REPRÓ-rovat: Seregélyek az Égben

Az Új Misszió 2006 áprilisi számában jelent meg az alábbi beszélgetés: Seregély István érsek atya 75. születésnapja alkalmából testvérét és életművének rendszerezőjét, lapunk szerzőjét, Seregély Györgyöt kérdeztük. Érsek atya 2018 decemberében adta vissza lelkét a Teremtőnek, de az írás közreadásával mostmár ,,Gyuri bácsira” is emlékezünk, akinek nemrég volt a temetése. 

– Szombathelyen születtünk. Miskolcra 1940-ben költöztünk. Édesapánk erdőmérnök volt, s mikor visszakerültek az elcsatolt területek, pár várost felajánlottak, ahol nagy szükség volt rájuk. Miskolcot választotta… Bátyánkat húgommal együtt már gyermekkorunkban is nagyon okosnak tartottuk, felnéztünk rá, és nem csak azért, mert ő volt a legidősebb. Rendkívül igazságszerető volt, és tudta is, mi az igazság. Mint az „ószövetségi igaz ember”, így élt bennem mindig…
– Felidézhető-e, hogyan alakult érsek atya hivatása?
– Rendszeres templomba járók voltunk, s Miskolcon a mindszenti templom mellett laktunk. Gyakran csak úgy misén kívül is átsétáltunk, s természetes volt, hogy ministráltunk.

Sok pap volt, nemcsak a főoltárnál, de a mellékoltároknál is miséztek egyszerre, s persze mindenütt ministránsok… Úgy vélem, fontos lenne ma is minél több fiatalt bevonni a ministrálásba, mert oltárközelből könnyebben születik hivatás… Mi ás mindketten gondolkodtunk arról, hogy papok leszünk. Emlékszem, 14 éves koromban úrnapi körmenetet vezettem a házunkban, szentbeszédet mondtam… Bátyám ekkor még inkább műszaki tehetségével tűnt ki, mérnöktípus volt – később papként is, bárhová került, mindig rendezett be magának műhelyt. A szombathelyi székesegyházat gyakorlatilag ő villamosította. Érettségi után még nem is a szemináriumba, hanem a miskolci Rákosi Mátyás Egyetemre adta be felvételi kérelmét, de nem vették fel a gépészmérnöki karra. Mondanom sem kell, nem az eredménye miatt, hiszen a Fráterben kitűnő tanuló volt, inkább „B listára” kerülő édesapánk lehetett az „oka”… Egy évig fizikai munkát végzett. A következő évben aztán kérdezte apám, hogy ugye mész most is felvételizni mérnöknek, de ekkor a válasz már nemleges volt, akkor tudtuk meg, hogy inkább kispapnak jelentkezik… Ezzel szemben én lettem gépészmérnök, pedig nem voltam olyan ügyes, mint a bátyám. Bevallom, nem is szerettem különösebben azt a munkát, de később a tanárságban megtaláltam a hivatásomat.
– Ha maradhatunk még egy kicsit a gyerekkornál: jó gyerekek, jó testvérek voltuk?
– 1950-ig éltünk együtt, akkor ment el a bátyám: én 16, a húgom 14 éves volt. Nem mondanám, hogy rossz gyerekek voltunk, az pedig biztos, hogy igen jó testvérekként éltünk együtt. Rengeteg barátunk volt a környékről, nagy gyerekközösséget vezetett István, jó szervezőereje volt. Saját kis államot alakítottunk ki, saját pénzzel… Sőt, rádiót is kiépített az épületben, ahol mi gyerekek készítettük az adást. Istentől megáldott vezető típus, mindenki hallgatott rá.
– Igaz, hogy azért ment el Vas megyés papnak, hogy messzebb legyen, nehogy bajt okozzon a családjának?
– Nem így van. Vágytunk vissza a szülőhelyünkre, gondoltuk, ő megy, aztán majd megyünk vissza mi is. De itt ragadtunk, ő pedig ott. A kapcsolatot persze folyamatosan tartottuk, ám ő  gyakrabban jött, mert ott a határsávengedélyek miatt nekünk nehezebb volt közlekedni. Egy darabig magnószalagon leveleztünk. Mondtunk rá valamit, elküldtük, aztán ő „visszabeszélt”.
– Nagyon kedves ötlet, ki találta ki? 
– Biztos ő, nagyon kreatív ember…
– Aztán ’87-től újra közelebb kerülhettek egymáshoz, fizikailag is…
– …sőt, lelkileg is. Kezdetben nekünk is furcsa volt, hogy érsek lett, kicsit „csodabogár” volt számunkra is… Sokan kérdezik, milyen érzés egy érsek testvérének lenni? Fantasztikusan jó! Nagy kegyelem, hogy mindig, mindent meg tudtunk beszélni vele, nem csak a világ dolgait, de lelki életünket is. Nincs olyan dolog a Szentírásban, amit ő meg ne tudna magyarázni, és amit én el ne fogadnék tőle. Bár nem tudósnak, hanem igehirdetőnek tartja magát, de nagyon sokat tud! Teológiai szempontból sokat fejlődtem általa. Ennek csak betetőzése, hogy aztán már ősz fejjel elvégeztem a hitoktatói szakot, bátyám örömére is… Gyakran találkozunk, már csak azért is, mert én szerkesztem könyvvé a beszédeit. De időről időre átjön azért is, hogy húgunk három gyermekének hittant tanítson. Ezekre az órákra isnagyon komolyan készül… És persze vannak családi összejöveteleink Karácsonykor, Húsvétkor, születés- és névnapokon…
– A választás hónapjában talán érdemes arról is beszélni, hogyan látja érsek atya az Egyház helyzetét?! Könnyebb-e azért most, mint a kommunizmus 40 éve alatt volt?
– Gondolom, ezt az ÉS-ben megjelent cikk kapcsán is kérdezi, miszerint bátyám a múlt rendszer beszervezettje lett volna… Ezt felhatalmazásával cáfolhatom. Az tény, hogy a `60-as években elkezdték látogatni a belügytől. Havonta faggatták egy órát, válaszolgatott, de soha senkiről rosszat nem mondott. Beszervezni nem is akarták, szó sem volt arról, hogy valamivel megbízták volnal… Épp az ÉS kapcsán beszélgettünk arról, hogy szemben a diktatúrával, ahol elnyomták az Egyházat, és ebből nem csináltak titkot, most rejtve, alattomosabb módszerekkel folyik a támadás az Egyház ellen. Ennek része az ügynökségről szóló cikk is. Krisztus megmondta: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Nyugodtan mondhatjuk, az a biztos jele, hogy jó úton jár az Egyház, hogy üldözik. Bátyám egyébként nem politizál, de természetesen van véleménye…
Dobos Klára

Nekrológ a 2021. októberi számban:
Seregély György hazatért a Teremtőhöz A betegségéből kicsit összeszedve magát, hónapokkal ezelőtt ideadta azt a paksamétát, amelynek tartalmát a SEREGÉLY ISTVÁN ÉRSEK „ITTHAGYOTT” GONDOLATAIBÓL rovatba szánta. Elkészültek az anyagok a 2022-es egyházi évre is, egészen novemberig –, ,,biztos, ami biztos”-alapon. Az akkori találkozás reménytadó volt, sétálgatva várt ránk a házuk előtt, erősnek tűnt, s ezt szavaival is megerősítette… Aztán meg valamikor halála idején – valahogy biztosan össze vagyunk kötve – gondoltam arra, hogy megcsörgetem, megkérdem, hogy van, ne mindig csak a munka kapcsán beszéljünk. A gondolatot nem váltottam azonnal tettre, Gyuri bácsi pedig már nem várt meg… Elment… Azt tudom – korábban, betegsége idején egy beszélgetésben szóba jött – hogy nem félt a haláltól. Sokkal inkább kíváncsi volt, mi van Odaát… ,,Miért is félnék?!” – cseng a fülembe a nevetős hang, aztán a Jóistenről meg a hitről beszélt, de e szavait sajnos már nem tudom pontosan felidézni… 87 éves korában, hosszú betegség után tért meg a Teremtőhöz Seregély György, Seregély István érsek atya testvére, publikációinak gondozója. 2021. szeptember 16-án tartották gyászmiséjét a miskolc-mindszenti templomban, majd szűk családi körben temették el.  (D.K.)

– IN MEMORIAM Seregély István egri érsek ITT
– Üdvösségre jutás, rózsafüzérrel ITT – Seregély érsek gondolatai

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.