Szentostyák a lángnyelvek között

Eucharisztikus csodák 1.

A toszkán vidék építészeti, művészeti ,,csodákkal” teli fővárosában, Firenzében évszázadokkal ezelőtt két alkalommal is történt eucharisztikus csoda. E tény sajnos ritkábban szerepel a gyönyörű és híres városról szóló tudnivalók között.

Az első csodás esemény időpontja: 1230. december 30-a reggele, mikor is szentmisét mutatott be az idős helyi pap, Ugoccione, a Szent Ambrus-templomhoz csatlakozó ben­cés nővérek kolostorának lelkésze. Az atya szeme már nem volt olyan jó, mint ifjú ko­rában, így történhetett, hogy a szentáldozás után nem jól tisztította meg a kelyhet, melyben néhány csepp bor maradt. Szépen visz­szatette a helyére. Másnap reggel rossz sze­me sem akadályozta meg, hogy észrevegye: a borcseppek helyett vércseppek vannak a kehelyben.

A megrémült sekrestyés apáca kiáltozott, majd letérdelt, s így tett a han­gos­kodásra odasereglő többi apáca is, akik mindannyian látták, mi történt. Rögtön ér­tesítették Firenze püspökét, Ardingót, aki alaposan szemügyre vette a kelyhet, de nem tudta megcáfolni a többiek által el­mon­dottakat: ő is látta a megalvadt vér­csep­peket. Később, amikor a kolostor apátnője kérte, hogy vigyék vissza a kelyhet, a püspök gazdagon díszített ereklyetartót készíttetett, ebbe helyezték el az ampullába öntött vércseppeket. Egy évvel később, 1231-ben a ferencesek pompás körmenetben visszavitték az ereklyét a püspöki pa­lotából a csoda színhelyére, a Szent Amb­rus-templomba és kolostorba.

Éghetetlen Szentostyák

Három évszázad elteltével az újabb eu­c­ha­risztikus csoda helyszíne ismét a Szent Ambrus-templom volt. Ez az ese­mény 1595 nagypéntekjén történt, amely abban az évben március 24-ére esett. Mi­közben a pap Urunk kínszenvedésének és halálának szertartását végezte a templom fő­oltáránál, a szentsír-oltárnál tűz ütött ki, amelyet feltehetőleg a meggyújtott gyer­tyák­ból kipattant szikra okozott. A tűz villámgyorsan szétterjedt, és a celebráló pap a hívekkel együtt próbálta megfékezni a lángokat. A pap próbálkozott a tabernákulumban őrzött Szentostyák megmentésével, ám a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatására félretett kis Ostyák voltak. Ezek gurulni kezdtek a lángnyelvek között. Amikor végre sikerült eloltani a tüzet, a megperzselt oltárkellékek között egy megsárgult, de épen maradt ol­tár­kendőre leltek, benne a hat elgurult Os­tyával. Kissé megbarnultak és felkunkorodtak a hőtől… Az így megmenekült Szent­ostyákat és az oltárkendőt kitették a hívek áhítatára, később pedig ezüstdo­boz­kába zárták azokat, és ugyanabban a ta­ber­nákulumban helyezték el, amelyben a 300 évvel korábban történt vércsepp ereklyét őrizték. Amikor 33 évvel később Mar­zi-Medici firenzei érsek figyelmesen meg­vizs­gálta a Szentostyákat, megállapíthatta, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. Az 1907-ben végzett újabb tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak. A firenzei Szent Ambrus-templomban min­den májusban 40 órás szentség­imádást tartanak a két – közös szentségtar­tóban el­helyezett – ereklye előtt. Az erek­lye­tartó fel­­ső részében egy nagy átváltoztatott Os­tya, alatta pedig az 1230-ban meg­alvadt vér, és az 1595-ben csodás módon megmene­kült 6 Ostya látható. Az Eucha­risz­tikus Cso­da ká­polnája előtt (képünkön, Fotó: világháló) egész év­ben 7 gyer­tya ég, a firenzei hívek és az ide látogató za­rán­dokok imádságának jeleként.