A Pio atyáról szóló írásokban olykor előkerül az az alaptalan vád, miszerint karbolsavval idézte elő az oldalán és a végtagjain látható sebeket. Alább összefoglaljuk e vád cáfolatát.
Pio atya stigmáit már alig egy évvel azok megjelenése után megvizsgálták, és egyértelműen bebizonyosodott az atya igaza: 1919-ben egy kevéssé publikált ,,gyógyítási” kísérlet, három egymástól független, hivatalos orvosi vizsgálat gyakorlatilag kizárta a vegyszeres beavatkozás lehetőségét.
Az egyik orvost, Amico Bignamit a kapucinus rend általános prokurátora hívta meg a Szentszék kérésére, hogy mondjon szakvéleményt. Bignami ateista volt, kizárólag tudományosan bizonyítható vagy természetes módon magyarázható jelenségeknek adott hitelt. 1919 júliusában érkezett San Giovanni Rotondóba, hogy megvizsgálja Pio atyát. 1919. július 26-án kelt szakvéleményében azt írja: „Pio atya arca csupa jóság és őszinteség, ami nagyon vonzóvá teszi … szemmel látható gyengesége ellenére jól tűri a fáradságot. Például 15-16 órán át tud gyóntatni, evés nélkül… Tekintete élénk, szelíd, olykor elrévedő.” Az ötoldalas jelentés részletesen leírja a sebek anatómiai és szövettani jellemzőit. Az orvost meglepte a „sérülések” szimmetriája, vagyis az, hogy a sebek a jobb és a bal kéz- és lábfejen pontosan ugyanott helyezkedtek el. Az oldalsebet felszíni hámsérülés következményének tekintette. A sebek körül jódtinktúrától származó elszíneződést figyelt meg, kérdésére Pio atya elmondta, hogy hetente többször használ jódot fertőtlenítésre és vérzés csillapítására. Bignami kizárta, hogy a sebek mesterségesen előidézett sérülések lennének. „Úgy vélhetjük, hogy a sebek eredetileg patologikus jellegűek: sokszoros neurotikus eredetű bőrelhalás, ami – talán tudattalan önszuggesztió nyomán – szimmetrikus formát öltött, és azóta vegyi anyagok, például jódtinktúra hatására maradt fenn.” Vagyis háromszakaszos folyamatot feltételez: az eredet patologikus, a szimmetrikus elhelyezkedés önszuggesztió hatására jön létre, a tartós fennmaradást pedig vegyi anyag okozza. Bignami tehát nem vádolta Pio atyát azzal, hogy vegyszerekkel szándékosan idézi elő a stigmákat.
Az ateista orvos imája
Az orvos meg volt győződve arról, hogy Pio atya sebei klinikailag kezelhetők. Egyszerű eljárást javasolt, melytől a sebek gyógyulását remélte. Javaslata szerint a végtagokon és a mellkason látható sebeket be kell pólyálni, és a kötést megbízható tanúk jelenlétében le kell pecsételni, hogy a manipulálás lehetőségét kizárják. A kötést nyolc egymást követő napon ki kell cserélni, majd újra lepecsételni. Ha a sebeket vegyszer tartja fenn, akkor a kötés védelme alatt a vérzésnek és a sebek méretének jelentős csökkenése várható. A kapucinus tartományfőnök elrendelte, hogy Paolino atya és néhány pap segédkezzen Bignami doktor kezelése során, akiket megesketett, hogy precízen követik az utasításokat. A kapucinusok szívesen vállalkoztak a feladatra, hiszen végre saját szemükkel láthatták a stigmákat, amelyeket Pio atya még rendtársai elől is gondosan rejtegetett. A pecséteket és a kötéseket minden reggel érintetlennek találták. Végül a sebek nemhogy nem forrtak össze, de a gyógyulás legkisebb jelét sem mutatták. Az utolsó, nyolcadik napon a vérzés erősebb volt, mint valaha: annyi vér folyt Pio atya kezeiből mise közben, hogy zsebkendőkkel kellett felitatni. Dr. Bignami sosem látogatta meg többé Pio atyát. Ám állítólag amikor stroke következtében lebénult, Pio atya imáit kérte.
Pio atya 1918. október 22-én kelt levelében így számolt be a stigmatizáció eseményéről lelki vezetőjének: ,,Mit is felelhetnék kérdésére, hogyan ment végbe keresztre feszíttetésem? … Szentmise után egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. … Közben egy titokzatos lényt láttam magam előtt, … vérzett a keze, a lába és az oldala. Nagyon megrémültem. Ki sem tudom fejezni, mit éreztem abban a pillanatban; olyan volt, mintha meghalnék, s meg is haltam volna … Azután eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti, milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte minden nap. Az oldalsebből állandóan szivárog a vér…”
Padre Pio csodái
Az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg Pió atya (1887–1968). Neve fogalommá vált a katolikus hívők számára, története a 20. század misztikájának önálló fejezete.
A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisztánlátásával (vagy medialitásával) tudta ugyanis, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. …
Padre Pio gyermekkorában hallgatag és félénk volt. Keserves könnyekre fakadt, mikor valaki káromkodott környezetében. Szokása volt, hogy a ház elrejtett zugaiban húzza meg magát, hogy ott kedvére imádkozzék. 15 évesen elindult Morconéba, hogy felvételt kérjen a kapucinusok kolostorába…
A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. A hívők szívesen beérték volna személyét illetően kevesebb jámborsággal is. Egyszer panaszt tettek az esperesnél, mert – mint mondták – Padre Pió miséjének soha sem akar vége szakadni, őket pedig várja a mezei munka… A fiatal pap valóban elvesztette időérzékét az oltárnál, elmerült Istenben, miközben a nép izgett-mozgott a türelmetlenségtől. Az elkövetkezőkben paptársa mindig figyelmelmeztette, ha tovább kellett lépnie a liturgiában… Padre Pió azonban a mise után kárpótolta magát: a főoltár mögött elrejtőzve, órákon át maradt még mély összeszedettségben…
Mint Szent Ferenc, ő is szüleinek farmja mögött, saját kezűleg épített egy remetelak-félét, ahol a nyári napok mély csendjében csak Isten dolgaival törődött. Anyja csak az étkezésekhez hívta. 1915. szeptember 20-án Donna Giuseppina átvágott a szőlőskerten és kiáltott Pio után. Fia kijött a kunyhóból, közben hevesen lóbálta kezeit, mintha megégette volna azokat. – Mi van veled Pio? Azt hinné az ember, hogy gitározol! – szólt oda édesanyja. – Semmi baj, kis szúró fájdalmak… Akkor kapta meg a még láthatatlan stigmákat… A fájdalom később olyan mértékű volt, hogy az esperes jónak látta, hogy felmentse őt a misemondás alól. Padre Pio azonban nem adta fel a misézést, egy öreg megrongált templomocskába vonult el szentmisét tartani… (Maria Winovska ,,Padre Pio igazi arca” című könyvéből)
– Pio atya és a sátán IDE KATTINTVA
– Pio atya imája szentáldozás után ITT
(Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.)