Eucharisztikus csodák 1.
A toszkán vidék építészeti, művészeti ,,csodákkal” teli fővárosában, Firenzében évszázadokkal ezelőtt két alkalommal is történt eucharisztikus csoda. E tény ritkábban szerepel a gyönyörű és híres városról szóló tudnivalók között.
Az első csodás esemény időpontja: 1230. december 30-a reggele, mikor is szentmisét mutatott be az idős helyi pap, Ugoccione, a Szent Ambrus-templomhoz csatlakozó bencés nővérek kolostorának lelkésze. Az atya szeme már nem volt olyan jó, mint ifjú korában, így történhetett, hogy a szentáldozás után nem jól tisztította meg a kelyhet, melyben néhány csepp bor maradt. Szépen viszszatette a helyére. Másnap reggel rossz szeme sem akadályozta meg, hogy észrevegye: a borcseppek helyett vércseppek vannak a kehelyben.
A megrémült sekrestyés apáca kiáltozott, majd letérdelt, s így tett a hangoskodásra odasereglő többi apáca is, akik mindannyian látták, mi történt. Rögtön értesítették Firenze püspökét, Ardingót, aki alaposan szemügyre vette a kelyhet, de nem tudta megcáfolni a többiek által elmondottakat: ő is látta a megalvadt vércseppeket. Később, amikor a kolostor apátnője kérte, hogy vigyék vissza a kelyhet, a püspök gazdagon díszített ereklyetartót készíttetett, ebbe helyezték el az ampullába öntött vércseppeket. Egy évvel később, 1231-ben a ferencesek pompás körmenetben visszavitték az ereklyét a püspöki palotából a csoda színhelyére, a Szent Ambrus-templomba és kolostorba.
Éghetetlen Szentostyák
Három évszázad elteltével az újabb eucharisztikus csoda helyszíne ismét a Szent Ambrus-templom volt. Ez az esemény 1595 nagypéntekjén történt, amely abban az évben március 24-ére esett. Miközben a pap Urunk kínszenvedésének és halálának szertartását végezte a templom főoltáránál, a szentsír-oltárnál tűz ütött ki, amelyet feltehetőleg a meggyújtott gyertyákból kipattant szikra okozott. A tűz villámgyorsan szétterjedt, és a celebráló pap a hívekkel együtt próbálta megfékezni a lángokat. A pap próbálkozott a tabernákulumban őrzött Szentostyák megmentésével, ám a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatására félretett kis Ostyák voltak. Ezek gurulni kezdtek a lángnyelvek között. Amikor végre sikerült eloltani a tüzet, a megperzselt oltárkellékek között egy megsárgult, de épen maradt oltárkendőre leltek, benne a hat elgurult Ostyával. Kissé megbarnultak és felkunkorodtak a hőtől… Az így megmenekült Szentostyákat és az oltárkendőt kitették a hívek áhítatára, később pedig ezüstdobozkába zárták azokat, és ugyanabban a tabernákulumban helyezték el, amelyben a 300 évvel korábban történt vércsepp ereklyét őrizték. Amikor 33 évvel később Marzi-Medici firenzei érsek figyelmesen megvizsgálta a Szentostyákat, megállapíthatta, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. Az 1907-ben végzett újabb tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak. A firenzei Szent Ambrus-templomban minden májusban 40 órás szentségimádást tartanak a két – közös szentségtartóban elhelyezett – ereklye előtt. Az ereklyetartó felső részében egy nagy átváltoztatott Ostya, alatta pedig az 1230-ban megalvadt vér, és az 1595-ben csodás módon megmenekült 6 Ostya látható. Az Eucharisztikus Csoda kápolnája előtt (képünkön, Fotó: világháló) egész évben 7 gyertya ég, a firenzei hívek és az ide látogató zarándokok imádságának jeleként.
(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)
Történetek az Oltáriszentségről 1. – ,,Fejedelmi” hitvallás IDE KATTINTVA