Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai:

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk koronavírussal kapcsolatos szomorú híreket. Reménykednek sokan, hogy majd a vakcina megoldja a problémát. Ám fel kell ismerni, hogy csodákra az orvosok sem képesek, bárha igyekeznek lehetőségeik szerint megtenni mindent, hogy egy beteg helyzetén javítsanak.

Emlékezzünk: megdöbbent a világ, hogy tavaly tavasszal Olaszországban milyen sok pap hunyt el a vírus következtében. Ez a pap feladata: akár életét is adni másokért, hiszen erre kapott meghívást. A középkori járványok idején aki csak tudott, elmenekült a veszélyeztetett területekről. A papok, szerzetesek, apácák maradtak, vitték a vigaszt a betegeknek, temették az elhunytakat. Közülük is sokan megfertőződtek, meghaltak. Tudták, hogy életük veszélyben van, mégis tették, amit tenni kellett. A pap ma is mint „Alter Christus” van jelen a világban, békeidőben és nehéz időszakokban… Feladatuk elvinni Krisztus szeretetét a szenvedő, bajban lévő embereknek. A kórházlelkészek, a betegágy mellett álló papság a mai kor Rafaeljei, akik ma is vigaszt közvetítenek szenvedő embertársainknak. Társak a betegség keresztútján, akik Krisztus jelét, a keresztet rajzolják a szent kenettel, erősítenek a szentségekkel.
A bibliai történetben a hívő Tobit testét gyógyíthatatlan betegség támadja meg, de az Isten Rafael angyal személyében segítséget küld számára. Ahogy Tóbiás – Tobit fia – egy hal belső szerveivel gyógyítja meg apja testi (és lelki) betegségét az angyal biztatására, úgy ma a betegek szentsége adhat testi és lelki gyógyulást. Sokan nem igénylik ezt a gyógyszert, a hit vakcináját. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, melyet hosszan fel is sorolnak. Isten gyógyszerének egy mellékhatása van, ez pedig a hit növekedése. Hit kell a gyógyuláshoz, és a betegek szentsége ebben erősít minden beteget. Isten tud csodát tenni a szentségi kegyelem által, ezt papi szolgálatom során magam is megtapasztaltam.
Ma, amikor sajnos a papokat a pandémia miatt nehezen engedik oda a betegágyakhoz, szükséges, hogy amikor lehetőség adódik, kérjük Isten vakcináját betegeink vagy akár magunk számára. Sokszor pont a rokonok nem hívják Isten lelki orvosait a beteghez, amikor oly nagy szükség volna rá. Az orvost nem felejtik el hívni, a papot igen. Az orvos testi bajainkat gyógyítja, a pap a lelki betegséget. Az Isten társul szegődik a beteg ember mellé, gyógyszert kínál. Tegyünk azért, hogy ezt a vakcinát minden rászoruló megkapja.

Korábbi részeinkből: – Angyali munkatársak IDE KATTINTVA
– Kilátás Luca-székéről ITT 

Kapcsolódó bejegyzés: – Litánia a betegek angyalához ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot  –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.