, az árvaellátás, a szociális és missziós munka, valamint a háztartásvezetés. Anyukám osztálya összetartó, példa értékű közösség volt, akik évenkénti találkozásukkal erősítették egymást a Nővérektől kapott értékek szellemében, de a távollevők életét is odaadással követték. Csak részben szerezhettek tudomást arról, hogy az iskola államosítása és az Irgalmasrend feloszlatása után, mi lett elhurcolt tanáraik sorsa.
ÁLLAMOSÍTÁS, FELOSZLATÁS, ELHURCOLÁS… könnyen leírható szavak, de mögöttük súlyos tragédiák húzódnak. Egyéni és az egész társadalmat ért tragédiák, melyeket az uralkodó, kommunista rezsim okozott, és ezt nem szabad elfelejtenünk!  Tudnunk kell róla, hogy 1950 nyarán, -három részletben,- meglepetésszerűen, az éjszaka leple alatt lecsapva, hurcoltak el
több mint háromezer szerzetest, illetve apácát. Tudnunk kell róla, hogyan kínozták testileg és lelkileg őket, hogyan zsarolták, becstelenítették és gyilkolták meg vagy internálták a védtelen, ártatlan áldozatokat! Tudnunk kell a kilakoltatásokról, a börtönökben meghurcoltakról, a megfélemlítésekről, a erőszakról, mindazokról, akiket koholt vádak alapján elítéltek!  Ismerni kell történelmünknek ezt a tragikus és szégyenletes időszakát is, hiszen ebből is tanulnunk kell!  A keresztényüldözés ugyanis még napjainkban is jelen van: a Rákosi-korszak gyalázatos vallásüldözésének „köszönhetően” a hitetlenség, az érdektelenség, a nihilizmus nem tűnt el és hatása még érezhető, kórságként terjed hazánkban.
Ám essen szó arról az örökségről is, amit az üldözöttek hagytak ránk: a hűséget, a hitet, az alázatosságot, egyszerűséget és szeretetet.
A szélnek eresztett, világukból kikergetett szerzetesek életükkel bizonyították, hogy Jézus követése erősítheti meg a társadalmunkat, kovácsolja egybe a családokat, közösségeket. Ezt kell akarnunk. Ez őseink öröksége: egy ország, amelynek alapjai szilárdak, gerince egyenes, erkölcsi alapja stabil, a nemzet pedig erős és nem eltorzítható.
Eperjes Károly Magyar Passió c. filmje éppen erről szól.  Hiteles, valósághű, mert éppen úgy mutat be egy kort, egy közösséget, ahogy édesanyám mesélt erről suttogva. A filmet látni kell a fiatal generációnak, hogy tudják meg, miért kell nekik arról beszélni, amiről a nagyszüleik, dédszüleik egy szót sem szólhattak. Itt az ideje, hogy megtörjük a hallgatást, levegyük nemzetünkről a félelem béklyóját! Eperjes Károly elkezdte. Álljunk be mögé Krisztus páncéljában. Mert az áttörhetetlen, a lelkünk biztonságban van.
Hortai Rita

A TARTALOMBÓL: A megtörtént eseményeket felelevenítő film Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című színműve, valamint Kálmán Peregrin Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet című dokumentumkötete alapján készült. Az 1950-ben játszódó film története szerint Leopold atya azért küzd szerzetestársaival, hogy a háború után újjáéledő országban a ferences rendet ismét felvirágoztassa. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza őket tevékenységükben, még a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatták. Ez a „békés” állapot nem tart sokáig. Leopold atyát koholt vádak alapján letartóztatják és hogy megtörjék, kegyetlen kínvallatások alá vetik. Volt diákját, a vallásnak hátat fordító, a szocialista rendszerben hívő fiatal tisztet, Keller főhadnagyot – Fjodorov őrnagy parancsára – bízzák meg a beismerő vallomás kicsikarásával. Az atya kitartása, ellenállása azonban mindent megváltoztat… Stáblista ITT

Moziajánlóinkból, szeretettel: – A homok alatt ITT
– Szívritmuszavarok ITT

(Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.)