Összefonódott lelkek

FOTÓILLUSZTRÁCIÓKÉNT olyan képet képzeljünk ide, ahol két fiatal – az énekes lány és az ittas, hajléktalan cigány fiú – a földön ülve együtt zokognak, fölöttük a rend őre magasodik…

A lány megnyomta a küldést indító nyilacskát a telefonján, s az SMS már csipogtatta is a fellépése miatt otthon izguló szülők telóját. Elképzelte, ahogy édesanyja, édesapja a telefonra ,,ugranak” –, alig várták, hogy írjon, ám nem teljesen értik a csordult lélekkel hirtelenjében odavetett élménybeszámolót: a picike üzenetbe próbálta besűríteni a húsvét végére megérkező igazi lelki élményt.

Visszaolvasás után még megnyugtatásként azért lök egy második SMS-t is azzal a tartalommal, hogy ,,nyugi, az éneklés is rendben volt…, a szervezők még egy kis fogadásra várják őket, de siet haza…”
Húsvéthétfőn egy ,,kerületi buliba” hívták őket színházi stúdióstársaival – nagyrészt részletek a Jézus Krisztus szupersztárból… Ő magának szólóként a ,,Lenn a Via Dolorosán” kezdetű, megható, gyönyörű, Krisztus szenvedéstörténetét a hallgatósággal óhatatlanul újraéltető dalt választotta. Természetesen korábban érkezett a kis csapat a helyszínre, hogy beénekeljenek, átbeszéljék a dolgokat, s kicsit meglepve hallgatták, hogy tényleg ,,áll a bál”: valaki épp’ AC/DC számokat nyomott, majd blues: ,,Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm…”, eztán remek olasz slágerek is szórakoztatták a közönséget… Hogyan fogadja vajon a közönség a csendesebb, líraibb, a húsvét tartalmához jóval közelebb álló műsorukat? De hát – csúnya szóval – ez egy hakni, meg kell csinálni, lesz ami lesz –, benne azért azzal a jó érzéssel, hogy fontos tartalmat hoznak a műsorba, a krisztusi örömhír érkezik a forgatagba. Persze nem mindegyikük keresztény, de ő így érezte.
Az ökumenikusan ismert Légy tűz! című duett alatt már figyelte a cigány fiatalembert, aki egészen a színpad elejéig ment, egyértelműen nem színjózanon, kezét lendítgetve hajlongott – és végigénekelte a dalt!… Ez meglepte a lányt… Aztán jött Heródes lelkiismeretfurdalása: ,,Tünj el zsidókirály!” – kiabálta a musicalnak megfelelően az énekes. A csávó nem értette, mi történik, s fel-felszólt, hogy ,,Ne énekelj ilyet, inkább imádkozz már egyet…, nincs zsidókirály…, feltámadt…’’ – jutottak fel a beszédfoszlányok. ,,Ne ezt énekeld!” ,,Imádkozzatok”…
A lány dala következett. Észrevette, hogy a biztonsági őrök közben közelednek a férfihoz. Próbált a színpadról jelezni nekik, hogy hagyják csak, semmi baj… A fiú megkérdezte: ,,zavarlak”? ,,Nem, dehogyis” – válaszolta mosolyogva, kezében már a mikrofonnal. ,,A húsvéti templomot énekeld!” – így a férfi, ő pedig széttarta a karját, kész a műsor, meg azt nem is ismeri, s már indult is az alap… Az első hangok után rögtön bekapcsolódott a férfi is, végigénekelte egy másik – a ,,húsvéti templom” – szöveggel, mert kiderült, éppen ezt szerette volna hallani. A dal felénél már térdelt, és zokogás szaggatta szét az énekét. A lány is a könnyeivel küszködött. Sikerült az utolsó hangokat is korrekten ,,teljesíteni”, ám a lecsengő hangfoszlányok már nem találták a színpadon: sírva ugrott le, és a kordon alatt átbújva szaladt vigasztalni a fiút. Az alkalomra felállított sörpadokon nem volt hely, ezért csak simán leültek a színpad mellé – sírni… Simogatta a férfi hátát, nyugtatgatta, aztán beszélgetni kezdtek. Az alkohol mintha ,,elpárolgott” volna, a nem apadó könnyekkel együtt, miközben a huszonéves férfi arról beszélt, mennyire bántja, hogy bűnös életet él, mégis képtelen változtatni. Minden második mondata kérés volt a lány felé: ,,Imádkozz értem!”. Kiderült, hogy korábban egy vallásos közösségben gitáros dicsőítő is volt. Sokminden történt vele, kicsúszott a lába alól a talaj – és nem segít a Jóisten. Nem érti, miért nem – pedig az ő életében fontos a hit!… Úgy fogalmazott, hogy tudva és akarva követi el a bűnöket, sokat iszik, de mindez annyira bántja, hogy már háromszor is próbálkozott öngyilkossággal… Nagy okosságokat hirtelen nem is tudott neki mondani a lány, de többet ért – mindkettőjüknek –, hogy abban a pár percben összefonódott a lelkük.
Egy fellépő társ törte meg ezt a ,,porcelán”hangulatot, kedvesen odaóvatoskodott, jelezve: még énekelniük kell… A fiú szívből köszönte, hogy egy ilyen – mint mondta – ,,tiszta lelkű lány” odament hozzá, s köszönte az ígért imát…
Szép volt a búcsúzás is: puszit adtak egymás arcára, s a fiú Szent Pált idézte: ,,Köszöntsétek egymást szent csókkal!” Majd beleveszett a tömegbe…

***

Vajon – akár a keresztények közül is – hányan cselekedtek volna hasonlóan?! Pedig tudjuk: ,,Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek…” Üzenem hát Szent Pál szavaival mindannyiunkak: ,,…testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan…”
Dobos Klára

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.

Kapcsolódó videók: Egy volt hajléktalan vallomása ITT
Diákgondolatok a hajléktalan Krisztus-szobor kapcsán ITT