REPRÓ-rovat – Gondolatok a káromkodásról

,,…Az ördög nem akarja, hogy őt elismerjük, azt akarja csak, hogy szolgáljunk neki.
Megpróbálja lerontani Isten teremtését, ráveszi az embert, hogy szidja az Urat.”

Van már vagy két évtizede is annak, hogy a gönci református lelkésszel a káromkodás megvetendő szokásáról beszélgettünk. A helyzet azóta sokat romlott, már nem csak indulatból jönnek a rút szavak, hanem szinte részei lettek a hétköznapi beszédnek. Sajnos van miért feleleveníteni ezt az írást.

„Csak a tehetetlen ember káromkodik.” Ez volt Madarassy Kálmán első mondata, mikor megtudta, miért is kerestem fel.

– Milyen fajtái vannak e „műfajnak”?
– Az egyik, a hívő ember számára a legszörnyűbb, mikor Isten nevét „hiába veszik”. Aztán sajnos szintén elég divatos, az „anyázás”. De káromkodásnak számít a „szentségelés” is, mikor ,,a hétszentségit!’ vagy hasonlókat mondunk. A Biblia az lstenkáromlást egyértelműen tiltja.
– Ezen a vidéken gyakran hallani ilyen kifejezéseket?
– Szerencsére nem. Ha jellemző, akkor inkább az iparosok, munkások körében. Régen a hadseregnél lehetett jól megtanulni káromkodni. Ott aztán cifrázták. A parasztemberre kevésbé jellemző, az ő szívükben inkább benne van az Istenfélelem és szeretet. Talán mert a természetközelség miatt közelebb vannak a Teremtőhöz is. Van persze olyan régi mondás, hogy ha meg akarsz tanulni káromkodni, vegyél két ökröt. Mert csá meg bá mennek, nehezebben irányíthatóak, mint a lovak.
– Miért káromkodik az ember?
– Akinek a szíve üres, a szája tele van fertelmes beszéddel. Sajnos manapság a sikátorok nyelvét használjuk az irodalmi nyelv helyett. Ezen a téren nagyon sokat süllyedtünk. Pedig a káromkodás nem jellemző a magyar mentalitásra. És a fiata- lok tanulják egymástól. A dudvát nem kell ültetni, a dudva magától nő…
– S miért keverjük bele az ilyen mondatokba Istent? Miért nem a sátánt szidjuk inkább?
– Az ördög nem akarja, hogy őt elismerjük, azt akarja csak, hogy szolgáljunk neki. Megpróbálja lerontani Isten teremtését, ráveszi az embert, hogy szidja az Urat. Azt sugallja, Isten az oka minden rossznak, s az ember ezt hajlamos elhinni, áthárítani a felelősséget a vele történtekért. A káromkodás pillanatában megszakad a kontaktus, zárlat keletkezik Isten az ember között. Pedig a Szentírásban az áll: Hívj segítségül engem!
– Tart olyan hittanórát, amelynek kifejezetten ez a témája?
– Nem, de sokszor felmerül a probléma. Szerencsére nem a káromkodás, inkább csak a csúnya beszéd. Ha a szülők, tanárok szótárában nem szerepelnek ilyen szavak és kifejezések, akkor nem lehet baj. Ezeket gyökerest ki kell írtani. Én a szüleimet, de a fiamat se hallottam soha káromkodni. Ahol nincs a szívben Istenfélelem ott egy negatív erő foglalja el helyét. Az Istenfélelem megnyugtató érzés, míg az ördögibe reszket az ember, mert egyedül van.
– „Mettől” bűn a káromkodás?
– Akkor kevésbé bűn, ha csak kiszalad az ember száján. Az már komolyabb, ha nem is akarunk, és nem is tudunk tőle szabadulni…
Dobos Klára

Kapcsolódó bejegyzés: Kérés kevesebb káromlásért IDE KATTINTVA

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.