Földi korona tövisből – égi, aranyból

Sziénai Szent Katalin csodái 

Egy beteg ápolása során hősies önuralomról és türelemről tett tanúságot. Ezt követően éjszaka megjelent Krisztus, és két koronát kínált neki: egy tövisből fontat és egy ékes aranykoronát, s megkérdezte, melyiket akarja választani erre az életre –, a másikat ugyanis az égben fogja viselni. Katalin akkor az izzó szeretet hevében kikapta az Úr kezéből a töviskoronát, és a fejébe húzta. A tövisek fájdalmát hosszú időn át érezte a fején.

***

Amikor 1375. április 1-én Pízában megkapta a stigmákat, szemtanúi is voltak a történésnek. Később Katalin maga mondta el, hogy a Megfeszített Krisztus sebeiből vérvörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Akkor ő – hogy a feltűnés kísértéseit elkerülhesse – azt kérte, hogy a sebeket kívülről ne lehessen látni. És az Úr meghallgatta, mert a vérvörös sugarak fehérré váltak, és úgy fúródtak a testébe. Attól kezdve a sebek gyötrelmét Katalin haláláig szenvedte.

***

Csodatételei között nem is egyszer kenyeret szaporított éhes „családjának”; például Rómában, amikor a gondatlan hetesnővér elfelejtett kenyeret szerezni… Atyja házanépét egyszer hónapokig itatta egy kicsi hordóból borral, sőt a szegényeknek is adott belőle rendszeresen, és a hordó nem apadt ki!…
De a fizikai csodáknál sokkal jelentősebbek voltak a lelkiekkel kapcsolatos csodái: olvasott a lelkekben, megrögzött bűnösök tértek meg, régi ellenségeskedések szűntek meg szavára… Elmondhatatlan bűz érzéséről panaszkodott, amikor bűnöket rejtegető, elegáns arisztokraták közt volt.

***

Egész kicsi kora óta nagyon szerette az Eucharisztiát, s élete utolsó hét esztendejében ez volt egyedüli tápláléka.
„Mennyire kiváló az a lélek, aki az élet kenyerét, az angyalok eledelét úgy fogadja, ahogyan kell. Amikor ezt a Szentséget veszi, bennem és én Őbenne; amint a hal van a tengerben és a tenger a halban, úgy vagyok én a Lélekben és a Lélek énbennem, egy csendes óceánban. A Lélekben megmarad a kegyelem, mert amikor kegyelemben fogadta az életnek ezt a kenyerét, a kegyelem megmarad azután is, hogy a kenyér színe megemésztődött. Bennetek hagyom a kegyelem lenyomatát, mint ahogy a pecsét hátrahagyja lenyomatát a meleg viaszon: ha fölemelik a pecsétet, lenyomata ott marad…”
(Részlet Sziénai Szent Katalin Dialógus című könyvéből)

***

Sziénai Szent Katalin Rómából „költözött” az örök életbe, 1380. április 29-én. Sírja a város egyetlen gótikus templomában, a Santa Maria sopra Minervában található

Fotónk Sienában, Szent Katalin szülőházában készült, ahol jeleneteket láthatunk életéből – Fotó: Dobos Klára

Ajánlott írás: Szeretetből halok – Liziői Szent Terézke halála ITT

További képeink, melyek Sienai Szent Katalin szülőházában készültek, ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.