KÉZEN FOGVA ISTEN ORSZÁGA FELÉ – 1.

,,Hittétel”, meggymaggal

Május a Katolikus Egyházban a Szűzanya hónapja. Akik tisztelik az Istenszülőt, ilyen­kor még többet imádkoznak hozzá, s készülnek a templomokban hagyományos májusi litániákra. Hogy miért pont május a Szűzanyáé, bevallom, nem tudom. Talán mert ilyenkor az ember már kizökken egy kicsit a tél dermedtségéből, ismét zöldek a fák, új lendületet kap a természet. Ilyen új lendületet várunk az élettől is –, esetleg éppen Máriától reméljük a ritmusváltást: ami eddig nem jól történt az életünkben, az ,,kizöldülhet”, rendeződhet… – mondja Makkai László pasztorálpszichológus atya, mikor a Szűzanya köszöntése mellett jellegzetes mai ,,túlbiztosítottságunkról” is beszélgettünk.

– A görögkatolikus egyházban van egy szertartás, a paraklisz, ebben is nagyon szép imádságokat fogalmazunk meg az Istenszülőhöz. Egy mondatát szeretném kiemelni, ami így szól: ,,Ne hagyj engem legszentebb királynőm emberi védelemre…”. Vagyis Istentől várjuk életünkre a védelmet, kérve az Istenszülő közbenjárását. Kérjük, Isten óvjon bennünket a lelki terhektől, krízisektől, nehézségektől… Általában jellemző a mai társadalomra, hogy hajlamosak vagyunk az emberi élet minden szegmensét levédeni, minden azt sugallja körülöttünk – leginkább a reklámok – hogy itt akarjunk boldogok lenni, ne keressünk elvont mennyei szférákat, ahol esetleg igazi menedéket találhatunk…

Bizonytalan ,,biztonságban”

– Mire gondolok? – folytatja Laci atya. – Ezt a dekonstruált társadalmat, amelyben élünk, gyakorlatilag a média és az üzleti érdekek kapcsolják össze, az anyagi jólét az, ami számít, és amire törekszenek legtöbben. Sokan gondolják úgy, hogy ha bővében vannak az anyagi javaknak, akkor lehet szép, stabil életük. Ezeket az értékeket pedig, ha már megszerezték, meg is akarják tartani – amit rögtön ki is használ egy másik üzletág: volt már részünk abban a kellemetlenségben, hogy egymásnak adják a kilincset különböző biztosítótársaságok, biztosítást kínálva életre, autóra, lakásra, bármire. És amikor az ember aláírta a szerződést, hogy fizet ezért a ,,biztonságért”, kicsit megnyugszik, hogy megtett mindent a családért… Emellé még felszereltet több zárat az ajtóra, rácsot az ablakra, s azt hiszi, minden rendben. Sajnos a ,,zárkózás” még jogosnak is mondható, hiszen ez az őrült anya­­giasság ténylegesen magával hozta a közbiztonság romlását. Az ember, amikor már minden erejét leköti a földi biztonságra való koncentrálás, saját maga biztonsági őrévé válva rádöbbenhet: mégsem elég. Még mindig nem érezzük jól magunkat, nem tudjuk kézben tartani életünk menetét, kicsúszik a gyeplő a kezünk közül, megérezzük: hiába teremtem meg az anyagi jólétet, az elzárt otthont, hiába kötök biztosítást, attól még teljes lehet a bizonytalanság. Ez az emberi túlvédelem inkább már idegesítő…

– …rabjai leszünk a materiális dolgoknak… De ha ilyen abszolút emberi oldalról nézzük, tulajdonképpen a Szűzanyához való kérés is bebiztosítás… jóllehet egy másik szféra felé.

– Rájön az ember, hogy amit a földön megtapasztalt, az kevés, ezért kell egy olyan valaki, aki nagyobb biztonságot ad. Másféle biztonságot. Lelkit… Hogy a lelkünket megvédjük, azt bátran kérhetjük, sőt, kérnünk kell, mert a világ sok rosszal teleírja az ember lelkét.

– Már maga a kérés is egy lépés lehet a ,,kiszabadulás” felé…

– És valahol a lelke mélyén mindenki szeretne ,,szabadulni” ebből a barátságtalan biztonságból… Nem egyszer lehet tapasztalni, pszichológusok is keresik erre a választ, hogy ha az ember Istenhez imádkozik, mondjuk egy kérést fogalmaz meg, és az urambocsá nem teljesül, vagy nem úgy, ahogy kérte, mégsem válik ateistává, s ha legközelebb kicsúsznak a kezei közül a dolgok, ugyanolyan reménnyel szólítja meg az Urat…

– Ez a hit és a kegyelem, nem?

– Persze. De mondhatod mégis, hogy jó, nem segített az Isten egyszer…, nem segített kétszer…, háromszor…, no de meddig próbálkozzam még? És ha újra jön egy nehéz időszak, megint csak az Istenhez fognak fordulni. Visszatérnek Hozzá. De vajon miért? Ha te egyszer megbántasz engem, még megbocsátok, de ha megbántasz még egyszer, meg még egyszer, azt mondom, ha állandóan csak piszkálni tudsz, abból nem lesz barátság, inkább felejtsük el egymást. Nem próbálkozunk újból és újból, hanem lezárjuk a kapcsolatot. Az Istenhez azonban mindig visszatér az ember. Tényleg óriási a hit ereje!… Hagy idézzem fel egy gyermekkori emlékemet! Nyaranta ettük a meggyet a fáról. Hogy anyuka megóvjon bennünket a fulladástól, kérte, ne nyeljük le a magot, s ezt azzal indokolta, hogy ha lenyeljük, meggyfa nő a hasunkba… Ám fent a fa tetején bekaptunk egyszerre 5-6 szemet, s óhatatlanul csak 2-3 mag jött kifelé. Este aztán féltem, elkezd nőni bennem a fa, s reggelre a fülemen fagallyak lesznek, az orromból meg levelek jönnek ki, és anyukám látja majd, hogy nem tartottam be, amit kért… E kis történet analógiájára mondhatjuk, hogy ha az ember a tökéletes biztonságot keresi, azt megtalálja az Oltáriszentségben, mert ha Krisztust magunkhoz vesszük, akkor Ő növekszik majd bennünk lelki értelemben. És ebből a növekedésből lesz valami szép, valami jó, belső lelki tartás, amit meg tudunk mutatni a külvilág felé is… Amikor kérjük az Istenszülőtől, hogy ne hagyjon bennünket emberi védelemre, kérjük azt is, hogy vezessen minket szeretett Fiához, Jézus Krisztushoz, Ő legyen a Szűzanyával együtt ,,őrző-védő káefténk”, aki megóvja családunkat.

– Beszélgetésünk elejére visszatérve: esetleg nem azért a Szűzanya hónapja május, mert ilyenkor van anyák napja is, és őt Égi édesanyánkként tiszteljük?

– Lehetséges. Mária mindenkinek édesanyja, ami komoly lelki erőt adhat, kapaszkodó lehet, és enged hinni abban a jobb világban, amit mostanában teljesen kezdünk elfelejteni. Mert valami ma nem jól működik, s hogy ez megváltozhasson, nagy szükség van erkölcsi, lelki erőre – s ehhez a Szűzanya segítségére.

Dobos Klára  (A képen a kecskeméti nagytemplom kedves festménye, a ,,Barackos Madonna” – a szerző felvétele)

A sorozat további részeit az ,,ÍRÁS” menüpont alatt az ,,Új-Misszió-írás” rovat ,,Kézen fogva-interjúk” alrovatban találálják.

A sorozatról: http://ujmisszio.hu/konyvsarok-kezen-fogva-isten-orszaga-fele/