FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
Valentiny Géza pápai prelátus példát ad mindannyiunk számára
„Szerette az életet, nagyra becsülte a barátságot és elfogadta a szenvedést. Soha nem engedte, hogy a mindennapi gondok megbontsák egyéniségének harmóniáját.” „Soha nem sietett, de nem is késett el. Nem kapkodott, de elmaradt munkája nem volt, mert átsugárzott rajta az emberségnek, az Istentől kapott méltóságnak az a jele, amire életében csak apránként jöttünk rá, amire most az emlékezés nyitja meg talán az ajtót.” Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus püspök fogalmazott így Valentiny Géza pápai prelátusról egy bécsi megemlékezésen. Ezt az ajtót akarjuk nyitogatni mi is Trianon 103 című sorozatunk 53. részében.
Valentiny Géza pápai prelátus, ausztriai magyar főlelkész, az emigrációban élő magyarság és a közép-európai katolikus egyház kimagasló személyisége 1927. május 7-én született Szegeden nyolcgyermekes családban. Édesapja, dr. Valentiny Ágoston (1888–1958) jeles szegedi ügyvéd és szociáldemokrata politikus volt. A szegényeket pártoló, baloldali érzelmű, a szegedi piarista gimnáziumi múltját és katolikus hitét meg nem tagadó személyiségként lett 1944 októberében, a szovjetek bejövetele után, Szeged város polgármestere. Hamvas Endre püspök naplójában elismerően szól az általa becsületes embernek minősített Valentiny Ágostonról, akinek polgármesteri kinevezése után első útja hozzá (a püspökhöz) vezetett. A polgári értékeket sokra tartó Valentiny Ágoston 1944 decemberében az új hatalom igazságügyminisztere lett (a kommunisták jól látták, hogy a demokratikus látszat fenntartása érdekében szükség van hiteles emberekre), 1945 után azonban egyre több konfliktusba keveredett Rákosiékkal és 1948-ra ő is az ellenségek közé került. 1950-ben koncepciós perbe fogták és súlyos börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadon engedték ugyan, de a börtönben szerzett betegsége miatt 1958-ban meghalt.
Az ő fia volt Valentiny Géza, aki tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, ahol Paskai László az osztálytársa volt. Az utolsó három évet Esztergomban a bencés gimnáziumban végezte. Apja sorsát ismerve nem kell csodálkoznunk azon, hogy teológiai tanulmányait már Bécsben folytatta. 1952-ben szentelték pappá; ezt követően Ausztria különböző tartományaiban működött papként. Az idegen környezetben is megőrizte magyarságát és elkötelezettségét hazája és az onnan Ausztriába érkező menekültek megsegítése ügyében. 1958-tól az Osztrák és Német Püspöki Karok Európai Segélyalapja, a Bécsben működő Europaischer Hilfsfond munkatársa, rövidesen a Magyar Osztály vezetője, 1972–1996 között pedig a segélyszervezet ügyvezetője volt. A Kádár-rendszer Valentiny Gézát a magyar emigráció veszedelmes alakjaként tartotta számon. Hivatali beosztásában nemcsak a menekültek segítését intézte, hanem a ’70-es és a ’80-as években számos magyarországi és erdélyi templom felújítására közvetített pénzügyi támogatást. Székhelye mindvégig a bécsi Pázmáneum volt. Személyes érdeme, hogy ez az épület és intézmény a bécsi magyar emigráció központjaként működött. A Mindszenty József főpapi székhelyeként is ismert Pázmáneum épületének megújításában és a bíboros-hercegprímás személyének tiszteletében is meghatározó szerepe volt.
Valentiny Géza életének meghatározó részét képezte a cserkészet. Olyan fontosnak tartotta az emigrációban meglévő cserkészmozgalmat, hogy a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai társelnöki tisztét is elvállalta. A magyar emigráció fontos oktatási intézménye volt a bajorországi Burg Kastl-ban lévő magyar gimnázium, ahol egy időben az intézményt fenntartó iskolabizottság elnöke volt.
Valentiny Géza fontosnak ítélte a külföldi magyarság hitéletének támogatását. 1980-tól 1986 novemberéig ő látta el a Német Szövetségi Köztársaság magyar főlelkészi feladatait. 1981-ben pápai prelátusi címet kapott. A bécsi magyarságot összefogó Európa-Club 1987-ben elnökének választotta, ezt a tisztet huszonegy éven keresztül töltötte be, majd a szervezetnek a tiszteletbeli elnöke volt egészen a haláláig. 1996 és 2005 között ausztriai magyar főlelkészként szolgált, 1996-ban apostoli protonotáriussá nevezték ki. Tevékenyen részt vállalt az OMC Könyvkiadó (Opus Mystici Corporis Verlag) apostoli munkájában és vezetésében annak megszűnéséig. A magyar egyházért és kultúráért végzett munkáját 1997-ben Stephanus-díjjal ismerték el.
A politikai viszonyok enyhültével Valentiny Géza rendszeresen látogatott Magyarországra és e látogatásokban mindig kiemelkedő helye volt Szegednek. Egyik nagy reménye volt, hogy Magyarországon újraindulhasson a cserkészmozgalom. Örömmel vett részt 1988. november 10-én Szegeden a magyar cserkészetről rendezett konferencián; ez egyúttal a cserkészmozgalmat bemutató nagyszabású kiállítás megnyitója is volt. A két rendezvény igazi politikai áttörést is jelentett, amely együtt járt a magyar cserkészet újjáalakulásával és fontos részét képezte a rendszerváltozásnak. A politikai fordulat után Valentiny Géza elnöke volt a budapesti Osztrák–Magyar Európa Iskola Alapítvány kuratóriumának. A Collegium Pázmáneum szemináriumi tanácsának elnöke, gazdasági tanácsának tagja volt egészen a haláláig.
Rendkívül korrekt, diszkrét ember volt. Nagyon sokan fordultak hozzá gondjaikkal, problémáikkal, de a rengeteg segítségről, támogatásról ő soha nem beszélt – írják róla.
1972-től az irgalmas nővérek gumpendorfi anyaházában élt, ahol aktívan kivette részét a lelkipásztori munkából. 2011. június 1-jén hunyt el életének 85. és papságának 58. évében. Örök nyugalomra a nővérek Bécs melletti, Laab im Walde-i kolostorának temetőjében helyezték 2011. június 15-én.
A Gyula TV szavai szerint Valentiny Géza az elmúlt évtizedek nagy tanúja és cselekvő résztvevője volt, egy nagyszerű, értékes ember, lelkipásztor, cserkészvezető és igaz szegedi.
Az ausztriai magyarok is úgy emlékeznek Valentiny Gézára, mint aki sokat tett a magyar nemzetért, a külföldön élő magyarokért, a magyar egyházért. Születésének 90. évfordulója alkalmából 2017. május 6-án a bécsi Europa-Club és a Collegium Pázmáneum közös megemlékezést tartott. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök volt. Vele koncelebrált Varga János, az intézet rektora; szentbeszédet Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus püspök mondott.
Beszédében Keresztes Szilárd „Géza bácsi, az ember” alakját elevenítette fel. „Géza bácsiról, az emberről szeretnék elgondolkodni a Jó pásztor története alapján – kezdte visszatekintését az ünnepi szónok, akit Valentiny Gézához jó barátság fűzött. – A Biblia gondolatai nyomán keresem azt a titkot, ami volt, ami a szívünkben el nem múlik, ami most már az Isten örök országában él. Ezt a titkot úgy hívják: Valentiny Géza. Előttünk áll szép nagy alakja, széles mosollyal, kitárt karral – ilyen volt ő. Soha nem sietett, de nem is késett el. Nem kapkodott, de elmaradt munkája nem volt, mert átsugárzott rajta az emberségnek, az Istentől kapott méltóságnak az a jele, amire életében csak apránként jöttünk rá, amire most az emlékezés nyitja meg talán az ajtót” – folytatta Keresztes Szilárd. A továbbiakban kitért arra, hogy Valentiny Géza szerette az életet, nagyra becsülte a barátságot és elfogadta a szenvedést. Soha nem engedte, hogy a mindennapi gondok megbontsák egyéniségének harmóniáját. Számára az igazság az élet igazsága, az imádság csendje, a szenvedés megtisztító ereje volt. „Ha úgy érzem, hogy baj van, akkor tudom, hogy többet kell imádkozni” – idézte a szónok a prelátus szavait. Hozzátette: Valentiny Géza az imádságban találta meg azt a nyugalmat, amit az egyénisége sugárzott. „Sokan érezhettük úgy, hogy a barátunk, mert az akart lenni. Tudta, hogy Isten őt azért küldte, hogy sok embernek a megmentője, segítője, barátja legyen. Egyszer egy baráti társaságban valaki finoman megjegyezte, nem tartja helyesnek, hogy az európai segélyalaptól olyan papoknak is közvetít támogatást, akiket békepapoknak tartanak. »Hát igen – válaszolta pohár borral a kezében, szelíd mosollyal az arcán –, de a templom ázik be, nem a békepap.« Segíteni akart és nem ítélni” – hallhattuk a szentbeszédben. Végül beszédét Keresztes Szilárd ezzel zárta: Valentiny Géza élete tele volt bajokkal, betegséggel, de ő mindig tudta, hogy a jó- és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság, minden Istentől van. Sorsa a halálban beteljesedett, és most már boldog, teljességgel, korlátozatlanul szereti Istent és szeret mindnyájunkat.
A szentmisét a Pázmáneum belső terében, a földszinten emléktábla-leleplezés és -megáldás követte. Itt elhangzott ünnepi beszédében Smuk András, az Europa-Club elnöke az iménti gondolatot, Valentiny Géza egyéniségének, emberségének jellemzését vezette tovább. Így fogalmazott: Valentiny Géza figyelmes volt minden rászoruló iránt, igyekezett mindenkinek önzetlenül, áldozatosan segíteni. Tele volt hittel, energiával. Hirdette a katolikus vallás igazát, erősítette a lelkeket, de a világ dolgaiban is állást foglalt. Járatos volt a kultúra berkeiben. Érdekelte az irodalom, a művészet. Ismerte a nyugatnémet és az ausztriai magyar közösségi lét minden problémáját és nehézségét. Szívén viselte a Kastl-i Magyar Gimnázium diákjait és a cserkészeket. A cserkésztáborokban akkoriban több száz fiatal összegyűlt. Valentiny szívesen látogatta őket, és idővel ő lett a kedvelt Géza bácsijuk. A tábortűz körül magyar népdalokat énekelt velük. „Valentiny Géza és a többi müncheni magyar lelkész felkarolták és pártfogolták a cserkészek nemes célkitűzéseit Európában és az egész világban. Ezt jómagam is többször megtapasztaltam” – hivatkozott személyes emlékeire Smuk András. Elmondta azt is: Valentiny Géza meggyőződésből vallotta Kodály Zoltánnal, hogy: „Magyarnak születni ma már nem lehet. Azt mindenkinek magának kell megszereznie. […] Magyar az, aki a magyar kultúra részese…” Talán ebből a felismerésből vállalta a Pázmáneum falai között otthonra lelt Europa-Club elnöki tisztét 1987-ben és töltötte be azt huszonegy éven át, ez alatt több mint négyszáz programot szervezve – tette hozzá Smuk András. „Valentiny Géza elnöksége idején nem ok nélkül került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség Aranykönyvébe 2006. október 2-án a szöveg: »A bécsi Europa-Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.« A Magyar Örökség Díjat az MTA dísztermében ünnepélyes keretek között adták át; majd ugyanezen örökség jegyében nyújtották át az egyesületnek az Árpád fejedelem-díjat is” – magyarázta az Európa-Club jelenlegi elnöke. Végül felidézte Valentiny Gézának az Europa-Club 2003-as évkönyve előszavában jegyzett szavait: „Mi nem vagyunk felületesek, nem lázítunk, nem kínálunk olcsó és felelőtlen megoldásokat, hanem higgadtan, mindenki véleményét meghallgatva, elgondolásainknak teret adva tájékoztatjuk tagjainkat és így hozzájárulunk a nagy Európai Család kialakításához, melynek feladatát magunkénak tartjuk és magunkra vállaltuk.” Neki a baráti kézfogás, az együtt cselekvés adta a legtöbbet, így az évek során Valentiny Géza hozzám nőtt, szinte észrevétlenül – zárta szavait Smuk András.
Az emléktábla leleplezése előtt Varga János elmondta: Valentiny Géza megmaradt embernek minden nehézség ellenére, mégpedig nagyszerű embernek, olyan embernek, aki példát jelent, példát ad mindannyiunk számára. „Emberként mindig csendesnek, bölcsnek, derűsnek, szerénynek, ugyanakkor realistának ismertem meg, segítőkésznek, irgalmasnak, nagyvonalúnak. Kiemelt feladatainak végzésében a hangsúlyt mindig arra helyezte, hogy jót tegyen, a jó ügyet szolgálja” – e szavakkal méltatta a pazmanista prelátust az intézet rektora, majd Határ Győző Hűség című versével külön is tisztelgett előtte.
Határ Győző: Hűség
(Ars Poetica)
a szó e szó csak mély kíséret
életem én megkísértlek
hűség életszentelő hűség
szivet reszkettető gyönyörűség
ha mások eladják elaludják:
viszem hiszem – tegyem a munkát
hűség életszentelő hűség
szívünket tépő gyönyörűség
hogy magam egy-testem elvermelve
csak a munkát a munkát termelje
hűség életszentelő hűség
szivet reszkettető gyönyörűség
lelkembe vésve gondomba ásva
munkámnak ne legyen megállása
tisztán lábak nélkül fehéren:
az én szárnyam az én testvériségem
hűség életszentelő hűség
szívünket tépő gyönyörűség
A Pázmáneum és az Európa-Club által közösen állított emléktáblát Varga János rektor és Keresztes Szilárd püspök leplezte le, valamint Cserháti Ferenc püspök áldotta meg. A megszentelő ima után Smuk András elhelyezte a táblánál az emlékezés koszorúját. Az ünnepség az azon zenei szolgálatot teljesítő bécsi Liszt Ferenc Kórus segítségével a Boldogasszony anyánk és a Magyar Himnusz eléneklésével zárult.
Varga Gabriella
(Felhasznált forrás: 90 éve született Valentiny Géza pápai prelátus, a „hallgatag” ember)
Az előző rész: Szolgálatra mindig készen ITT
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot