Ezüstmisés lengyel-magyar minoriták

Pawel Cebula OFM Conv. és Bogdan Adamczyk  OFM Conv. atyák ebben az évben ünneplik pappá szentelésüknek 25. évfordulóját. Ezüstmiséjüket december 9-én, vasárnap 18:00-tól tartják a miskolci minorita templomban.

REPRÓ-rovat (1992. november) 

Pawel, Marek és Bogdan…

Szervuszt köszönnek. Ez egyáltalán nem baj, hiszen nagyjából egyidősek lehetünk. Amikor viszont az idősebb asszonyokat is így üdvözlik, már csodálkozom. Ők mosolyognak.

Így szokták, mondják, és ezért még senki nem haragudott meg rájuk. Mikor tavaly (1991) július 15-én, Szent Bonaventura napján megérkeztek Miskolcra, ez volt az egyetlen magyar szó, amelyet ismertek. Mostmár jóval többel tudnak, ennek köszönhető, hogy beszélgethetünk…
A rövid bemutatkozás során a következőket tudom meg a Lengyelországból érkezett, az elmúlt hónapban Miskolcon diakónussá szentelt minorita kispapokról: Pawel Cebula a Balti-tenger partján született, minorita egyházközségben lakott, így jól ismerte a minorita rendet. Tetszett neki a ferences szellem.
Bogdan Adamczyk ciszterei plébániára járt, miközben a középiskolában gépszerelő szakon végzett. Minden nyáron résztvett lelkigyakorlaton, de hogy végül miért választotta a minoritákat, arra nem tud pontosan válaszolni. Bátyja is diakónus.
Marek Kocon Niepokalanówban, a Szent Maximilian Kolbe atya alapította kolostorban végezte a középiskolát, melynek célja a szerzetesi életre való felkészítés.
Jelenleg az egri szemináriumban az ötödik évet végzik. De otthonuk Miskolc, a Minorita templom. Már haza jönnek ide, bár csak egyszer havonta. Mondják, mikor tavaly elindultak Lengyelországból, csak azt hallották, hogy kéttornyos templomot kell keresniük. Ami akad azért több is a városban. De szerencsére a Minorita-templom bejáratánál lévő rendi jelképek útbaigazították őket. Volt bennük némi félsz, hogyan is értetik majd meg magukat a magyarokkal. Az első hónapban Lojzi atyával (Tóth Alajos rendfőnökkel) szinte csak angolul beszéltek.

Ének helyett ima a magyarokért

A több mint egy év alatt, mondják, nagyon sok érdekes dolog történt velük. A taizei találkozón például egy isaszegi pap külön kiemelte áldozatukat, hogy családjukat, hazájukat is elhagyták Jézus Krisztus kedvéért. Ám erre azt válaszolták, hogy egyáltalán nem nagy áldozat az övék, hiszen vannak akik Afrikába, Del-Amerikába mennek. A magyar és a lengyel szellemiség között pedig nem is olyan nagy a különbség.
Aztán Nyírbátorban történt, hogy valaki, aki nem ismerte őket, megkérdezte, mért nem éneklik a magyar himnuszt. Mondták, ők nem magyarok, még nem tudják jól, ám miközben hallgatják, a magyarokért imádkoznak…

…baj, ha nem akarják megérteni egymást!

Ti hárman barátok vagytok? – kérdezem tőlük, még mielőtt elbúcsúznánk.
– Jó kérdés – mondja Pawel, majd hosszasan gondolkodik. Válasza nem egyszerű igen, amit vártam volna.
– Testvérek vagyunk – szól –, és törekszünk barátok lenni, érteni a másikat. Ha nem sikerül, újra és újra megpróbáljuk. Mert egyáltalán nem baj, ha nagyon különbözőek az emberek, ahogy mi is, csak az a baj, ha nem akarják megérteni egymást…
Dobos Klára

Marek Kocon közben elhagyta a papi pályát.

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)