,,Megszólaló” szentképek – Apa (is) csak egy van

Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, – s a képhez íródott gondolatai:

„Az én jó apámnál nincs jobb a világon. Hiába keresném, párját nem találom…”

Május… Első vasárnapja hagyományosan anyák napja, míg az utolsó gyermeknap. A legszebb hónapnak is mondják, s a lorettói litániában a legszentebb édesanyát köszöntjük. A hónap mégis egy férfi – Szent József, a munkás – ünnepével kezdődik. Így nem feledkezhetünk el az édesanyák mellett a családfőről sem.

Mindannyian családban nőttünk fel, s mint gyermekek, láttuk szüleink küzdelmeit, munkáját, szeretetét, vagy épp hibáit. Mégis sok családban az édesapa háttérben van, mint régi szentképeken, nagy mesterek alkotásain Szent József.
Édesapa. Ha a szót halljuk, talán már egy halványodó arc tűnik fel az emlékezet fátyola mögül, de az is lehet, hogy csak a másik szobába kell átmenni, és találkozhatunk vele, akinek oly sokat köszönhetünk. Egy biztos: az édesapa mindannyiunk életében meghatározó személy. Ahogy Szent József is tette a dolgát igaz emberhez illően, úgy az igazi édesapák is férfias szeretettel igyekeznek gondoskodni a rájuk bízottakról. Szent József példájára az édesapa feladata ma is az, hogy megtanítsa fiát a kétkezi munka becsületére, felkészítse a családfenntartásra. Főleg a mai világban lehet a Szent Család ,,őre” példa, hiszen egyre inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a nemi szerepek felcserélődnek. A nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Az élet több területéről hiányzik a férfi-kép, kezdve a csa- ládtól, az oktatáson át a munka világáig.
Tegyük fel magunknak a kérdést: Mit jelent nekem az édesapám? Talán többünknek az alábbi sorok jutnak eszébe:
„Az én jó apámnál nincs jobb a világon. Hiába keresném, párját nem találom…”
Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg, mit jelent számukra, az édesapa. S rá kell jönnünk, hogy ezeket a sorokat mintha csak nekünk írták volna. Bár- milyennek is ismertük meg édesapánkat – s nem a biológiai apánkat – mégis szeretettel gondolunk rá. Ha még velünk van, ne feledkezzünk köszönteni Szent József ünnepén. Öleljük át, szorítsuk meg a talán már reszketeg, fáradt kezüket, hiszen ahogy anyából is csak egy van, úgy apából is. Ne feledkezzünk el a Szentírás intéséről:
,,Fiam! Legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében! Ha meg is fogyatkozik értelmében, légy elnéző iránta, és meg ne vesd őt erőd teljességében! Az apa iránt tanúsított tisztelet ugyanis nem megy feledésbe.” (Sirák Fia 3, 14-15)
Ha viszont már nincsenek, akkor ne feledjünk el imával fordulni Mennyei Édesatyánk felé, akinek mi mindannyian gyermekei vagyunk, s neki köszönjük meg, hogy volt egy olyan ember az életünkben, aki anyánkkal együtt felnevelt és utunkra engedett bennünket, amiért hálával tartozunk.

A rovat előző bejegyzése: Don Bosco és a ,,megtalált” gyermekek ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.