Katolikus folyóirat
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai:
„Ó Nagyasszony, nemzetünk reménye!” – kezdődik az ismert szentkúti ének. Augusztusban emlékeztünk meg Szent István királyról s arról a nagy tettéről, hogy halálos ágyán a magyar népet a Boldogságos Szűzanya oltalmába ajánlotta. Ennek majd’ ezer éve. Azóta a magyarság megtapasztalta az Istenszülő oltalmát. Ősi templomaink jó része nem véletlenül lett Mária tiszteletére szentelve.
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai
KASZAP ISTVÁN. A mai kor emberének talán nem sokat mond e név, viszont jó pár évtizeddel ezelőtt még iskolák, szemináriumok falain díszelgett a fotója, élete sok akkori fiatalnak szolgált példaképül.
Ki is volt ő? A gyümölcsoltó Boldogasszony napján világot látó fiatalember kitűnő tanuló, sportember, cserkész, jezsuita novícius. Így lehetne pár szóban összefoglalni rövid életét. Mélyen hívő családba született, s maga sem gondolta, hogy az élet olyasmit tartogat a számára, mely halála után fiatalok sokaságának nyújt követendő példát.
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, –
s a képhez íródott gondolatai
,,…önmaga felemésztésével jelenti a másik ember szolgálatát.”
Február másodika hagyományosan Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ezen a napon az Egyház arra a Bibliában is megörökített eseményre emlékezik, amikor a gyermek Jézust József és Mária bemutatják a templomban. Nagyon sok üzenetet hordoz ez a jelenet, hiszen a szereplőkre tekintve ugyanazt az eseményt más más fényben láthatjuk. Ilyenkor gyertyát szentelünk a templomokban.
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, –
s a képhez íródott gondolatai:
Húsvéti időben a szentmise olvasmányai az ősegyház életébe adnak betekintést. Az apostolok a Lélek erejével megerősödve nemcsak Jézus utasításának tesznek eleget – hirdetik az Evangéliumot –, hanem a Názáreti Jézus Krisztus nevében olyan csodákat művelnek, amire még a hitetlen ember is felkapja a fejét.
Elgondolkodtató, hogy vajon ma miért nincsenek ilyen látványos csodák? Ma miért nem érezzük a Lélek erejét?
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, – s a képhez íródott gondolatai:
„…Már régen szokás minden kereszténynek örvendezni e nap,
ifjúnak és vénnek! Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus Feltámadt! Ezen örvendjetek!…”
E XIX. századi locsolóvers sorai jutnak eszembe, melyet gyermekként tanultam, s amely Húsvét igazi üzenete. Jézus feltámadása örömet kell hogy hozzon minden ember szívébe…
,,A szenvedés révén Isten leginkább ember volt; a szenvedés révén az ember egyre inkább Isten felé emelkedik…” – idézi a szentkép, melyet Bukovenszki Zoltán atya választott ki kérésünkre különleges gyűjteményéből. Alább Zoli atya – a szentképhez íródott – nagyböjti gondolatait olvashatjuk.
Atyám légy velem,
hogy végig tudjam vinni
a küldetésem…
Sokszor találkoztam idősek látogatása alkalmával Jézus az olajfák hegyén jelenetét ábrázoló szentképpel –, legtöbbször a tisztaszobában a hitvesi ágy fölé akasztva. Nem egy helyen az esküvői feszület is ott volt alatta. Most nagyböjt idején lelki szemeimet e jelenetre vetem: