…ez a kis Magyarország
A Bibliát sokan felütik néha, hogy egy-egy idézetből útmutatást, vigaszt merítsenek, akár Isten aktuális üzeneteként értékelve azt… De szólhatnak hozzánk más könyvek kiragadott gondolatai is. A facebookon – Hománé Madarász Mari oldalán – találtuk ezt az idézetet, s engedélyével adunk közre. Megható, a választások előtti mocskolódó, elszomorító, az ország fájdalmasan éles megosztottságát mutató bejegyzések erdejében különösen aktuális, szíven ütő imádság-mondatok…
Holdatlan felhős ég. Csak egy kis tisztáson ragyog egynéhány fehér csillag. Dobó levette a süvegét, és térdre ereszkedett. Az égre emelte a szemét.
– Istenem! – mormolta, a kezét imádkozásra illesztve. – Te látod a mi kis romladozó várunkat, s benne ezt a maroknyi elszánt népet… A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el, Uram tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg… ez a kis Magyarország…
Az arca halvány volt. Szeméből kicsordult a könny. És könnyes arccal folytatta:
– Mária, Jézus anyja. Magyarország védőasszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon! A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk!
És ismét folytatta:
– Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomaid falai, és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó, borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen a szíved a miénk!
Az a kis tisztás az égen mintha az ég ablaka volna, s benne a csillagok fehér gyertyalángok…
Dobó megtörülte a szemét, s az ágyú fájára ült. Nézett mély gondban, mozdulatlanul a vár alatti sötétségbe…
Kapcsolódó videó – Aranymisés szavalat, Gárdonyi Géza: Paizs Anna IDE KATTINTVA
(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)