Zárlat Isten és ember között

REPRÓ-rovat – Gondolatok a káromkodásról

,,…Az ördög nem akarja, hogy őt elismerjük, azt akarja csak, hogy szolgáljunk neki.
Megpróbálja lerontani Isten teremtését, ráveszi az embert, hogy szidja az Urat. “

Van már vagy két évtizede is annak, hogy a gönci református lelkésszel a káromkodás megvetendő szokásáról beszélgettünk. A helyzet azóta sokat romlott, már nem csak indulatból jönnek a rút szavak, hanem szinte részei lettek a hétköznapi beszédnek. Sajnos van miért feleleveníteni ezt az írást.

„Csak a tehetetlen ember káromkodik.” Ez volt Madarassy Kálmán első mondata, mikor megtudta, miért is kerestem fel.


– Milyen fajtái vannak e „műfajnak”?
– Az egyik, a hívő ember számára a legszörnyűbb, mikor Isten nevét „hiába veszik”. Aztán sajnos szintén elég divatos, az „anyázás”. De káromkodásnak számít a „szentségelés” is, mikor ,,a hétszentségit!’ vagy hasonlókat mondunk. A Biblia az lstenkáromlást egyértelműen tiltja.
– Ezen a vidéken gyakran hallani ilyen kifejezéseket?
– Szerencsére nem. Ha jellemző, akkor inkább az iparosok, munkások körében. Régen a hadseregnél lehetett jól megtanulni káromkodni. Ott aztán cifrázták. A parasztemberre kevésbé jellemző, az ő szívükben inkább benne van az Istenfélelem és szeretet. Talán mert a természetközelség miatt közelebb vannak a Teremtőhöz is. Van persze olyan régi mondás, hogy ha meg akarsz tanulni káromkodni, vegyél két ökröt. Mert csá meg bá mennek, nehezebben irányíthatóak, mint a lovak.
– Miért káromkodik az ember?
– Akinek a szíve üres, a szája tele van fertelmes beszéddel. Sajnos manapság a sikátorok nyelvét használjuk az irodalmi nyelv helyett. Ezen a téren nagyon sokat süllyedtünk. Pedig a káromkodás nem jellemző a magyar mentalitásra. És a fiata- lok tanulják egymástól. A dudvát nem kell ültetni, a dudva magától nő…
– S miért keverjük bele az ilyen mondatokba Istent? Miért nem a sátánt szidjuk inkább?
– Az ördög nem akarja, hogy őt elismerjük, azt akarja csak, hogy szolgáljunk neki. Megpróbálja lerontani Isten teremtését, ráveszi az embert, hogy szidja az Urat. Azt sugallja, Isten az oka minden rossznak, s az ember ezt hajlamos elhinni, áthárítani a felelősséget a vele történtekért. A káromkodás pillanatában megszakad a kontaktus, zárlat keletkezik Isten az ember között. Pedig a Szentírásban az áll: Hívj segítségül engem!
– Tart olyan hittanórát, amelynek kifejezetten ez a témája?
– Nem, de sokszor felmerül a probléma. Szerencsére nem a káromkodás, inkább csak a csúnya beszéd. Ha a szülők, tanárok szótárában nem szerepelnek ilyen szavak és kifejezések, akkor nem lehet baj. Ezeket gyökerest ki kell írtani. Én a szüleimet, de a fiamat se hallottam soha káromkodni. Ahol nincs a szívben Istenfélelem ott egy negatív erő foglalja el helyét. Az Istenfélelem megnyugtató érzés, míg az ördögibe reszket az ember, mert egyedül van.
– „Mettől” bűn a káromkodás?
– Akkor kevésbé bűn, ha csak kiszalad az ember száján. Az már komolyabb, ha nem is akarunk, és nem is tudunk tőle szabadulni…
Dobos Klára

Kapcsolódó bejegyzés: Kérés kevesebb káromlásért IDE KATTINTVA

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)