„A nagyon-nagy író-asszony” és Szent Antal

Kaffka Margit: Te Deum

A Kaffka Margit centenáriumi év keretében (2018. december 1-jén volt halálának 100. évfordulója) egy kis kiállítás nyílt a miskolci Kaffka Margit Fiókkönyvtárban, s az író-költő dolgozószobájának hangulatát illusztráló íróasztalra egy Szent Antal-szobrocska is került. Lehetett-e ott helye?

Hogy eredetileg kaphatott-e helyet hasonló kegytárgy „a nagyon-nagy író-asszony” (ahogy Ady jellemezte) asztalán, arról Kühne Katalint, Kaffka Margit oldalági leszármazottját, a családi relikviák és emlékezet őrzőjét kérdeztük.
,,Természetesen volt szerepe Kaffka Margit életében a vallásnak, a hazaszeretetnek, hiszen elődei is vallásos emberek voltak. Ez a kis szobor nekem is tetszett, az egész enteriőr visszaidézte a száz évvel ezelőtti lakásának berendezését…”

Mégis min múlott? Néhány vakeset!…
– Ha egy véletlen bokron fennakad,
Mit ábrándunk ma “törvény”-nek hímez,
Találkozásunk e kis hazában?

Ó, higyjünk, kedves! Nem-hinni baj most!
Mert sok út véres, sok haza sírkert,
Mert más glinglangot szívharang nem tud,
Ha csucsujázza lágy boldogságát; –
Míg zúg a szél kinn, halottak járnak,
Tábori sátor sírlepedőjük, Millió mártír,… hiába mártír…

– Jaj, higyjünk kedves! Add a kezed most!
Messze az árok… tőled elég volt,
Könnyem elég volt! – – Félúton intett
Kegyelmet néked, veszni indultnak,
Kegyelmet nékem. (Ó, daloljuk most!
“Te deum!” -, csak így érteni ezt meg)
– Hazák és útak felett az Isten.

(1918)

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)
VERSELŐ rovatunkból: