,,Vedd észre, hol a fény…” – Bárdos Lajos Áldása

ÉRDEKESSÉG: Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus ünnepi miséjén a Kodály-tanítvány Bárdos Lajos vezényelte a hatalmas létszámú kórust, melyről az akkori pápát, XI. Piust képviselő Pacelli bíboros (a későbbi XII. Pius) meghatott elismeréssel beszélt.                                                                                        Zenéből is sugárzó ideológia

A felső ház az ,,Áldás”, az alsó a ,,Békesség” nevet viselte Balatonmáriafürdőn, mikor Bárdos Lajos (1899–1986) zeneszerző, karnagy, zenetudós ott töltötte a nyarakat. Az Áldás villára már visszakerült a felirat. Leszármazottai ma is szívesen töltik ott az idejüket. A Bárdos utcában beszélgettünk a mélyen vallásos zeneszerző egyik lányával, Bárdos Ágotával, s férjével, Brückner Hubával, aki Egyenes úton címmel könyvet írt a zenetudósról. A kötetben külön fejezet szól arról, hogyan állt ki vallási elvei mellett Bárdos Lajos akkor is, amikor ezért megbélyegezték.

(A beszélgetés videófelvétele hamarosan)

Amint Ágota mesélte: Édesapám minden körülmények között megvallotta hitét. 1972-ben például megjelent a kórusok lapjában egy cikk, ahol Marosán György a vallást népbutító intézménynek nevezte. Édesapám vette a tollát, levelet írt Marosánnak, melyben 21 pontban összefoglalta, hogy miért nem népbutító a vallás. (Néhány pont alább olvasható.) Ugyanakkor lemondott a KÓTA-beli tagságáról, mondván, ha ilyen cikket jelentetnek meg, nem tud velük azonosulni… Nem lehetett őt elválasztani a katolikusságtól, hiszen minden tette, és művei jelentős hányada egyértelműen hitvallás… Sok éneknek van több szövegváltozata, mert számos kórusművet nem engedett a rendszer az eredeti ,,túl vallásos” verzióban előadni. Varga Károly segített neki továbbra is tartalmas, nem a kommunista rendszert dicsőítő, ám mégsem kifejezetten egyházi vonatkozású szövegeket írni. Például ,,Az Istené az áldás” úgy szerepelt, hogy ,,Vedd észre, hol a fény…”  (dk)

Népbutító-e a vallás, ha…?

– Vajon népbutító-e, ha valahol ilyesmiket tanítanak: méltó a munkás a bérére, ne lopj, kovácsoljatok ekét a kardokból, aki nem dolgozik, ne is egyék, minden ember egyenrangú, stb. stb.?

– Népbutítás-e, ha a vallás az embert lelkiismeretében arra kötelezi, hogy munkájában, embertársai iránti jóakaratban, állama iránti hűségben mindig 100 %-ig álljon helyt?

– Vajon a mi hivatalos állami szerveink: a Rádió, a Tévé, az Országos Filharmónia stb. miért engednek szóhoz jutni vallásos műveket? Nem volna módjában Önnek ezeket letiltani?

– Tudja-e, hogy a felekezeti iskolák növendékei mind a diákok tanulmányi versenyein, mind az egyetemi felvételiken – bármely tantárgy, tudományág területén – igen szép százalékos aránnyal és jeles eredménnyel szoktak szerepelni?

– Tudja-e, hogy az írásában említett Bartók: Elmúlt időkből és Kodály: Fölszálott a páva c. művek egy egyházzenei folyóiratnak, a Magyar Kórusnak köszönhették megjelenésüket és elterjesztésüket?

– Vajon a „békés egymás mellett élés” szovjet jelszava egy országon belül is érvényes vagy csak nemzetközi viszonylatban? – Vajon miért tartják a moszkvai, leningrádi képtárak a legelőkelőbb helyen és legnagyobb becsben a festők Madonna képeit és más vallásos tárgyú műalkotásait?

– Vajon miért adják a nagy szovjet koncerttermek bérleti sorozatokban az oratórium, mise és rekviem zeneirodalom remekeit mindenkor zsúfolt házak előtt?

– Emlékszik-e arra, hogy a szovjet zeneélet ragyogó él-kórusa, a Szvesnyikov együttes amerre csak jár – így hazánkban is – mindkét ittléte alkalmával műsora felét egyházzenei alkotásokból állította össze?

– Tud-e arról, hogy a világhírű tudós, Pavlov naponta járt istentiszteletre anélkül, hogy ettől elbutult volna? Hogy Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója, Kopernikusz, aki először hirdette, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva, Rómer Flóris, a nagyhírű régész, Guido, akinek zenetudományunk és zeneoktatásunk alapjait köszönhetjük – mind papi személyek voltak? Hogy egyházi férfiú fedezte föl a villámhárítót, a turbina rendszereket, az ingaórát, a vetítőgépet, a tengeralatti kábelt, a képtávírót, a desztillációt, a sebészeti érzéstelenítést stb. stb.? Hogy egész mai iskolarendszerünket: elemi, középiskola, egyetem, plusz szemináriumi munka – egyháziaknak köszönhetjük?

Mindezekre a kérdésekre kérem szépen szíves válaszát, mert „népbutított” elmémmel magamtól nem tudok rájuk felelni.

Ki nekem Jézus?

Bárdos Lajos válasza a Vigília körkérdésére (1970/12)

HOGY KICSODA? Gyermekkoromban nem több, mint az izgalommal várt karácsony. Gyertyafény, indián könyv, kisvonat. Nagydiák éveimben: kamaszos fölénnyel lefitymált „legenda”. Azután katonasor, háború, felnőtt élet, és lassanként bizonyossággá vált a számomra, hogy Ő csakugyan az, aminek magát mondotta: út, igazság, élet.

ÚT. Tudom, merre járjak, tudom, merre haladjak. Senki nem mondta, hogy a helyes út sima és kényelmes. Meredek és göröngyös az. De a sziklamászó is ezt keresi. És ahogy halad fölfelé, egyre szebb a kilátás, egyre fönségesebb az érzés. És ha vissza-visszacsúszik az ember az út nehezein, ki ad erőt az újra- meg újrakezdéshez? Ő.

IGAZSÁG. Nincsen szava, amelyik tévesnek bizo-nyult volna. Pedig ugyancsak cifra évtizedeket ért meg az én hetvenéves nemzedékem. De minden fordulatban, minden forgatagban bevált szavainak igaza. Soha sem-mi bajom nem lett abból – de másnak sem! –, hogy például megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat! De sokszor nem volt ez könnyű! Gáncsokat, vá-daskodásokat nem visszabosszulni, hanem baráti kéz-nyújtással elfeledetté tenni… Ki adott ehhez erőt? Ő.

ÉLET. A szó határtalanságából most csak a teljességet idézem. Zöldfülű siheder koromban együtt fújtam a fújókkal: micsoda abszurdum! Egyszer azt mondja: békét, máskor: kardot. De hát az élet pontosan ilyen. Telve ellentmondásokkal, szélsőségekkel. Igenis, óhajt-juk a békét, de ha kell, fegyvert ragadunk feldúlói ellen. És az a sok egyéb fekete-fehér, igen-nem? Bánkódjunk-e folyton vagy vigadjunk? Nem vagy-vagy, hanem is-is: nagypéntek is van és húsvét is. A férfi magánya vagy a házasság boldogsága? Nem vagy-vagy, hanem is-is: szerzetesnek lenni éppoly fennkölt életeszmény, mint ahogy a házasság szentség. (Amihez megint csak Ő ad erőt.) Van pap fiam és vannak családos gyermekeim is. Mindegyik boldog az ő életállapotában. És én sokszorosan boldog általuk. És Ő általa, aki út, igazság, élet. Vagyis az igaz életre vezető út.

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)

Kapcsolódó videó: Beszélgetés Kodály Zoltánról IDE KATTINTVA  (Kiss Csabát, a debreceni Kodály kórus karnagyát kérdeztük Bárdos Lajos mesteréről, Kodály Zoltánról. Gondolkodtunk többek között arról is, hogy ma is lehet-e a zene mindenkié.)