A kálváriákat többnyire azért keressük fel, hogy átelmélkedjük Jézus szenvedésének állomásait. A sátoraljaújhelyi Szár-hegyen lévő Magyar Kálvária azonban kivétel: ott népünk szenvedésére is emlékezhetünk…
1920. június 4-én Trianonban a magyarságra gyász borult, hisz’ Magyarország elveszítette területének 71, lakosságának 63, nemzeti vagyonának 62 százalékát. Be kellett fogadnia az utódállamokból menekült nemzettársait, harcolnia kellett az üldöztetéssel, de legalábbis diszkriminációval sújtott kint élő több mint 3 millió magyar emberibb sorsáért. Az Új helyzet „fizikai túlélése” mellett „bent” és „kint” szívet szakítóan szembesülnünk kellett még azzal a szellemi abszurditással is, hogy pl. Petőfink Romániában esett el, a reformkori országgyűlés Szlovákiában ülésezett, Hunyadi János Jugoszláviában harcolt a törökkel, Rákóczi fejedelmünk a Szovjetunióban nézte anyja oldalán, hogy az ellen Mukacsevo várát ostromolta…
A legelfogultabbak sem állíthatják, hogy létezhetett olyan közvélemény és kormány, amely ezt akkor véglegesnek tekinthette. Így nálunk is társadalmi, civil szervezetek sokasága alakult, a Bethlen-kormány pedig (1921-31) a politikai és gazdasági stabilizáció, a külpolitikai elzártság feloldása utánra tervezte a békés (!) revíziót… Sátoraljaújhely megcsonkítása, a környék színmagyar területeinek elcsatolása szemléletes példája volt „az igazságos békerendszernek”. 1934. július 1-jén így az újhelyi Szár-hegyen felavatták a 100. Országzászlót (trianoni emlékmű), majd 1936. október 4-én a közadakozásból (8804 pengő) létesített Magyar Kálváriát, mintegy 5000 vendég jelenlétében, az államhatalmi szervek diplomatikus háttérben maradásával.
A keresztény kálváriák 14 stációja Krisztusnak Pilátus házától a Golgota hegyéig vezető útját, a szenvedés és fájdalom útját idézi. Hasonló szerepet szántak az itteni stációknak, a belföldet és a Kárpát-medence egészét (!) érintő szenvedés kifejezésének.
A vártoronyszerű állomások közül az első Kassára emlékeztet, majd / Lőcse, Késmárk, Igló-Podolin, / Krasznahorka, Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya, Nyitra, Trencsén, / Komárom / Pozsony / Kismarton, Csáktornya / Fiume / Temesvár, Szabadka, Zenta / Arad / Brassó, Nagyenyed, Segesvár / Gyulafehérvár, Marosvásárhely / Kolozsvár / Nagyvárad, Szatmárnémeti, Máramarossziget, Ungvár, Munkács, Eperjes.
Felirataik Gyula deáktól, irredenta versek, „Tengerre magyar!” (Kossuth Lajos), „Ne bántsd a magyart” (Zrínyi Miklós), „Lesz még egyszer ünnep a világon” (Vörösmarty Mihály).
Az emlékegyüttes az 1938. szeptember 11-én felszentelt Szent István kápolnával vált teljessé a kettős szent év keretében (34. Eucharisztikus Világkongresszus Eugenio Pacelli – a későbbi XII. Pius – részvételével Budapesten, illetve Szent István halálának 900 éves évfordulója…)
Az emléképítményeket a II. világháború eseményei véletlenszerűen, a szocialista internacionalizmus tudatosan pusztította.
1990-től újra áll a kálvária, akkor szentelte Seregély István egri érsek a felújított kápolnát. Mai jelentése számunkra? Az elavult revíziós igény nélküli történelmi visszatekintés, a létesítés okának megértése, de koncentrálás a mára, és örömünk hogy az anno hajózhatónak nyilvánított Ronyva folyón kis víz esetén – némi túlzással – már mindkét oldalról a két nép fiai szabadon átugorhatnak. Békét, jó szándékot alapul véve akár szlovák barátaink is megértéssel sétálhatnak végig a Magyar Kálvárián, közös múltunk kölcsönösen pozitív eseményeire emlékezve, a rosszat felejtve. Ilyen megváltozott értelemben szólna ma hozzánk az emlékkápolna felirata:
„Tekints István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra
Reménységünk vagyon benned, s Máriában
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Dobos Zsolt – Fotók: Dobos Klára (1988, 1990)
Ajánlott videók: Magyar kálvária ,,atyai” szemmel ITT
Nagyapa mesél – Trianonról a szétszakított városban IDE KATTINTVA
Magyar Hiszekegy – a költőnő szülőhelyén ITT
Pósa Lajos: Magyar vagyok – megzenésített vers IDE KATTINTVA
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.