Az ideihez hasonló szökőévben született Segesváron – 1892. február 29-én – Boldog Apor Vilmos vértanú, győri püspök.
„Erős ember az, aki tartalékolja a kemény akaratot, az acélos erőt arra a küzdelemre, amely a lényegért megy… Az erélyes, nagy jellem tudja, hogy mikor és milyen alkalommal kell neki színt vallania, és mikor kell fontos és nagy dolgokért síkra szállania akkor is, ha az egész világ megharagszik rá. Van abban a jellemben valami a sziklából, amely ott áll a tenger közepén, a hullámok állandóan körülnyaldossák. Kitart az elvek mellett, síkraszáll az elvekért, nem hallgatja el az elveket, megvallja azokat nyíltan és őszintén, és kitart mellettük, ha kell, a vértanúságig. Ez a krisztusi jellem…” – mondta 1942. márciusában.

Győr ostromának idején a püspök minden menekülőt befogadott, a Püspökvár pincéiben több száz ember talált menedéket. 1945. március 30-án szovjet katonák asszonyok kiadását követelték. Egy fiatal lány előbújt rejtekhelyéről, s mert az oroszok el akarták fogni, azt kiabálta: „Vilmos bácsi: segítség!”. A püspök „Hinaus! Ki innen!” kiáltással követelte a katonák távozását. Erélyes föllépésére a katonák a kijárat felé húzódtak, ám egyikük visszafordult, leadott egy géppuskasorozatot. A püspököt három golyó érte… – április 2-án tért meg a Teremtőhöz.
Halála közeledtével sokat imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és támadóiért. Utolsó szavai ezek voltak: „…üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az Evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket! … Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!…”.
D. K.

Szeretettel ajánljuk:
– Tarcalról a gulágba – csille zuhant Szerednyei János atyára ITT
– ,,Megmentem a Jézuskát” – Galgóczy Erzsébet életéről ITT
– Magyar Litánia ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.