Állatokkal megáldva

Barátaink ,,Isten állatkertjéből”

Az állatokat az Isten segítőtársainkul is adta. Sok faj számos egyede áll baráti kapcsolatban egy-egy személlyel, de még azok is hasznunkra lehetnek, melyeket nem sorolunk ,,házi kedvenceink” közé. A teremtett világ csodája, hogy Isten egy-egy állatot olyan tulajdonságokkal vagy olyan érzékszervekkel áldott meg, ami nagy segítségünkre lehet. Ember és állat összetartozásáról beszélgettünk Makkai László pasztorálpszichológus atyával.

– Amikor a Jóisten megteremtette jónak, szépnek a világot, minden életfeltételt biztosított és garantált az embernek, akit a teremtés koronájaként az egész világ középpontjába helyezett. Az ember gondolkodása, önállósága, istenkeresése, a tudatos jövőtervezés, az érzelmek, amit az Isten belénk teremtett, mind fontos elemei annak, hogy kiemelkedünk minden élőlény közül. A világ rendjéhez azonban hozzá tartoznak azok az élőlények is, melyeket az Isten az ember javára, hasznára teremtett.

Az állatvilágban sok olyan speciális tulajdonságot, adottságot tapasztalunk, melyek nagyban segíthetik az ember mindennapi munkáját. Gondolok itt például a földrengésekre, ahol a kutyák segítségével sokakat megmenthetnek, hiszen meg tudják találni a romok alatt a még élő embert. De ki tudnak szűrni a szaglásukkal akár bombát vagy épp kábítószert. Nem véletlen, hogy Miskolcon szobrot emeltek Mancs kutyának, s a tisztelet jeleként mindig van virág, meg gyertya is a talapzaton… De beszélhetnénk a lovakról, őket terápiás jelleggel is ,,használják”, hiszen már csak az érintésük által is, de rajtuk ülve még inkább – a lovak egyenletes, harmonikus mozgását ,,felvéve” egyfajta békés ,,monotóniába” kerülve – akár a szellemi fogyatékkal élők környezetükhöz való viszonyát is alakíthatják… Vagy említhetném ugyanígy a rendkívül értelmes delfineket.
– A ,,segítő” állatok után jöhetnek a ,,barátok”, a hobbiállattartás…
– Igen, a házi kedvencek kategóriája, aminek egyre nagyobb kultúrája van. Sok magányos embernek segíthetnek: egy kutya, macska, kanári vagy az akváriumban úszkáló halak feloldhatják egy kicsit a magány érzését… De a családban is kedves színfolt lehet. Ha valaki befogad egy állatot, azért már nem csak általános, de személyes felelősséggel tartozik. Jó esetben ezek a jószágok szinte családtagok. Embertelenség, ha csak ideig-óráig tartó ,,mulatságként” kihasználjuk őket, majd megunva valamilyen módon megszabadulunk tőlük.
– Egyházunknak van valamilyen határozott véleménynyilvánítása e felelősségről?
– Hogy őszinte legyek, ezt nem tudom. Az sok helyen le van írva, hogy felelősséggel tartozunk a teremtett világért, felhívja erre a figyelmet Ferenc pápa is a Laudato si’ kezdetű enciklikájában… De régi mondás, hogy a földet nem szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön! Egyébként sok szertartás van, amely szintén erre helyezi a hangsúlyt, a búzaszenteléstől akár a házszentelés azo eleméig, mikor falun az istállóba is kimegy a pap, s megáldja az ott tartott állatokat is.
– Esetleg ha valakinek nagyon kedves állata hal meg, temetési szertartást kérhet neki a gazdája?
– Erre nincs külön egyházi formulánk. De ahogy az embereknek kijár a végtisztesség, úgy gondolom, nekik is. Ezt úgy értem, hogy méltatlan dolog kidobni a szemetesbe vagy valahol az út mentén, nekik is a föld alatt, békében kell elporladni. És imádkozni lehet értük, azt mindig, mindenért lehet!
– Olykor előkerül kérdésként, hogy a mennybe, az ,,örök vadászmezőkre” juthat-e az állatok lelke is?
– A kinyilatkoztatás erről nem beszél. Jézus azt mondta: elmegyek, és helyet készítek mindenkinek. De hogy a ,,mindenkiben” benne vannak-e az elpusztult állatok, azt nem tudjuk.
– Ön állatbarátnak tartja magát?
– Falun nőttem fel, s minden falusi ember állatbarát, ha nem is olyan értelemben, mint egy hobbiállattartó. Mindenféle gazdasági állatot tartottunk. Volt nyulunk is, de a nyúlhúst nem szerettük, őket csak azért tartották gyerekkorunkban, hogy kicsit ,,babusgassuk” őket… Volt lovunk is, ezt azért emelem ki, mert édesapámat talán csak akkor láttam sírni, amikor egy neki nagyon kedves ló, a Lenke elpusztult.
– Kicsik a gyermekei. Nem jött még szóba, hogy szeretnének ilyen-olyan kisállatot?
– Dehogynem. Rokonoknál, ismerősöknél találkoznak kutyussal, kiscicá- val vagy más házikedvenccel – édesanyámnak pl. papagája van –, úgyhogy gyakran előkerül a téma. Olyankor leülünk beszélgetni a felelősségvállalásról: hogy az állattal akkor is kell törődni, ha fáradt vagy, nincs kedved, mást csinálnál… Régebben volt akváriumunk, akkor szépen segítettek a gondozás-ban. Mikor nyaralni mentünk, hozni akarták a szállodába a halakat is, de aztán belenyugodtak, hogy addig majd a barátaink etetik őket…
– Ilyen esetben jellemzően végül mégis a szülőre hárul a feladat, hisz egy idő után a legkedvesebb kiscicáról is ,,lekopik” az újdonság varázsa.
– Igen, felelőtlen az a szülő, aki kitesz egy állatot annak, hogy nem gondoskodnak róla rendesen. Az állattartás nem lehet unaloműző, rövid ideig tartó passzió… A ,,húsvéti nyuszikkal” gyakran előfordul, hogy bekerülnek egy családba, s mikor már nem olyan sláger, útjára engedik őket… Jobb esetben egy-egy gyermek által kikönyörgött állattartás vége nem a kidobás, hanem az, hogy a szülő a gyerekek mellett az állatot is ellátja, de ez veszekedést indukál, hogy nem ő akarta, miért van itt, s miért lusta a gyerek…
– Fantasztikus, ahogy egy kutya kiáll a gazdája mellett, hűséges, és tényleg kitart ,,jóban-rosszban”… Szabad ezt a kutya részéről szeretetnek nevezni?
– Miért ne lehetne, nem kell elzárkózni ettől a szótól?! Tény, hogy egy állat jó hatással lehet az emberre. Ám soha nem helyettesítheti egy más élőlény az emberi kapcsolatokat! Akkor már gond van, ha eltolódik az értékrend, s egy családban mondjuk a kutya a minden, megelőzve gyereket, házastársat. Ahogy a beszélgetés kezdetén is említettem, a teremtés koronája az ember, őt állította középpontba az Isten!
Dobos Klára

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)

ISTEN ,,ÁLLATKERTJE” rovatunkból: A Szűzanya macskái IDE KATTINTVA

Egyházi vélemények az állati lélekről IDE KATTINTVA

KISKEDVES: Vadkacsák az Érsekkertben IDE KATTINTVA