Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai:

„Ó Nagyasszony, nemzetünk reménye!” – kezdődik az ismert szentkúti ének. Augusztusban emlékeztünk meg Szent István királyról s arról a nagy tettéről, hogy halálos ágyán a magyar népet a Boldogságos Szűzanya oltalmába ajánlotta. Ennek majd’ ezer éve. Azóta a magyarság megtapasztalta az Istenszülő oltalmát. Ősi templomaink jó része nem véletlenül lett Mária tiszteletére szentelve.

A magyarság 1100 éves tör- ténelme alatt annyi nehézség, szenvedés volt osztályrészünk, melyet nem sok nemzet élt volna túl és emelkedett volna fel a nemzettragédiák után. Emiatt is fontos, hogy Máriát, mint Magyarok Nagyasszonyát is különösen tiszteljük. Nincs más nemzet, aki az Istenszülőt Országának nemzeti jelvényeivel ékesíthetné, csak mi, magyarok.
Az ünnepet XIII. Leó pápának köszönhetjük, aki Vaszary Kolos esztergomi érsek kérésére a Millennium évében engedélyezte Mária, mint Magyarok Nagyasszonyi tiszteletét. A magyarok Mária-tisztelete mindig is fontos helyet foglalt el a hívő nép körében, megannyi templom, kápolna, kegyhely létesült Szent István országfelajánlása óta. A népi vallásosság is számtalan énekkel, imádsággal gazdagította népünk Mária tiszteletét, s ez bizo- nyíték, hogy a magyar nép hálás volt az Istenszülő oltalmáért.
Mária ma is nemzetünk reménye! Napjainkban, amikor az evangéliumi hit és a vallásosság tényleges megélése egyre jobban elvész az emberek életéből, ezzel szemben nő a hiszékenység, a babonaság, és egyéb vallási tévutak, újra a szentistváni örökséghez kell visszatérni, ami évszázadokon át megtartott minket és erőt adott minden nehézség közepette. Mária már bebizonyította számunkra, hogy Szent István nemzet- és országfel- ajánlásához hű maradt. Tehát most nekünk kell az életünket újra Krisztusra, a szegletkőre építeni, és Péterre, a kősziklára, hogy a pokol kapui ne vehessenek erőt életünkön.
Addig, amíg a hit megélése csak szép szokás, romantikus nosztalgia, kirakat, „szükséges rossz” lesz igazi tartalom nélkül, addig méltatlanok vagyunk arra, hogy keresztény nemzetnek, Mária Országának, szenteket termő földnek nevezzenek minket, vagy nevezzük magunkat.

Az előző rész: A megváltás zászlaja ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot  –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.