A stigmák talánya

A Pio atyáról szóló írásokban olykor előkerül az az alaptalan vád, miszerint kar­bolsavval idézte elő az oldalán és a végtagjain látható sebeket. Alább összefoglaljuk e vád cáfolatát.

Pio atya stigmáit már alig egy évvel azok megjelenése után megvizsgálták, és egyértelműen bebizonyosodott az atya igaza: 1919-ben egy kevéssé publikált ,,gyó­gyítási” kísérlet, három egymástól füg­getlen, hivatalos or­vosi vizsgálat gya­kor­l­atilag kizárta a vegy­szeres beavatkozás le­hetőségét.

Az egyik orvost, Amico Big­na­mit a kapucinus rend általános prokurátora hívta meg a Szentszék kérésére, hogy mondjon szakvéleményt. Bignami ateista volt, ki­zárólag tu­dományosan bizonyítható vagy ter­mé­szetes módon magyarázható jelensé­geknek adott hitelt. 1919 júliusában érkezett San Gio­vanni Rotondóba, hogy megvizsgálja Pio atyát. 1919. július 26-án kelt szakvé­le­mé­nyében azt írja: „Pio atya arca csupa jóság és őszinteség, ami nagyon vonzóvá teszi … szemmel látható gyen­gesége ellenére jól tűri a fá­radságot. Péld­ául 15-16 órán át tud gyóntatni, evés nél­kül… Tekintete élénk, szelíd, olykor elré­vedő.” Az ötol­da­las jelentés részletesen leírja a sebek anat­ó­miai és szövettani jellem­zőit. Az orvost meglepte a „sérülések” szimmetriája, vagy­is az, hogy a sebek a jobb és a bal kéz- és lábfejen pontosan ugyanott helyez­kedtek el. Az oldalsebet felszíni hám­sé­rülés következmé­nyé­nek tekintette. A sebek körül jód­tinktúrától származó elszínező­dést figyelt meg, kérdésére Pio atya elmondta, hogy hetente többször hasz­nál jódot fer­tőt­lenítésre és vérzés csillapítására. Bignami kizárta, hogy a sebek mes­ter­sé­gesen előidézett sé­rülé­sek lennének. „Úgy vélhetjük, hogy a sebek erede­tileg pa­to­logikus jel­l­e­­gűek: sok­szo­ros neu­­ro­tikus eredetű bőrel­halás, ami – talán tudattalan önszuggesz­tió nyo­mán – szim­metrikus formát öltött, és azóta vegyi anya­gok, például jód­­tinktúra hatására ma­radt fenn.” Vagyis háromszakaszos folya­ma­tot feltételez: az eredet patologikus, a szim­metri­kus elhelyezkedés önszuggesztió ha­tá­­sára jön létre, a tartós fennmaradást pe­dig vegyi anyag okozza. Bignami tehát nem vádolta Pio atyát azzal, hogy vegy­sze­rekkel szándé­kosan idézi elő a stigmákat.
                                                                               Az ateista orvos imája
Az orvos meg volt győződve arról, hogy Pio atya sebei klinikailag kezelhetők. Egyszerű eljárást javasolt, melytől a sebek gyógyulását remélte. Javaslata szerint a végtagokon és a mellkason látható sebeket be kell pólyálni, és a kötést megbízható tanúk jelenlétében le kell pecsételni, hogy a manipulálás lehetőségét kizárják. A kötést nyolc egymást követő napon ki kell cserélni, majd újra le­pe­csételni. Ha a sebeket vegyszer tartja fenn, akkor a kötés védelme alatt a vérzésnek és a sebek méretének jelentős csökkenése vár­ható. A kapucinus tartományfőnök elrendelte, hogy Paolino atya és néhány pap segéd­kez­zen Bignami doktor keze­lése során, akiket megeske­tett, hogy pre­cízen követik az uta­sításokat. A kapucinusok szívesen vállalkoztak a feladatra, hiszen vég­re saját sze­mükkel láthatták a stigmákat, amelyeket Pio atya még rend­tár­sai elől is gondosan rej­tegetett. A pecséteket és a köté­se­ket minden reggel érintetlennek találták. Vé­gül a sebek nemhogy nem forrtak össze, de a gyógyulás legkisebb jelét sem mutatták. Az utolsó, nyolcadik na­pon a vérzés erősebb volt, mint va­laha: annyi vér folyt Pio atya kezeiből mise közben, hogy zsebkendőkkel kellett felitatni. Dr. Bignami sosem látogatta meg többé Pio atyát. Ám állítólag amikor stroke következtében le­bé­nult, Pio atya imáit kérte.
Pio atya 1918. október 22-én kelt levelében így számolt be a stig­ma­tizáció eseményéről lelki ve­­zető­jének: ,,Mit is felelhetnék kérdésére, hogyan ment végbe keresztre feszíttetésem? … Szentmise után egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. … Közben egy ti­tokzatos lényt láttam magam előtt, … vérzett a keze, a lába és az oldala. Nagyon megrémültem. Ki sem tu­dom fejezni, mit éreztem abban a pillanatban; olyan volt, mintha meg­hal­nék, s meg is haltam volna … Az­után eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az ol­dalam át van szúrva és vérzik. Elkép­zelheti, milyen gyötrelmet éltem át ak­kor, és élek át azóta is egyfoly­tá­ban, szinte minden nap. Az oldal­seb­ből állandóan szivárog a vér…”

                                                          Padre Pio csodái

Az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg Pió atya (1887–1968). Nev­e fogalommá vált a katolikus hívők szá­mára, törté­ne­te a 20. század misztikájának önálló feje­zete.
A karizmatikus pap számos szenvedése után a fi­zikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetet­lenebb je­len­ségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisz­tán­látá­sával (vagy medialitásával) tudta ugyan­is, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. …
Padre Pio gyermekkorában hallgatag és félénk volt. Keserves könnyekre fakadt, mikor valaki ká­rom­kodott környezetében. Szokása volt, hogy a ház el­rejtett zugaiban húzza meg ma­gát, hogy ott kedvére imád­kozzék. 15 évesen elindult Morco­néba, hogy felvételt kérjen a kapucinusok kolostorába…
A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. A hívők szívesen beérték volna sze­mélyét illető­en kevesebb jámborsággal is. Egyszer pa­naszt tettek az esperesnél, mert – mint mondták – Padre Pió miséjének soha sem akar vége szakadni, őket pedig várja a mezei mun­ka… A fiatal pap valóban el­vesztette időérzékét az oltárnál, elmerült Istenben, mi­közben a nép izgett-moz­­gott a türelmetlenségtől. Az elkövetkezőkben paptársa min­dig figyelmel­mez­tette, ha tovább kellett lépnie a liturgiában… Padre Pió azonban a mise után kár­pótolta magát: a főoltár mögött elrejtőzve, órákon át maradt még mély összeszedettségben…
Mint Szent Ferenc, ő is szüleinek farmja mögött, saját kezűleg épített egy remetelak-félét, ahol a nyári napok mély csendjében csak Isten dolgaival törődött. Anyja csak az étkezésekhez hívta. 1915. szeptember 20-án Donna Giuseppina átvágott a szőlőskerten és kiáltott Pio után. Fia kijött a kunyhóból, köz­ben he­v­e­sen lóbálta kezeit, mintha megégette volna azokat. – Mi van veled Pio? Azt hinné az ember, hogy gitá­rozol! – szólt oda édesanyja. – Semmi baj, kis szúró fájdalmak… Akkor kapta meg a még láthatatlan stig­mákat… A fájdalom később olyan mértékű volt, hogy az esperes jó­nak látta, hogy felmentse őt a misemondás alól. Padre Pio azonban nem adta fel a misézést, egy öreg meg­rongált temp­lomocskába vonult el szentmisét tartani… (Maria Winovska ,,Padre Pio igazi arca” című könyvéből)

Pio atya és a sátán IDE KATTINTVA
– Pio atya imája szentáldozás után ITT

(Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.)