Galgóczy Erzsébet: A nagy titok

A  beteg arcán béke, nyugalom,
És feje felett a falon
Selyemre hímzett,különös szavak.
Középütt nagy betűkkel ez: “SZENVEDNI”,
És körötte virágok közé rejtve:
“KELL…. TUDOK… SZABAD”.

Elmondja, ha értelmét kérdezed,
A szíve mennyit lázadt, vétkezett,
Míg csak azt tudta, hogy szenvedni ,,kell”.
Elébe állt az elkerülhetetlen,
És látta, hogy nem menekülhet el,
Nem használ könny és keserű miért,
Hogyha “szenvedni kell, szenvedni kell”.

Azután lassan elcsendesedett,
S megtanulta, hogy szenvedni lehet
Békén a kersztfára feltekintve,
Nem úgy , mint eleinte.
Hisz a tövisek áldást rejtegetnek,
Halálba hullt mag gyümölcsöt terem.
S mint akit szent szó erősített meg,
Vallotta már merészen,mosolyogva:
Tudok, tudok szenvedni Mesterem!

Ma már többet tud:”Szenvedni szabad”.
Ma már énekel a kereszt alatt.
Mert földi vak szemek ha nem is látják,
Az övé látja: szenvedni kiváltság
Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja,
Hogy a tövises út a Krisztus útja.
Nem is kíván mást,csak menni,amerre
Mestere lábnyomai látszanak
Szívében zeng a diadalmas ének,
Hogy szenvedni szabad, szabad!
Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom!

Ezért ragyog a különös írás,
A nagy titok fölötte a falon.
Amíg szemem csodálja csendesen,
Szívem mélyén egyért esedezem.
Hisz a tövisek senkit sem kímélnek,
Előbb,vagy utóbb tűzbe veti a Mester,
Úgy akarja hitünket edzeni.
“SZENVEDNI KELL… TUDOK… SZABAD!”
Nehéz órákban kipróbált szavak…

Oh Mesterem,
Úgy szeretném …a végén kezdeni!
Szeretlek Jézusom, szeretlek Tégedet,
Szeretni nem szűnöm jóságos Szívedet,
Soha nem múlik el egyetlen percem,
Melyben feledném, hogy szeretlek Téged.
Hajnal hasadtakor, szemem ha felnyitom,
Szám első sóhaja: Szeretlek Jézusom!

 (Szolnok, 1935.ápr.28)

Kapcsolódó írás: Megmentem a Jézuskát IDE KATTINTVA

Ima Galgóczy Erzsébet boldoggá avatásáért ITT
Az oltár foglya – Galgóczy Erzsébet verse ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.