Katolikus folyóirat
,,Szent emlékezés” a roma holokausztra
,,Holokauszt”… A szó sajnos nem idegen, mert minden évben emlékezünk az Auschwitzban és Birkenauban elkövetett rémtettekre, 1944 borzalmas éjszakájára amikor Birkenauban a táborban felgyújtották a barakot, ahol emberek égtek halálra. A krematóriumban 3000 cigány embert pusztítottak el, nőket, férfiakat gyerekeket augusztus 2-ról 3.-ára virradóra.
AKI ZARÁNDOKOL, jó úton van… Verses gondolatsor a zarándoklatról – Hortai Rita és Kovács Éva, a miskolci Versbarátok Köre tagjainak felolvasásában. Képsoraink főleg a Szent Ferenc nyomát – Böjte Csaba ferences atya lelki vezetésével – követő Assisi-zarándoklaton készültek.
Szeretettel ajánljuk: – Assisiben, Csaba testvérrel ITT
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
– Ó, egyetlenem – panaszkodott Asah –, bár sose fogtál volna bele azoknak a leprásoknak kezelésébe! De te olyan önzetlen, emberszerető orvos vagy, nem tudtál mást tenni, mint gyógyítani őket. Az istenek és az emberek látod kegyetlenek, igazságtalanok, ezért jutalmul e rettenetes kór átszállt rád a védenceidről, és elűznek asszonyod ölelésétől és gyermekeid csókjaitól.
GYÓGYÍTÓ KEGYELEM!
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
ALEXANDRIA
A ház, amelyben Lucanus orvosi tanulmányai alatt lakott, sem nagy, sem kicsi nem volt. Fehér kőből épült, csinos, tengerre néző előcsarnokkal, egyszerű fehér oszlopokkal. Mögötte feküdt a forró, nyüzsgő város.
Négy éven át reggelenként innét indult az egyetemre, és tért haza alkonyatkor a kis házhoz, ahol együtt élt Kusával és annak feleségével, Kalliopéval. Őket rendelte Diodorus fogadott fia szolgálatára, és háztartásának vezetésére alexandriai tanulmányai idejére.
Alexandriában Antiochiánál is többféle nemzetiségű ember fordult elő, és a város is sokkal nagyobb, ragyogóbb és romlottabb volt. Az utcákon számtalan nyelv kavargott, karattyolt, visított és rikácsolt. A közlekedés fő ütőerein fekete, barna és fehér arcú emberek és idegen öltözékek szüntelen áradata lüktetett. A hőségtől fullasztó, kanyargós utcák hemzsegtek az áthaladó tevék, lovak és szamarak által húzott kocsik karavánjaitól. A külső városrészekben egész éjjel hallani lehetett a környék sakáljainak vonyítását. A város elöljárója sohasem tudta pontosan, hogy emberei közül hányan fognak este visszatérni a kaszárnyáikba; a gyilkosságok mindennaposak voltak.
Tíz évvel ezelőtt Miskolc város napján a Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata nyerte el az ,,Év civil szervezete” címet. Lehetőségeikhez képest máig próbálnak segíteni ott, ahol a szükséget érzik. Ennek apropóján fogalmazta meg gondolatait Nagy Katalin, a társaság elnöke.
– 1909. május 11-én Ferenc József ,,kiváltságlevelet” adott Miskolcnak. Amikor erre emlékezünk a város napján, a nagyvilág történései, az élet nehézségei is jelentőséget adnak annak, hogy kiemeljük: Miskolcon ,,civil szervezetek” is működnek annak a célnak érdekében, hogy a városunkban élő emberek, családok élhető életet éljenek.
Az itt található számos civil szervezet közül a Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálatot említem, melynek központja 1992-től van Miskolcon.
Dancs Rózsa:
Édesanyámra emlékezve
Békés, boldog vasárnap délután… A hét elejét még a kórházban töltötte, de három nap múlva haza engedte az orvos azzal az utasítással, hogy kímélje magát, kerülje a fizikai megerőltetést. Irénke megfogadta a tanácsot, pihent, sétálgatott a virágos udvaron, a tulipánok már kezdtek elhervadni, de a többi már pompázott, szépen nekirugaszkodtak a dáliák is, a muskátlikat különösen szerette.
Hátra-hátranézett a veteményes kertbe is, nagyon örült a szépen csokrosodó salátáknak, a zöldhagymának és a karókra kapaszkodó paszulynak. Nem érezte magát betegnek, igaz ugyan, hogy ronda rekedtsége még tartott. Talán ez a nehéz, száraz levegő, csitítgatta magában nyugtalanságát, mert náthás egyáltalán nem volt.
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
ÉLETMENTŐ ISZONYAT
Lucanus visszatérése a tanulmányaihoz és a Diodorus-ház napi rutinjához nem eredményezte felzaklatott lelkének megnyugvását. Magányos bolyongásai alkalmával az erdőben, vagy Keptának szüléseknél való asszisztálásakor gondolatait csak egyetlen súlyos kérdés foglalkoztatta: Hol van Rubria?
Nem vett tudomást a külvilág szépségeiről, fülével nem hallott egyebet, mint a fájdalom hangját. Minden cselekedete bosszúesküjének teljesítését szolgálta.
A harag és szívgyötrelem sok nap elteltével sem oldódott lelkében. Ha halandók vagyunk, mi értelme, hogy erre a világra megszülessünk? – rágódott magában.
Amikor meghalt egy rabszolga, egy férj, feleség vagy gyermek, napokig vigasztalhatatlan volt. A hátramaradottak megfogták a kezét, és vigaszt kértek tőle; attól, aki maga is vigasztalan volt. Ő csak könnyeket tudott adni nekik; és látván azokat a könnyeket, a gyászolók megvigasztalódtak.
Az irodalom és a zene összefonódott a miskolci Versbarátok Köre által Szent Ferenc nyomában szervezett zarándoklaton. Zsekov Éva Mónika zeneművész zarándoktársunk orgona- és hegedűszóval, illetve az ének vezetésével segítette az Ég felé imáinkat. Az első éjszakát a Padova melletti, hajdani ágostonos kolostorból átalakított zarándokszálláson töltöttük, melyet most a Don Bosco által alapított szalézi szerzetesrend üzemeltet. Szent Ágoston remetéinek tizenhatodik századi patinás kolostorában Mónika az Amazing Grace c. művet játszotta el.
Hála, hegedűvel
– Ami talán a leginkább megérintett a zarándoklaton, az a hegedű: a szentáldozás után, amikor még ott volt a számban a megszentelt Ostya, az Úr Jézus Krisztus teste, és csak a hegedű szólt, úgy éreztem, hogy a hálát, a köszönetet tiszta hangon viszi föl oda, ahova gondolatban szántam. Nem egy zarándokúton vettem már részt, és a lelki felemelkedés mindig megvolt, de az a plusz, amit a hegedű tiszta hangja ott áldozás után a lelkemben megmozdított, különleges kegyelem volt… – mondta el a hazafelé úton az egyik zarándok. S mindenki egyetértett abban, hogy hegedűművész zarándoktársunkat, Zsekov Éva Mónikát kedves, szeretetre méltó személyisége is értékes útitárssá tette, alázatos zenei szolgálatáért pedig rendkívűl hálásak lehetünk.
Szeretettel ajánljuk: – Assisi galambjai ITT
– Verses útinapló: Szent Ferenc és a tücsök ITT
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
AZ ÁTKOZOTT DAGANAT
Rubria békés elhunyta mély sebet ütött Lucanus lelkén. Hetekig bezárkózott szobájába. Bosszúval vegyes gyászában sértődötten visszavonult a külvilágtól. Még szeretett anyjától, Írisz elől is elzárkózott. Sötét, kínzó gondolatok gyötörték: – Mi végre születik hát az ember? Csak azért jön a világra, hogy kínok közt vergődjön, majd pedig ugyanolyan gyalázatosan és kilátástalanul haljon meg, mint ahogyan élt. Az ember Istenhez kiált, és nem kap választ. Egy nap sem mentes a gondoktól és a gyötrelemtől. Az ember végül leszáll a sírba, és a létezés titka továbbra is megoldatlan. Visszatért már egy ember is a sírból valami vigasztaló hírrel? Mondta már egy isten is: „Kelj fel, megszabadítalak a terheidtől, és elvezetlek az életre?” Bizony nem. Ilyen isten még sohasem volt, és soha nem is lesz. Isten az ember ellensége.
– Az öklét bámulta. Arckifejezése merev és fenyegető volt a haragtól. – Én megmutatom, hogy le fogom győzni! – motyogta. – Elragadom kezéből az áldozatait. Megszabadítom a tehetetlen szenvedőket a rájuk rótt kínoktól. Ahol Ő halált rendel el, én ott életet fogok fakasztani. Így fogom magam Őrajta megbosszulni…
LUCANUS –, SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
KÜZDELMES ÉLETE
KERESS ÖRÖMET APRÓCSKA JÓCSELEKEDETEKBEN
Lucanus nemigen tudta eldönteni, hogy szereti-e vagy sem az apját. Valamiféle szimpátiát azonban bizonyosan érzett iránta. Amikor az apját, Aeneast egy végzetes árvízi balesetben elveszítette, Diodorusnál keresett lelki támaszt. Az ifjú térdelt a férfi mellett a könyvtárszobában, és úgy fordította a fejét, hogy az jótevője kezén pihenjen.
Akkor megeredt a nyelve. – Nézz rám, nemes tribunus. Én olyan fiú voltam, aki ugyan nem utálta az apját, de kicsit megvetette, mint olyan férfit, aki alacsony képzettségű és gőgös. Fennhéjázó, türelmetlen és fölényes voltam.